Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az izraeli-palesztin háború megosztja az USA-ban élőket, ennek pedig az egyik leglátványosabb terepe az akadémiai világ, ahol tüntetéseken és nyilatkozat háborún túl fizikai atrocitások is előfordulnak. Amerikában a szólásszabadság olyan eszme, amelyet csak nagyon speciális esetekben lehet korlátozni, az egyetemektől most mégis minden oldal azt várná, hogy hallgattassa el az ellenfeleit. Ebből a csapdahelyzetből egyelőre nehezen látszik a kiút.
A Hamász október 7-ei véres, több mint 1400 ember halálát okozó terrortámadását követő izraeli katonai válasz több mint 13 ezer ember életét követelte Gázában. A háború által felkorbácsolt indulatok közepette Amerikában is évek óta nem látott mértéket öltenek a zsidó- és az arabellenes megnyilvánulások. Az antiszemita támadásokról szóló bejelentések megnégyszereződtek, az iszlamofób incidensekről szólóak pedig megháromszorozódtak. Halálos áldozatok is voltak: október 16-án egy 71 éves férfi palesztin származása miatt késelt halálra egy 6 éves muszlim kisfiút, egy zsidó férfit pedig Kaliforniában, tüntetésen vertek fejbe úgy, hogy meghalt.
A generációk óta forrongó feszültségeknek a tengerentúlon az egyik leglátványosabb terepe az egyetemi világ. Nem csak a tüntetések, különböző támogató nyilatkozatok vagy elhatárolódások mindennaposak, egyre több a fizikai atrocitás is a kampuszokon:
- A kaliforniai Stanford egyetemen egy autós támadt rá egy muszlim diákra, először az ablakát letekerve azt üvöltötte, hogy „baszódj meg te is, meg a néped is”, aztán el is gázolta őt.
- Az USA fővárosában található George Washington Egyetem kampuszán több diákról is letépték a hidzsábjukat.
- New York-i Cooper Union egyetemen egy palesztin-barát tüntetés fajult odáig, hogy zsidó diákok zárkóztak be félelmükben egy könyvtárba, amelynek ajtaján a demonstrálók dörömböltek.
- A New York-i Cornell Egyetem egyik hallgatóját antiszemita támadás előkészítése miatt tartóztatták le, mert zsidó férfiak megkéselésével, zsidó nők megerőszakolásával és zsidó csecsemők lefejezésével fenyegetőzött, és az az ügyészség szerint az egyetemi Zsidó Élet Központját is célba vette.
Joe Biden amerikai elnök már október végén aggodalmát fejezte ki az egyetemeken tapasztalt, növekvő zsidóellenség miatt. Az USA kormánya pedig a múlt héten jelentette be, hogy hat egyetem (a New York-i Columbia, Cooper Union, és Cornell, a massachusettsi Wellesley College, illetve a pennsylvaniai Pennsylvania Egyetem és Lafayette College) ellen indított hivatalból diszkriminációs vizsgálatot, öt esetben antiszemita, két esetben pedig muszlimellenes zaklatásokról szóló bejelentések alapján.
Catherine E. Lhamon, az USA oktatási minisztériumának emberi jogokért felelős helyettes államtitkára hangsúlyozta, hogy a hat egyetem ellen indított diszkriminációs vizsgálat egyetlen esetben sem jelenti még azt, hogy a törvénysértés meg is történt.
Megosztják a háborúk a nagy amerikai pártokat, a demokraták Izrael, a republikánusok Ukrajna támogatása miatt vitáznak
A kérdés azért izgalmas, mert a Biden-kormányzat azzal próbálja átvágni a gordiuszi csomót, hogy egy nagy törvénycsomagba pakolja össze az ukránoknak, illetve az Izraelnek szánt támogatásokat a tajvani segéllyel és az amerikai határvédelemre fordítandó forrásokkal, ami vagy átmegy a kongresszuson, vagy még a mostaninál is súlyosabb belpolitikai válságot okoz az országban.
Nincs ugyanakkor az állam által vizsgált egyetemek között az Amerikában csak „NYU”-ként emlegetett New York University, amelyet három zsidó hallgatója perelt be, azt állítva, hogy az intézmény olyan zsidóellenes környezetet teremtett, amelyben ellenőrizetlenül virágozhat az antiszemitizmus. A panaszaik között szerepel, hogy az intézmény nem tett semmit, amikor a kampuszán az skandálták, hogy „Hitlernek igaza volt”, vagy hogy „gázosítsátok el a zsidókat”.
