2007. október. 15. 10:58 Gőgh Csilla Utolsó frissítés: 2007. október. 14. 21:44 Gasztro

Nagy lélekkel kicsinek maradni

Ritkán hallani manapság: úgy szereti kedvesét, hogy a pincészetét is róla nevezi el. Sőt, viszonya az élet más dolgaihoz, így a borokhoz is alázattal és rajongással teli, borait pedig olyan nevekkel illeti, mint Áldás, Merengő, Kedves.


A nemrégiben kitüntetett borász, Lőrincz György a Kertészeti Egyetem elvégzésekor – tizenhat éve – jutott hozzá első, picurka (400 négyszögöles) szőlőbirtokához. Leköltözött Egerbe, pontosabban Egerszalókra, ahol most is gazdálkodik. Az egyik bornapon ültünk le beszélgetni – persze újra és újra megszakították beszélgetésünket ismerősei, barátai, tisztelői, borainak lelkes fogyasztói.
 
hvg.hu: A közelmúltban lovagkeresztes borász lett, amit nem sokan mondhatnak el magukról.

L.Gy.: Igen, augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt kitüntetését kaptam, ami nem jár ugyan pénzbeli díjazással, ám hatalmas erkölcsi elismerést jelent. Be kell vallanom, az ünnepélyes átadáson a könnyeimmel küszködtem.

hvg.hu: Mindig híres volt arról, hogy nem törekedett a tömegtermelésre, inkább a manufaktúra jellegű borászkodás vonzotta.

L.GY.: Igen, a nehézséget ma sem a terjeszkedés, inkább a kicsinek maradás jelenti. Örömmel tölt el, hogy egyre nagyobb a kereslet a boraimra, így sokszor elfogynak már a letöltés előtt. Az utolsó két évben 60-80 ezer palack bort termeltünk, de most a nagy nyomás miatt duplájára növeltük a szőlészetünk méretét. Még így is kézzel művelt területek maradnak a szőleink, ám a 2006-os évjárat már 100-120 ezer palack lesz. Nem szeretnénk túl naggyá nőni, mert akkor éppen az veszne el, ami különlegessé tesz bennünket: a lélek, ami a gondoskodás révén kiérződik a borainkból.

hvg.hu: Mennyivel nőtt most a birtok?

L.GY.: Eddig 18 hektárunk volt, ami 35 hektárral nőtt a Nagyegyed hegyen, úgyhogy azért barátságos birtok tudtunk maradni.

hvg.hu: A megnőtt keresletben nem fedez fel valamiféle sznobizmust  a vásárlók részéről?

L.GY.: Hallottam róla, hogy sok esetben divatból veszik a boraimat. De én szeretném hinni, hogy a harmonikus ízek miatt van sikerünk, s ebből lett divat… Mondhatni, a lelkünket tesszük a borokba, izgalmas és személyes arculatot teremtünk magunknak, amit nem mindenki vesz jó éven. Holott mi egyáltalán nem jelentünk konkurenciát a technológiai borok gyártóinak.

hvg.hu: A fehér vagy a vörös fajta mutatja meg könnyebben magát?

L.GY.: Kezdő borász koromban még a technológiai szemlélet volt a fontos a borok készítésénél, de az mindig csak utólag derül ki, hogy jól cselekedtünk-e a szüret időpontjának kiválasztásakor. Annál nagyobb stressz nincs egy borász életében, mint amikor az almasavbomlás zajlik. Egy fehér bornál nem baj, ha marad benne kicsi almasav, mert attól csak ropogósabb lesz a végeredmény, de a vörösnél ez nem szerencsés.

hvg.hu:  Miért választották bikavér boraiknak az Áldás és a Merengő nevet?

L.GY.: Magyarországon és a világon az államosítás következtében igencsak megkopott a bikavér nimbusza. Mi ezzel új imázst szerettünk volna teremteni a rég bevált cuvée-nek. A Merengő superior minőség, aminek feltétele, hogy minimum négy bort házasítsunk.

hvg.hu: Mindig lehet látni előre, hogy egy szőlőből milyen végeredmény születik?

L.GY.: Még most is előfordul, hogy a természet meglep bennünket. Például a Kedves nevű borunkban 50 gramm cukor maradt, és sehogy sem akart kiforrni. Végülis mondhatjuk, hogy egy balesetből alkottunk nagyot.

hvg.hu: Honnan származnak a névválasztások? Milyen nevek merültek fel még ötletként?

L.GY.: A feleségem, Andrea és a grafikusunk, Ipacs Géza – aki mellesleg jó barátom is – segítenek megtalálni a legharmonikusabb, legszebb nevet és hozzá a legkifejezőbb címkét, amely mindig egyedi és messziről azonosítható kell hogy legyen. Nekem a „virágszirom” és a „csöpp” szavak is nagyon tetszenek, így a közeljövőben meglehet, a palackokról köszönnek majd vissza.