Az elhúzódó gázai háborúból fakadó frusztráció feloldására Izraelnek nagy szüksége van egy gyorsan elérhető győzelemre, ám ezt nem túl valószínű, hogy éppen a Hezbollah ellenében lesz képes elérni – derül ki Jeremy Bowennek a BBC-n közölt írásából. Bowen éveken át volt a brit közmédia közel-keleti tudósítója.

Bowen szerint Izraelben azt hiszik, hogy határozott katonai fellépéssel rá tudják kényszeríteni az akaratukat a Hezbollahra és ha kellően nagy veszteségeket okoznak a síita terrorszervezetnek, az majd elfogadja, hogy az ellenállás ára túl magas és felhagynak vele. Ez azonban már csak azért sem valószínű, mert a Hezbollahot éppen az Izrael elleni harc hívta életre, az a lételeme.

Izrael ráadásul egy olyan helyzetben tervez komolyabb katonai vállalkozást végrehajtani a Hezbollah ellen, amikor még a Gázai övezetben sem győzött, hiszen a Hamász fegyveresei továbbra is képesek ellenállni az IDF katonáinak és rajtaütéseket intézni ellenük. A tárgyalások közben pedig megrekedtek, egyik fél sem tudja rászánni magát a konfliktust legalább ideiglenesen lezáró Gázába hurcolt izraeli túszokért való palesztin foglyok cserére.

Nagyon fontos különbség ugyanakkor a Gázában működő Hamász és a Hezbollah között, hogy míg az előbbit Izrael képes volt elvágni a világ többi részétől, addig ez a libanoni szervezetre nagyon nem igaz és ahogy Izraelben, úgy a Hezbollahnál is legalább 2006 óta készülnek a következő komolyabb ütésváltásra.

Kérdés persze, hogy mik az izraeli kormányzat valódi céljai? Netanjahu azt akarja elérni, hogy a Hezbollah felhagyjon az Izrael északi része ellen napi rendszerességgel intézett rakétatámadásokkal, miközben a hadsereg képviselői pedig arról beszélnek, hogy beljebb kell kényszeríteni a Hezbollahot Libanonba és felszámolni a határmenti, Izraelt fenyegető bázisait.

Nem elhanyagolható szempont a konfliktus hatása a nemzetközi közvéleményre sem. Izraelt a gázai háború miatt így is már sok bírálat érte az aránytalan civil áldozatok miatt és ezen csak erősített a Libanonban felrobbantott csipogók ügye is.

Bár az izraeliek azt mondják, hogy a támadás célpontjai a Hezbollah tagjai voltak, ugyanakkor nem tudhatták, hogy a csipogók hol lesznek akkor, amikor felrobbannak, így a merényletsorozatnak civilek és gyerekek is áldozatul estek. Nem véletlenül utaltak már rá nemzetközi jogászok, hogy Izrael ebben az esetben is úgy vetett be halálos erőt, hogy nem foglalkozott azzal, hogy annak áldozatai kombattánsok, vagy civilek lesznek-e. Ezt pedig jobb helyeken háborús bűnnek szokás nevezni, ahogyan azt Nagy Boldizsár nemzetközi jogász is elmondta lapunknak.

Kísért a múlt?

A Libanon elleni izraeli katonai műveletek szempontjából nagyon nehéz eltekinteni a múlt kísértetétől is, hiszen a két ország konfliktusa bő negyven éves történelemmel rendelkezik.

Izrael először 1982-ben indított szárazföldi támadást Libanon ellen, akkor a csapatai egészen Bejrútig eljutottak. A támadás oka az volt, hogy akkoriban a Libanonban élő palesztin szervezetek intéztek kisebb-nagyobb rajtaütéseket Izrael ellen. A történet vége nem lett túlságosan dicső, mivel az izraeli csapatoknak, egy déli sávot leszámítva, ki kellett vonulniuk az országból, miközben a velük szövetséges keresztény milíciák fogolytáborokba kényszerített palesztin civilek ezreit mészárolták le.  

A határmenti területek fölött az izraeliek a 90-es évek folyamán is megtartották az ellenőrzést és rendre kemény összecsapások színtere volt az akkor már működő Hezbollah fegyveresei és az IDF katonái között.

A mindkét részről sok áldozatot követelő harcoknak aztán 2000-ben Ehud Olmert akkori miniszterelnök, korábban IDF vezérkari főnök vetett véget a biztonsági zónának nevezett terület kiürítésével.

2006-ban a Hezbollah fegyveresei átkeltek a határon, majd Izrael területén megtámadtak egy katonai járőrt és foglyokat is ejtettek, majd az izraeli börtönökben tartott libanoni foglyokra akarták ezeket kicserélni. Tárgyalás helyett azonban Izraelben a katonai megoldás mellett döntöttek. Előbb a légierő nagyarányú bevetésével próbálták megtörni a Hezbollahot, majd amikor az nem járt sikerrel, kiadták a parancsot a szárazföldi offenzívára. A Hezbollahot azonban az izraeli tankok sem tudták megtörni, még a háború utolsó napján is sorozatokban érkeztek a rakétáik Izrael területére.

Úgy tűnik, semmi nem állhatja útját az eszkalációnak

Mindehhez azt is érdemes hozzátenni, hogy a Hezbollah fegyvereseit nagyon más fából faragták, mint az átlagos palesztin harcost. Jól képzettek, modern fegyverekkel rendelkeznek és ami még fontosabb, sokaknak közülük valódi harci tapasztalataik vannak, amiket a szíriai polgárháborúban szereztek.

A konfliktus eszkalációja emellett nemhogy egy második, de egy harmadik front kockázatát is jelenti Izrael számára, ugyanis nem tudni, hogy elhúzódó harcok következtében mikor tör ki egy nyílt lázadás az izraeli megszálló erők ellen Ciszjordániában. Persze az IDF-et is remekül képzett, jól felfegyverzett katonák alkotják, ugyanakkor a hadsereg harcértékének egy jelentős részét alkotó tartalékosokon már most, egy év háború után elkezdtek mutatkozni a kimerültség jelei.

Izrael szövetségesei mindeközben tehetetlennek tűnnek, mert bár sem az USA sem senki más nem akarta, hogy Izrael fejest ugorjon egy Hezbollahhal folytatott nyílt háborúba, láthatóan képtelenek azt megakadályozni. Persze kettőn áll a vásár és a Hezbollahot vezető Haszan Naszrallah már korábban is kijelentette, hogy szó nem lehet az Izrael elleni támadások leállításáról a gázai tűzszünetet megelőzően.

Izraelben úgy vélik, hogy eljött az ideje annak, hogy megpróbálják elzavarni a Hezbollahot az ország északi határaitól, ám egy makacs, jól felfegyverzett és dühös ellenséggel állnak szemben. Ez a legveszélyesebb válság a Hamász tavaly októberi támadása óta, és jelenleg semmi sem akadályozza meg, hogy a helyzet valami sokkal rosszabb felé forduljon – írja Bowen.