Az egész mai felvételi rendszer antiszemitizmusban gyökerezett
Az amerikai felsőoktatásban régre visszanyúló, sötét története van a rendszerszintű antiszemitizmusnak. A legnagyobb presztízsű, úgynevezett Ivy League („borostyánligás”) egyetemek (Brown, Columbia, Cornell, Darthmouth, Harvard, Princeton, Pennsylvania, Yale) ma ismert felvételi rendszerének gyakorlatilag az összes meghatározó eleme abból a 20. század elejének azon időszakából származik, amikor „elzsidósodásától” tartottak.
Ezek az egyetemek, amelyek alapvetően az elit bentlakásos iskolákból érkező protestáns, fehér, angolszász fiúk céliskolái voltak, amelyek a társadalmi mobilitás álmát csillantották meg a zsidó bevándorló családokból érkező fiúk számára
- magyarázta a Mark E. Oppenheimer, az American Jewish University (Amerikai Zsidó Egyetem) alelnöke, aki szerint az egyetemi életet teljesen megváltozatta az, hogy a zsidó fiúkat nem az a capella éneklés, a diákszövetségi élet vagy az egyetemi sportok világa izgatta, hanem azért voltak ott, hogy keményen tanulva feljebb léphessenek a társadalmi ranglétrán.
Márpedig amíg csak az akadémiai teljesítmény alapján döntöttek arról, hogy ki kerülhet be ezekbe az intézményekbe, addig egyre nőtt a zsidó hallgatók száma. Ennek az ellensúlyozására az USA-ban nem konkrét zsidó kvótával, hanem szisztematikusan diszkriminatív felvételi szabályokkal reagáltak. A Washington Post cikke szerint ezek közé tartozik, hogy
- New Yorkban, ahol a legtöbb szegényebb családból származó zsidó diák dolgozott az egyetem mellett és nem költözött be a kampuszra, hanem a családjával lakott, kötelezővé tették kollégiumot és megtiltották a munkavállalást;
- olyan államokból érkező diákok számára ajánlottak fel ösztöndíjakat, ahol elenyésző volt a zsidó lakosság aránya;
- mivel név alapján nem tudták feltétlenül kiszűrni a zsidó származású jelentkezőket, bevezették a szóbeli felvételit, ahol akcentus alapján próbálkoztak ugyanezzel;
- szintén a zsidó jelentkezők kiszűrésére használták több helyen az úgynevezett jellem- és pszichológiai teszteket és azokat a személyes esszéket, amelyekben a felvételizőknek az iskolán kívüli érdeklődésükről kellett írniuk;
- elkezdték előnyben részesíteni azokat, akiknek már valamelyik felmenőjük is az adott egyetemre járt, illetve elfogadtak prominens személyektől származó ajánlóleveleket a jelentkezéskor.
Az ilyen típusú diszkriminációval az USA-ban csak a 20. század második felében kezdtek el leszámolni a törvényhozók. A mai napig érvényben lévő, 1964-es Civil Rights Act az állami támogatásban (is) részesülő egyetemeken elvileg védi a diákokat a faji, bőrszín vagy nemzetiség alapján történő megkülönböztetéstől.
Hogy a gyakorlatban mit jelent mindez akkor, amikor már nem a felvételi szabályokról szól a diskurzus, hanem arról, hogy adott társadalmi csoportok tagjai mennyire érezhetik magukat biztonságban a kampuszokon, azzal erősen küzdenek most az amerikai egyetemek.
Ha az intézmények vezetőik nyilatkozatokat adtak ki, akkor vagy azért kritizálták őket, mert „nem ítélték el elég élesen a Hamászt és az antiszemitizmust”, vagy azért, mert „figyelmen kívül hagyták a palesztin civilek elnyomott helyzetét”. Mind a zsidó, mind a palesztin diákok azt mondják, hogy nem kapnak támogatást, miközben agresszió célpontjai és félnek. Közben a mindkét oldalon vérontás ellen kiálló diáktiltakozások, illetve a jelentős magánadományozóik mégis arra presszionálják az intézményeket, hogy válasszanak oldalt, vagy korlátozzák a diákok felszólalásait és viselkedését.
