Kormányközi üzengetés, diplomáciai konfliktusok és rengeteg, fosszilis energiahordozó eladásában érdekelt üzletelő nehezítette a november 22-én záruló ENSZ klímacsúcsot.
Mintha a teljes Kaposvár, vagy Tatabánya utazott volna ki tíz napra Bakuba, annyi résztvevő gyűlt össze az idei klímacsúcsra, minden idők második legnagyobb, ENSZ által összehívott rendezvényére. Egy híján három évtizede megy az évenkénti egyeztetés, de hiába a 65 ezer résztvevő, egyre élesedik a nemzetközi vita, a klímaválság pedig – ahogy az elmúlt hónapok klímakatasztrófái is mutatják – egyre mélyül.
Ma már legalább akkora jelentősége van, ha nem nagyobb annak, ki marad távol, mint annak, kik ülnek a tárgyalóasztalnál. Az évenkénti csúcs a globális klímafrontok találkozásának eseményévé vált: felvonulnak itt az ökológusok, a társadalmi szervezetek képviselői, igen látványosan reprezentálnak az ipari lobbisták és hellyel-közzel a kormányok is.
A nagy távolmaradók között van idén Franciaország, az utolsó utáni percben, gyakorlatilag már a csúcs alatt derült ki, hogy nem lehet a jelenlétükre számítani. A vendéglátó ország ugyanis azzal vádolta meg Párizst, hogy „brutálisan” elnyomja a klímaváltozással kapcsolatos panaszokat tengerentúli területein. „Az elnökkel és a miniszterelnökkel folytatott egyeztetést követően úgy döntöttem, hogy nem utazom Bakuba a jövő héten” – mondta Agnès Pannier-Runacher francia zöld átmenetért felelős miniszter múlt szerdán a francia szenátus előtt, és a kormányát érintő kritikákat elfogadhatatlannak nevezte. Az üzenetváltás éles, de nem példátlan: a klímaviták évtizedek óta alapvetően a globális periféria és centrumországok között zajlanak, a volt gyarmatok és gyarmattartók konfliktusaként jelenik meg.
Az idei fórumtól különösebb vita nélkül, de távol maradt Németország, Brazília, Kína, India, Dél-Afrika, Japán, Ausztrália és Pápua Új-Guinea kormányának feje (utóbbiak visszavonták a teljes kormánydelegációt). Nem utazott Bakuba Joe Biden és Ursula von der Leyen sem. Megjelent viszont Orbán Viktor magyar miniszterelnök Nagy István agrárminiszter társaságában a klímatárgyalások legelején, a magyar kormányfő november 12-én fel is szólalt fel Bakuban. Orbán Viktor a zöld átmenet üzleti lehetőségeiről beszélt, az akkumulátoripar és a kelet-nyugati energiatranzit perspektíváit népszerűsítette.
Míg a magyar politikus a zöldítésként tálalt gazdasági stratégiát taglalta, a Financial Times arról írt, hogy a Bank of America, a BlackRock befektetési alap, a Standard Chartered és a német Deutsche Bank vezetői is lemondták részvételüket Bakuban. A nagy pénzintézetek nagy hiányzóit azért pótolta tízezer ipari lobbista a résztvevők listáján, velük egyeztetett a 17 ezernyi kormányképviselő, a két és fél ezer nemzetközi szervezetek által delegált ember és a több mint háromezer újságíró.
Az EU képviseletében minden uniós intézmény tárgyalókat és megfigyelőket küldött Bakuba, az EP küldöttségét a portugál néppárti Lídia Pereira elnök és a holland szociáldemokrata Mohammed Chahim alelnök vezette Azerbajdzsánban.
Az uniós hivatalosságoknak többek között – a Kick big polluters out nevű civil szervezet adatai szerint –1773 lobbistával néznek farkasszemet, köztük olyan gigavállalatok, mint a Chevron, ExxonMobil, BP, Shell, Eni és TotalEnergies képviselőivel. A klímalobbisták többen vannak a csúcson, mint a 10, klímakatasztrófáknak leginkább kitett ország képviselői, a vállalati érdekvédők pedig az EU delegációban is helyet kaptak. 113 olyan ember utazott úgy uniós kiküldöttként Azerbajdzsánba, hogy valójában valamilyen kőolajipari céget képviseltek. Az uniós szégyenlistát a görögök vezetik 24 lobbistával a COP delegációjában, míg az olaszok 22, a svédek 17, a belgák 13 hasonló megbízatású embert küldtek az azeri fővárosba a Corporate Europe Observatory összesítése szerint. Azért „terhelt” az olasz és a görög kiküldöttség a feltételezések szerint, mert most készítik elő a Törökország felől Európába érkező közép-ázsiai gázvezeték kiépítését. Az EU-hoz hasonló taktikát követ Kanada, mely a Suncor és a Tourmaline energiaóriások képviselőit vitte magával, míg a japánok a Sumitomo szénipari vállalat képviselőivel utaztak.
A tipikusan a megadott határidő utáni 1-2 napig elhúzódó konferencia zárás kapcsán pénteken délután Bakuból arról szólnak a a hírek, hogy egy új, egyszerűsített szövegtervezetet tettek közzé az új éghajlat-politika finanszírozásáról. E szerint a gazdag országok évente 250 milliárd dollárt fizetnének be a klímakatasztrófát elszenvedő szegények támogatására 2035-ig a klímaalapba. Hogy melyek ezek az országok, még nem tudni, a bizonytalanság Donald Trump választási győzelme és a zöldellenes republikánus siker után mélyült el.
A világ országai közti igazságos klímateher eloszlásért kampányoló 350.org szakértője arra figyelmeztet, ez az éves befizetés messze elmarad a szükségletek mértékétől. Namrata Chowdhary, a 350.org szóvivője úgy fogalmaz: „A globális északnak fel kell hagynia az emberek életével való pókerezéssel, és ki kell fizetnie azt az adósságát, amellyel régóta tartozik.”
Hiába ültek sokan a tárgyalóasztal körül idén, már most látszik, hogy minden eddiginél magasabb lesz a globális áltaghőmérséklet, és újabb abszolút rekordot dönt az üvegházhatású gázok kibocsátása. Ami pedig a következő évek perspektíváit illeti, a tavalyi COP28 óta a világ legnagyobb fosszilis energiavállalatai 250 milliárd dollárnyi olaj- és gázberuházást hagytak jóvá.
Mindezek fényében nem csoda, hogy a globális dél országai, köztisztviselők, ENSZ-képviselők és a civil társadalom egyre hangosabban követelik: a klímatudatosság és hatékonyság jegyében a csúcsról mindenekelőtt azokat távolítsák el, akik előidézik az ökológiai katasztrófákat.
Ez a cikk a PULSE projekt tematikus hálózatának együttműködésében készült. A cikk megírásában részt vett: Folk György (HVG/EUrologus, Magyarország) és Zornitsa Spasova (Bulgaria, Climateka.bg)
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
