Így lesz egy fiatalból muszlim szélsőséges
Az iszlám szélsőségesség kialakulásának a kezdetén nem a vallási meggyőzés az ösztönző erő egy török származású osztrák szociológus szerint, aki a fiatalok radikalizálódásának folyamatáról beszélt a Der Standard című osztrák napilap hétfőn megjelent interjújában.
A szélsőséges eszméket követő fiatalok többsége nemcsak a muszlim vallásban járatlan, hanem alig képzett és nincs megfelelő jövőképe sem - közölte Kenan Güngör szociológus.
Az Ausztria egyes tartományainak integrációs politikáján dolgozó szakértő szerint ezek a fiatalok úgy érzik, a vesztes oldalon állnak, néhányuk akár bűnügybe is keveredett korábban, miközben értelmet, odafigyelést és iránymutatást keresnek a világban.
Hozzátette, itt lépnek be a képbe a szalafista körök. Ezek a társaságok keresik a fiatalokat, meghívják őket magukhoz, beszélgetni kezdenek velük az élet nagy kérdéseiről - így azok úgy érzik, viszonylag gyorsan elismerésre és megbecsülésre találnak az új baráti körükben - fejtegette Güngör.
A szakértő szerint a vallás csak a meggyőzés második szakaszában kap szerepet, amikor világosan és egyértelműen felvázolják előttük, hogy szerintük miképpen kell igaz muszlimként élni.
A szélsőséges eszméket követő fiatalok általában második vagy harmadik generációs bevándorlók és rosszul beszélnek németül - mutatott rá a szociológus. Szerinte a nehéz életkörülmények között élő szüleikhez képest már nem alázatosak vagy takarékoskodók, hanem igen tevékenyek, és provokatívan viselkednek.
A szakértő azonban hozzátette, hogy a dzsihadizmusra nem szabad úgy tekinteni, mintha az csupán a fiatalok lázadása lenne. Egyre többen vannak olyan családok is, ahol a szülők nem, ám a gyerekek egyre inkább követik a vallást, ezért Kenan Güngör arra figyelmeztet, hogy a szülők számára ez egy intő jel lehet, hogy nagyobb odafigyeléssel komolyan elbeszélgessenek gyermekeikkel.
Mivel a muszlimok hetven százaléka sokkal visszafogottabban él, mint az iszlám szervezetek azt elképzelik, ezért a szakértő szerint nem vallásközi, hanem társadalmi párbeszédre van szükség. Ennek azonban még nagyon az elején járunk - jegyezte meg a szociológus.