Tüntetések, ellentüntetések és egymástól rettegő diákok New Yorkban
Az Izrael-pártiak és palesztinbarátok szembenállásának egyik forró pontja nemcsak az USA-ban, hanem az egész világon New York, ahol szinte naponta tartanak tüntetéseket. A városban az elmúlt hónapban tavaly októberhez képest a hatóságok több mint kétszer annyi gyűlölet-bűncselekményt regisztráltak. Összesen 101-et, amelyből 69 irányult zsidók ellen (az a tavalyi adat háromszorosa), és 9 muszlimok ellen úgy, hogy egy évvel ezelőtt októberben egyetlen ilyen atrocitás sem szerepelt a statisztikában.
A városban található elitegyetem, a Columbia, amely a 20. század elején élen járt az antiszemita felvételiztetésben, csak idén, az izraeli-palesztin háború kirobbanását követő hetekben érezte szükségességét annak, hogy antiszemitizmus elleni munkacsoportot hozzon létre. Ennek ellenére több zsidó származású diák is arról számolt be, hogy nem érzi magát biztonságban a kampuszon, egy 24 éves zsidó férfit pedig fizikailag is inzultált egy 19 éves nő, miután összevesztek azon, hogy a nő izraeli túszok képeiről készült posztereket tépkedett a falról. Ebből később rendőrségi ügy is lett.
"Nagyon elcsüggedtem" – mondta egy októberi palesztinbarát demonstráció kapcsán a Columbiára járó, 23 éves Caroline Smith, akinek több mint 10 családtagja él Izraelben.
Úgy érzem, hogy nem támogatnak, most csak a zsidó barátaimtól kapok támogatást.
Az egyetem vezetése erre úgy reagált, hogy november közepén felfüggesztette két kifejezetten aktív, palesztinbarát megmozdulásokat szervező diákszervezet működését. Az indoklás ugyanakkor hiányolta a konkrétumokat, csak annyit közöltek, hogy "nem engedélyezett" rendezvényeket tartottak, amelyek "fenyegető retorikát és megfélemlítést" alkalmaztak. Az egyik, Columbián nemkívánatos szervezet ráadásul zsidó szervezet volt, az anticionista (azaz Izrael zsidó államként való fenntartását ellenző) Jewish Voice for Peace, a másik a palesztinok felszabadulását zászlójára tűző Students for Justice in Palestine.
Nekem palesztinként ez azt üzeni, hogy „a tragédiátok nem számít”, azt üzeni, hogy „amikor a néped haldoklik, akkor sem beszélhetsz róla”
- nyilatkozta a New York Times-nak a szervezetek felfüggesztésével kapcsolatban Deen Haleem, 24 éves joghallgató, egy palesztin menekült fia.
Egyelőre úgy tűnik, minél inkább igyekszik elhallgattatni Columbia az Izrael állammal szemben kritikus részét a diákságnak és a tanároknak, azok annál elszántabbak és hangosabbak lesznek. A két felfüggesztett szervezet mellett először nagyjából 200 fő állt ki, a második tüntetésre ez a létszám megduplázódott – annak ellenére, vagy épp azért, hogy a megmozdulást már fizikailag is kizárták a kampuszról. Közben pedig Columbia University Apartheid Divest néven létrejött egy újabb, még nagyobb (40 különböző faji, etnikai és vallási hátterű diákszervezetet tömörítő) összefogás, amely azt követeli az egyetemtől, hogy határolódon el Izrael államtól.
Miután kiderült, hogy a Columbia az egyik intézmény, amelyet már a szövetségi kormány is vizsgál a diszkriminációs panaszok miatt, Samantha Slater szóvivő annyit közölt a sajtóval: az egyetem elkötelezett amellett, hogy teret biztosítson a diákcsoportoknak a vitához és a tiltakozáshoz, de bizonyos határokon belül.
Az egyetem nem fog bocsánatot kérni azért, hogy érvényre juttatja irányelveit és eljárásait, amelyek célja egy olyan biztonságos egyetemi közösség megteremtése, amelyben az alapvető egyetemi tevékenységek zavartalanul folytathatók.
Hol van a tiltakozások határa?
Hogy lehet igazságot tenni ebben a pattanásig feszült helyzetben, amikor zsidó diákok és diákcsoportok azt mondják, hogy félnek az antiszemitizmustól az egyetemen, a palesztin hallgatók pedig azt állítják, hogy iszlamofóbiával és rasszizmussal kell szembenézniük? Az egyetemi szólásszabadságért küzdő egyik legjelentősebb amerikai csoport, a szabadságjogokért és Szólásszabadságért Alapítvány (FIRE) szerint
nem az a probléma, hogy az egyetemek túl keveset tesznek a gyűlöletkeltő beszéd megfékezéséért, hanem épp az, hogy túl sokat.
