© www.beerpress.hu

Amikor a XIX. század közepén a német – és európai – sörfőzők többsége áttért az új stílusú, alsóerjesztésű – azaz a lager – sör  főzésére, Düsseldorfban és környékén dacosan tartották magukat a hagyományhoz. Az alt – azaz az „öreg” – errefelé mind a mai napig a legnépszerűbb sör. Akárcsak legközelebbi rokona, az angol ale, az alt is felsőerjedésű sör. A düsseldorfi sörfőzők azonban rájöttek, hogy a sör akkor dúsul, ha hideg helyen hosszabb ideig tárolják, az alacsony hőmérséklet fokozza tisztaságát és enyhíti karcosságát. Így hát megőrizték a jól bevált módszert, és az altbiert, akár déli unokatestvérét, a kölsch-t, a mai napig melegen erjesztik, amit a hideg érlelés – pihentetés – egy-két hónapos időszaka követ.

Nem véletlen hát, hogy a düsseldorfi sörfőzdékből kikerülő vonzó bronz- vagy sötét rézszínű altok teljesen más karakterűek, mint a többi sör. Az első korty finom kesernyéssége nem fedi el az altbier finoman savanykás ízét sem. Az újabb kortyokkal rövidesen erőteljes malátaíz jelentkezik, de a sör utóízét leginkább a zavarba ejtő, szomjoltó savanykásság jellemzi.

© sxc.hu

A legnagyobb gyártók: az issumi Diebels, az InBev csoport tagja, és a Warsteinerhez tartozó Frankenheim. Sörturistáknak azonban a kisebb helyi főzdéket ajánljuk. Ilyen a Schumacher, a Füchschen, a Schlüssel és az Uerige – melyek sörei a város határain kívül alig kóstolhatók. 
Jó, ha tudjuk, hogy Düsseldorfban ismeretlen a korsó fogalma. Az altot kizárólag magas, henger alakú, három decis üvegpohárból isszák, így mindig friss és hűs marad.