Sporttörténelmet írt Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Burján Csaba és Knoch Viktor azzal, hogy a pjongcsangi téli olimpián 5000 méteren olimpiai bajnok lett rövidpályás gyorskorcsolyában. Magyarország első téli ötkarikás aranyát hódították el. De mit kell tudni róluk, és hogyan jutottak el idáig?
Az anyai részről magyar, apai részről kínai Liu Shaolin Sándor – aki a döntőben befejező emberként a dobogó legfelső fokáig repítette a magyar váltót – 22 éves. Éppen 11 éve ment le először a jégcsarnokba, hogy megnézze, mi is az a rövidpályás gyorskorcsolya. Korábban testvérével, a két évvel fiatalabb Shaoanggal több más sportot is kipróbáltak – úsztak például másfél évig, de a klóros víztől mindig begyulladt a szemük –, ezért kerestek valami mást.
Frissen csatlakozott short trackesként nem voltak különösebben nagy tervei, egyszerűen csak szeretett lejárni az edzésekre, tetszett neki a nagy sebesség, meg ahogyan együtt mozog mindenki. Eleinte nem tartották különösebben tehetségesnek, 2007-ben azonban fivérével a sportágban nagyhatalomnak számító Kínába utazott, s az ott töltött bő egy év alatt alázattal, kitartással dolgozott, rengeteget fejlődött. Állítja, ott lettek megalapozva a későbbi sikerek, mert más edzéskultúrával találkozott, mint ami akkoriban itthon jellemző volt.
Első nagyobb nemzetközi eredményeit 2013-ban érte el, s részt vett a szocsi olimpián is, ám nem jutott döntőbe. A felnőtt aranyakat pedig 2015-ben kezdte el gyűjtögetni. Előbb a váltóval világkupa-fordulót nyertek, majd a következő évben jött az egyéni vb-cím Szöulban, 500 méteren. Tavaly Torinóban győzött az Európa-bajnokságon, emellett összesen két-két világbajnoki ezüstöt és bronzot, valamint 8 Eb-ezüstöt és 2 bronzot korcsolyázott össze.
Pjongcsangban három számban indult egyéniben, kettőben az A, egyben a B döntőig jutott, a váltóban szerzett aranyérme mellett két ötödik, azaz pontszerző helyet is magáénak tudhat.
A koreaiak teljesen odavannak érte, egyebek mellett a gyorsan mémmé vált szemöldöksimogatása miatt, több házassági ajánlatot is kapott rajongóktól, de pech: már foglalt. Párja az ugyancsak short trackes brit Elise Christie, akit az aranyérmes futam után nagyon megölelgetett:
Több tetoválása is van, az ötkarikát, amit Szocsi után varratott fel magának, festőművész édesapja tervezte. Kínai írásjegyekkel azt is a karjára íratta, hogy fájdalom nélkül nincs haszon, ebből merít motivációt, meg egy oroszlánból: az ad neki erőt, hogy küzdjön, hogy a szíve akkor is vigye előre, ha a feje vagy a lába már nem bírja.
A bátyjával hasonló utat bejáró 19 éves Liu Shaoang – becenevén Ádó – tavaly Innsbruckban minden távon világbajnok lett, a váltóval ezüstérmet nyert a juniorok között, három éve pedig már a felnőttek közt is versenyez. Eddig 3 vb-ezüstöt és 2 bronzot, illetve 4 Eb-ezüstöt és egy bronzot gyűjtött be.
Szocsiban nem lehetett ott az olimpián, a pjongcsangi szereplés pedig – a váltóban nyert aranytól eltekintve – nem sikerült jól. 500, 1000 és 1500 méteren is kizárták. A csapatban 5000 méteren azonban nagyon taktikusan és éretten versenyzett, ő nyitotta a meg a végül aranyat érő hajrát, több előzést is bemutatott a jégen.
"Belegondolva, hogy nyolc-kilenc évesen nyitott jégpályán kezdtünk el korizni, és most itt vagyunk, a világ tetején, mindenkit megvertünk... ez eszméletlen. Nem tudom még felfogni" – mondta a váltó döntője után a 23 éves Burján Csaba. Pedig a hokisból gyorskorcsolyázóvá váló pécsi versenyző is ismeri a siker ízét. Nemzetközi szinten főleg a váltóval vannak érmei – egy ezüstje és egy bronza vb-kről, 2 ezüstje és 2 bronza Eb-kről, illetve egy ugyancsak sporttörténeti győzelme a 15-ös sanghaji világkupáról –, de egyéniben is kvótát szerzett volna Pjongcsangra, ha a csapatnak nem sikerült volna a kvalifikáció. Egyéniben 1500 méteren indult, harmincadikként zárt.
Az aranyérmes váltó negyedik tagja a 28 esztendős Knoch Viktor. A pécsi versenyző a magyar rövidpályás gyorskorcsolya megkerülhetetlen alakja, már csak azért is, mert a pjongcsangi a negyedik olimpiája. A korcsolyaszövetség hatszor választotta szakágában az év legjobbjának, és már 2006-ban kitüntették a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkereszt polgári tagozatával.
A torinói téli olimpia idején még csak 17 éves volt, de meglepetést tudott okozni: 1500 méteren bejutott a fináléba, és 5. lett. Ez hatalmas fegyvertény, tekintve hogy akkorra már 26 éve nem sikerült pontot szereznie magyar sportolónak téli játékokon. Négy évvel később, Vancouverben 1000 méteren 21., 1500-on pedig a 30. lett, és Szocsi sem hozott számára sokkal jobb eredményeket: 1000 méteren egy 18., 1500-on pedig egy 34. helyezést tudhat magáénak.
Egy évvel később azonban megint olyat tett, amire azelőtt csak negyed évszázada volt képes magyar short trackes: a világkupa erzurumi fordulóján 500 méteren a sportág egyik legendáját, a háromszoros olimpiai bajnok kanadai Charles Hamlint legyőzve nyert. Legnagyobb eredményei többségét ő is váltóban szerezte, vb-kről egy-egy, Eb-kről pedig két-két ezüstöt és bronzot hozott el.
Tavaly úgy utazott el Szöulba, ahol a csapatnak még egy utolsó esélye volt kiharcolni a pjongcsangi részvételt, hogy visszavonul, ha nem sikerül. Végül maradt. A mostani olimpián 500 méteren indult még, ott a 28. helyen zárt.
Testvére, Balázs – aki 2002-ben Salt Lake Cityben maga is rövidpályás gyorskorcsolyázóként képviselte a magyar színeket – ugyancsak tagja az olimpiai csapatnak. Ő a válogatott technikusa, akiről Bánhidi Ákos csapatmenedzser azt mondta az Index szerint, "ha az edző a sakktáblán a királynő, akkor a technikus a király". Ő felel egyebek mellett az amúgy igen drága korcsolyák beállításáért, a pengék élezéséért.