Az elmúlt évtized nagy társadalmi és politikai katasztrófái közepette a felsőoktatási intézmények eltávolodtak küldetésüktől: a párbeszéd és a különböző eszmék áramlásának elősegítésétől - mondta a Voxnak Alex Morey. A FIRE egyetemi jogvédő programját igazgató jogászprofesszor szerint a FIRE azért védi elkötelezetten még a vállalhatatlannak tűnő kijelentéseket is, mert a szabad vita és a párbeszéd akkor is fontos, ha az, ami épp elhangzik, kellemetlen.
Morey szerint a felsőoktatási intézmények nem szabad megakadályozniuk a diákjaikat abban, hogy olyan kijelentéseket tegyenek, amelyeket sokan mélyen felzaklatónak vagy akár veszélyesnek találnak. Még akkor sem, ha az egyetemen és azon kívül is attól tartanak, hogy a heves retorika az iszlamofób vagy antiszemita erőszak növekedéséhez vezet. Ehelyett úgy véli, az egyetemeknek arra kellene összpontosítaniuk, hogy olyan biztonságos környezetet teremtsenek, ahol még a megrázó, bántó vagy rasszista gondolatokat is meg lehet vitatni.
Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy az egyetemek sokkal inkább úgy viselkednek, mint a nagyvállalatok, amikor nagy politikai és társadalmi kérdésekről nyilatkoznak
– fogalmazott a FIRE jogásza. Szerinte az intézményvezetők annyira aggódnak az egyetem márkája és az állami támogatások megőrzése miatt, hogy eltolódtak a hangsúlyok, és sok intézmény képtelen az egyetemek legfontosabb funkciójának betöltésére. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az amerikai jogban a szólásszabadság nagyon magas fokú védelmet élvez, csak olyan megnyilvánulásokat és aktusokat lehet korlátozni, amelyekben a jogellenes erőszakról szóló fenyegetés valódi és konkrét emberre vagy embercsoportra irányul. Példaként azt említette, hogy még a kukába dobott Dávid-csillag sem számít törvénysértőnek. Az uszításról pedig azt monda, hogy az „olyan kijelentés, amelyben a beszélő jogellenes erőszakos cselekmény elkövetésére szólítja fel az embereket. Ennek szintén célzottnak kell lennie, és valószínűnek kell lennie”.
Ha a diákok egy békés tüntetésen olyan Izrael-ellenes jelszavakat skandálnak, mint például "A folyótól a tengerig, Palesztina szabad lesz", akkor ez önmagában véve védett politikai véleménynyilvánításnak minősül Morey szerint. Még akkor is, „ha egyesek úgy is értelmezik a mondatot, hogy az Izrael elpusztítására szólít fel, mivel általánosságban szól az erőszak mellett, máshol, egy meg nem határozott időpontban, egy tágan meghatározott célpont ellen.”
„Ugyanez a helyzet a diszkriminatív zaklatással. A felsőoktatásban csak azok a nemkívánatos kijelentések sorolhatóak ide jogilag, amelyek nagyon súlyosak, általánosak és objektíven sértőek” – magyarázta a szakértő, aki szerint ezt jellemzően az olyan ismétlődő, célzott magatartás vagy beszéd képes megvalósítani, amely annyira súlyos, hogy teljesen megfosztja az áldozatot az egyetemi tanulás lehetőségétől.
„Az egyetemek mindent megtehetnek annak érdekében, hogy olyan kampuszt hozzanak létre, amely nem ad teret az erőszaknak” – fogalmazott Morey. A FIRE pedig egy külön Twitter-posztban részletezte, hogy láttak olyan felvételeket egyetemi tüntetésekről, amelyek erőszakba torkolltak, és egyes résztvevők fizikailag bántalmaztak másokat, az ilyen megmozdulásokat pedig nem védi a szólásszabadságról szóló első alkotmánymódosítás. Sőt, a diákok fizikai korlátozása egy adott térben szintén jogellenes, és
mindenkit le kell tartóztatni, és büntetőjogi felelősségre kell vonni, ha erőszakot követ el.
„Ezen túlmenően azonban az első alkotmánymódosítás értelmében nagyon fontos, hogy ne próbálják meg civilizáltabbá tenni ezt a sok okkal indulatos és szenvedélyes beszédet” – összegezte a FIRE egyetemi jogvédő program igazgatója.
