Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hatalmas szörnyeteggé vált a Szíriában és Irakban kalifátust kikiáltó Iszlám Állam, amely az idén a globális terrort is a stratégiájába illesztette. Egyelőre nem látszik, hogyan lehetne legyőzni, és megállítani az ideológiáját.
Részt akart venni az idei krikett-világbajnokságon az Iszlám Állam (IS). A furcsa hírt a Szíria és Irak egy-egy harmadán brutális államot – kalifátust – létrehozó és irányító IS szóvivője, egy bizonyos Abu Malut jelentette be. A krikett a nyugati világ egyetlen eleme, amelyet nem utasítunk el – magyarázta, ezért illő lett volna, ha mint krikettnemzet, minket is meghívnak az Ausztráliában és Új-Zélandon tartott 2015-ös tornára.
Azt, hogy miért pont a krikett, nem tudni – állítólag Szíriában és Irakban is népszerű a sport –, de Ausztráliában élő pakisztáni muszlim vallási vezetők szerint a dzsihádista szervezetnek semmi más célja nem lehetett, mint egyfajta nemzetközi elismerést kicsikarni, létét jelezni.
Akár blöff volt az egész, akár nem, az idén bizonyosodott, hogy a másfél éve kikiáltott szunnita, szélsőséges dzsihádista kalifátus – ahogy a szóvivő fogalmazott – a Közel-Kelet „egyik meghatározó országa, kormánya lett”. Sajnos, ez a teljesen bizarrnak tűnő kijelentés korántsem alaptalan. A kalifátus nemcsak életképesnek bizonyult, de Tuniszban, Ankarában, Bejrútban, Párizsban – hogy csak néhány várost említsünk – merényletek sorával azt akarta jelezni, mindenhol jelen van, hol a saját osztagával, hol neki hűséget esküdött önkéntesekkel. Úgy fest, hogy tévesek azok az értékelések, miszerint gyengeségből és az utóbbi hónapokban elszenvedett vereségek miatti kétségbeesésében rendezett vérfürdőket.
Bármennyire is apokaliptikus a világképe – azaz a Nyugattal történő végső összeütközést hirdeti – hideg reálpolitika állhat a merényletek mögött. Törökországtól Egyiptomig, Libanontól Líbiáig vagy Európától az USA-ig követők ezrei üdvözölhették a támadásokat, és sarkalhattak újabb szimpatizánsokat csatlakozásra az Iszlám Államhoz. Eddig külföldről összesen 30 ezren álltak be az IS kötelékébe. Európában – amely a gazdasági válság és az egymilliós menekültáradat miatt mostanában amúgy is törékenyebbé vált – a terrorizmus és a muszlim bevándorlók szándékolt összekapcsolása pánikot, újabb előítéleteket, politikai polarizációt okoz, amit a szélsőségesek még inkább ki tudnak használni.
Az IS precizitása, szervezettsége és propagandája alapján feltételezhető, hogy alvó sejtek és parancsra váró csoportok, illetve magányos farkasok csak a lehetőséget várják az újabb vérengzésre.
Miben rejlik az IS ereje?
A másik rideg számítás, hogy a Nyugat elleni támadásokkal addig hergeli az USA-t, amíg az szárazföldi csapatokat nem küld Irakba vagy Szíriába, ami kétségtelenül sok muszlim fegyverest az IS karjaiba taszítana. „Az áldott invázió” – mondta a 2003-as amerikai megszállásról később a néhai Abu Muszab al-Zarkavi, aki az al-Káida terrorhálózat iraki szárnyát létrehozta. Nem véletlen, hogy a George W. Bush akkori amerikai elnök által elrendelt iraki invázió tanulságaként utódja, Barack Obama nem óhajt belesétálni ebbe a csapdába. Számos elemző úgy véli, hogy addig nincs értelme katonai erővel nekimenni és legyőzni az Iszlám Államot, amíg a „mi lesz utána” kérdésére nincs megfelelő válasz. Ha az IS elvesztené a kalifátusát, alighanem földalatti gerillaszervezetté alakulna, és még nagyobb terrorveszélyt jelentene.
Az IS egyik legnagyobb ereje éppen az amorf képessége. Ha kell, hadsereg, kommandó, terrorszervezet, maffia vagy brutális rendőrállam. De vajon mitől vált ilyen szörnyszülötté? Elődje, az al-Káida a merényleteivel nem tudta megbuktatni, de még csak gyengíteni sem a despota arab rendszereket, például Szaúd-Arábiában vagy Egyiptomban. Az IS ezért kezdettől fogva területet és államot akart, amelynek létrehozásában óriási szerep jutott a 2003-as amerikai invázió révén megbuktatott Szaddám Huszein egykori iraki diktátor embereinek. Az Iszlám Állam hadseregét, titkosszolgálatát, de még a kormányát is az egykori Baath Párt tagjaival erősítették.
