Az 1992-es Maastrichti Szerződés óta az EU gazdaságirányítási kerete hozzájárult a gazdasági stabilitás, a fenntartható gazdasági növekedés és a magasabb foglalkoztatás feltételeinek megteremtéséhez. Ennek a keretnek egyik fontos összetevője az az elvárás, hogy a tagállamok adóssága ne haladja meg a GDP 60, a hiány pedig a 3 százalékát. Ezekhez a számokhoz nem nyúlt az új javaslattervezet, azonban lehetővé tenné, hogy a jelenlegi négy helyett akár hét évet is igénybe vegyen egy eladósodott ország gazdaságának helyreállítására biztosított idő. Ezzel egyrészt nagyobb rugalmasságot biztosítanának, másrészt pedig elismerik, hogy négy év alatt egészen biztosan nem lehet kezelni a jelenlegi 150 százalék fölötti államadóssági szintén például Görögországban vagy Olaszországban. Ugyanakkor azt is nyilvánvalóvá teszik ezzel – érvelt Paolo Gentiloni gazdasági biztos –, hogy például a gazdaság zöldítése vagy a digitális átállás költséges és időt vesz igénybe.

A kritériumok alapvetően az euróhoz való csatlakozás feltételei, de azokat nemcsak a valutaunió tagjaitól kérik számon, hanem azoktól is, akik nem célozták meg a csatlakozást. Ennek az oka egyszerű: hiába állítja egy kormány – például a magyar –, hogy nem is célja az euró bevezetése, azt a csatlakozási szerződésben vállalta, innentől tehát nem kizárható ez a lehetőség. A kritériumok pedig az euró stabilitását hivatottak erősíteni.

A jelenleg érvényes átmeneti szabályok egyébként felfüggesztik a maastrichti előírásokat, így a kormányok nagyobb mozgásteret kapnak a gazdaságok támogatására. Ennek az oka a folyamatos rendkívüli helyzet: először a pandémia, utána a háború és következményei miatt léptettek életbe enyhébb szabályokat. Az átmeneti időszak azonban – a jelenlegi szándékok szerint – 2023 véget ér, ezért a most javasolt változtatásokat majd 2024 januártól kellene alkalmazni.

A Bizottság azt javasolja, hogy egy átlátható, kockázatalapú uniós felügyeleti keretrendszerre térjenek át, amely “különbséget tesz az országok között az államadósság-kihívások figyelembevételével”. Eszerint “egyetlen holisztikus középtávú tervbe integrálnák a költségvetési, reform- és beruházási célokat, beleértve a makrogazdasági egyensúlyhiányok kezelését célzó célokat is, ahol szükséges, így koherens és észszerűsített folyamatot hoznak létre. A tagállamok nagyobb mozgásteret kapnának költségvetési kiigazítási pályájuk meghatározásában, megerősítve költségvetési pályájuk nemzeti felelősségvállalását.”

A javaslat szerint a tagállamok ezután olyan terveket nyújtanak majd be, amelyek meghatározzák középtávú költségvetési pályájukat, valamint kiemelt reformokat és állami beruházási kötelezettségvállalásokat. A tagállamok javasolhatnának hosszabb kiigazítási időszakot, ahogy említettük, akár három évvel meghosszabbítva a költségvetési kiigazítási pályát, amennyiben ezt olyan “reform- és beruházási kötelezettségvállalások támasztják alá, amelyek támogatják az adósság fenntarthatóságát, és reagálnak a közös uniós prioritásokra és célokra”.

Fontos, ha egy tagállam nem tesz hatékony intézkedéseket a túlzott hiány megszüntetésére, akkor az uniós támogatásokat fel lehet függeszteni. Ez nem csak a strukturális alapokra, hanem a helyreállítási forrásokra is vonatkozik.

Ezekről az elképzelésekről a következő hetekben vitát tartanak a különböző uniós intézményekben és azokra építve a következő év elején szeretné az Európai Bizottság a konkrét jogszabály-tervezeket előterjeszteni.

A Greenpeace EUrologushoz is eljuttatott közleményében azonban úgy véli, hogy a szigorú uniós fiskális szabályokhoz való visszatérés az energiabiztonságot és a zöld átállást fenyegeti. “Annak ellenére, hogy megemlíti a zöld átállást és az európai energiaválság kezelésének szükségességét, a Bizottság nem tudja megmagyarázni, hogy a költségvetési reform hogyan fogja ösztönözni a kormányokat az úgynevezett „zöld kiadások” növelésére, egy időben az állami kiadások csökkentésével” – áll a közleményben.

A megszorításokhoz való önkényes visszatérés lelassítaná az otthonok szigetelésére, a megújuló energiaforrások elterjedésére irányuló erőfeszítéseket, és véget vetne Európa fosszilis tüzelőanyagoktól való függésének megszüntetésre vonatkozó törekvéseknek, miközben a szennyezők továbbra is példátlan haszonra tesznek szert

– jelentette ki Markus Trilling, a Greenpeace uniós gazdasági ügyekre szakosodott tanácsadója.

A maastrichti kritériumok reformjára Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke tett ígéretet szeptemberben az Európai Unió helyzetéről szóló évértékelő beszédében. A sokat bírált rendszer rugalmasabbá tételét közgazdászok és politikusok is sürgették. Arról, hogy mi is a baj a mostani kritériumrendszerrel, ebben a cikkben írtunk bővebben:

Megreformálná Brüsszel a leggyűlöltebb uniós szabályt

A mostani helyzetben gyakorlatilag képtelenség lenne visszaállítani az EU legszigorúbb előírásrendszerét, enélkül azonban tovább gyengülhet a bizalom az euróban. Az Európai Bizottság elnöke most átfogó reformot javasolt a maastrichti kritériumoknál, a kérdés az, mekkora vitát generál majd bármilyen javaslat.