Hatalmas szimbolikus jelentőséggel bír, hogy Szaddám féltestvérének a fia, Ajman Szabavi vagy Szaddám unokaöccse, Raad Hasszán is csatlakozott az IS-hez, példát mutatva a 12 éve megbuktatott kisebbségi szunnita rezsim híveinek. De a baathista rendszer egykori tisztje, Fadhil al-Hijala állítólag az IS vezérének és önjelölt kalifájának, Abu Bakr al-Bagdadinak a helyettese volt, amíg az idén egy légi támadásban meg nem ölték. Az IS több szintű, elhárítási és kémkedő szolgálatait összefogó Amnija (Biztonság) feje az az Ajad Hamid al-Dzsumaili, aki Szaddám hírszerzésének volt a tisztje, és aki közvetlenül al-Bagdadinak jelent. A besúgóállam piramisának alsóbb szintjein pedig nemcsak kipróbált veteránok, de minden értékelhető infóért 20 dollárt kapó gyerekek is vannak. Az IS 23 minisztériumából a legfontosabbak közül hármat, a biztonsági, a katonai és a pénzügyi tárcát egykori Szaddám-tiszt irányítja. Az IS szélsőségesen vallásos ideológiája és Szaddám alapvetően pánarab, világi szocializmusa közti ellentét sem akadály. A volt baathista tisztek közül többen „igaz hívőként” radikalizálódtak az amerikaiak elleni harcban vagy a börtönökben, esetleg önérdekből segítenek az IS-nek a közös ellenség, a síita bagdadi kormány ellen.
És itt van a másik probléma
Az iraki kormányfői székben a szunnitákkal szemben kifejezetten kirekesztő politikát folytató Núri al-Maliki helyébe tavaly lépő Hajder al-Abadi sem hozott változást. A Bagdad szomszédságában lévő Ramádi idei elfoglalása után például sok szunnita először Bagdadba menekült, majd a szinte teljesen síita fővárosból visszatértek az IS által ellenőrzött területekre, mert – ahogy mondták – inkább az IS, mint az iraki hadsereg vagy a síita milíciák. Az IS egyik kétségkívül nagy erőssége a kontraszt az alkalmatlan, korrupt bagdadi kormánnyal. Ramádiban például az iraki kormány alatt nem vagy alig volt áram, víz, üzemanyag, internet, a helyi kórház nem működött. Az IS ezzel szemben hatalmas generátorokat hozott, orvosokat és nővéreket toborzott Szíriából. Bár a nyugati légi csapások miatt számos olajfúrótorony működésképtelenné vált, az IS-nek még mindig havi több 40 millió dollár bevétele származik az olaj feketekereskedelméből. Washingtoni források szerint jelentős mennyiséget adnak el Basar Asszad szíriai elnök kormányának, de a szállítmányok utat találnak Törökország felé is.
A nemzetközi politika szövevényei és egyben impotenciája is az IS kezére játszik. Oroszország szeptemberi beavatkozása tovább bonyolította a képletet, hiszen az oroszok nem elsősorban az IS, hanem az Asszad ellen harcoló, a Nyugat által elfogadható lázadók bázisait bombázza a levegőből. Ezzel gyakorlatilag az Iszlám Államot segítette. A káoszba és anarchiába jutott Irakban és Szíriában jelenleg még az a régi bölcsesség sem működik, hogy az ellenségem ellensége a barátom. Az IS ellen komoly harci sikereket elérő szíriai kurdok az USA legfontosabb szárazföldi szövetségesei, egyben azonban Washington IS elleni táborában egy másik kulcsfontosságú szövetségesnek, Törökországnak is az ellenségei.
A sikerektől megrészegült al-Bagdadi immár valamennyi muszlim kalifájának tartja magát, és megfigyelhető a terjeszkedő törekvése. Az IS megkezdte globális térnyerését, és az USA-tól Bangladesig legalább 16 országban elkövetett merényletek köthetők a kalifátushoz. Átcsoportosított osztagai és neki hűséget esküvő helyi szervezetek az egyiptomi Sínai-félszigeten, Tunéziában és Líbiában is gyökeret eresztettek. A líbiai Szirte kikötőváros és 250 kilométernyi partszakasz tartozik az ellenőrzésük alá, alig 600 kilométerre az olaszországi Lampedusa szigetétől, azaz az EU-tól. Az IS fegyveresei megindultak a szárazföld belseje felé, hogy rátegyék kezüket a líbiai olajmezőkre. Sokan úgy vélték, hogy az IS üstökösszerű tavalyi felbukkanása kérészéletű lesz, de mára bebizonyosodott, hogy tévedtek.
