Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Párizsban nyugodtan maradhatnak az erdőben is a fedél nélküliek, Londonban minél előbb szállást kell kapniuk, Prágában csak a buszra nem szállhatnak fel – összeszedtünk néhány példát arról, hogy más európai fővárosok és polgármestereik hogyan kezelik a hajléktalankérdést ahelyett, hogy kitiltanák őket a városból.
Csütörtök délután a Fővárosi Közgyűlés megszavazta azt a rendeletet, amely alapján jogellenesnek minősül az "életvitelszerű tartózkodás" a világörökségi területeken, a megállókban, állomásokon, utasvárókban, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren és a Népligetben, 29 kiemelt aluljáróban és környékükön, illetve a játszóterek, köztemetők és gyermekjóléti, gyermekvédelmi, köznevelési, felsőoktatási intézmények ingatlanjaiban és 100 méteres körzetükben, valamint a hidak és a felüljárók, valamint a lépcsőik területén.
A rendelet, amely a hajléktalanügyi aktivisták szerint a fedél nélküliek Budapestről való kitiltását jelenti, komoly vitát kavart, és bár a hajléktalankérdés rendezésére nincs jól bevált módszer a világban, összeszedtünk néhány olyan (jó és rossz) ötletet, amiből a budapesti városvezetés még meríthet a jövőben, különös tekintettel a téli időszak közeledtére.
Párizs: "az emberi méltóság a legfontosabb"
Bár Franciaországban az illegális romatáborok felszámolása folyamatosan napirenden van, Párizsban az utcán, épületek tövében, hidak alatt élő körülbelül nyolcezer hajléktalant a város különösebben nem háborgatja. Sőt a főváros melletti vincennes-i erdőben, vagy a Bois de Boulogne-ban élő hajléktalanokat meg sem próbálják elküldeni, inkább a szociális munkásokat küldik el hozzájuk.
Bertrand Delanoe párizsi polgármester még idén januárban egy hajléktalanszálló meglátogatásakor kifejtette, szerinte a legfontosabb az, hogy a hajléktalanok hajléktalanként is meg tudják őrizni az emberi méltóságukat, mert ez elengedhetetlen a társadalmi reintegrációjukhoz, illetve ahhoz, hogy egyáltalán akarjanak visszatérni a rendezett élethez.
A francia fővárosnak egyébként nincs elég hajléktalanszállója. A novemberben életbe lépő ellátási terv értelmében ugyan több alkalmi menhelyet megnyitnak, de így is alig 1500 embert tudnak csak elhelyezni. A utcai szociális munkát Párizsban különböző jótékonysági szervezetek végzik, és ők üzemeltetik a hajléktalanok ellátását szolgáló intézményeket is, a város csak koordinálja a működésüket.
A párizsi hajléktalanok azonban a fix lakáson kívül gyakorlatilag majdnem mindenhez hozzájuthatnak: a város egy külön kis füzetecskében foglalja össze a számukra, hogy melyik kerületben pontosan hol és milyen szolgáltatásokat tudnak igénybe venni. Ebbe az alapvető szükségleteken, az ingyenes étkezési vagy fürdési lehetőségeken túl beletartozik az olcsó telefonálás, az internetelérés, a sportolási lehetőség, illetve a múzeumlátogatás is – a francia főváros által fenntartott múzeumok ugyanis mindenki számára ingyenesek.
Berlin: kevés hajléktalan, jól működő utcai ellátás
Berlin méreteihez képest sokan élnek rendezetlen lakásviszonyok között, de aránylag kevés olyan ember van, aki ténylegesen az utcán él – számukat körülbelül hatszáz és ezer közé becsülik. A többségük Kelet-Európából érkezett, és mivel nincs Németországban érvényes betegbiztosításuk, ezért különösen rossz egészségügyi helyzetben vannak, igaz, a városban működik két, kifejezetten számukra fenntartott ingyenes klinika is.
A német főváros körülbelül ötszáz fő éjszakai elhelyezését tudja biztosítani, de 1989 óta az egyházi és egyéb jótékonysági segítő szervezetekkel közösen működtetik a téli időszakban a "Kaltehilfét", amely melegedő buszokkal keresi fel a hajléktalanokat. Erre a buszra szállhít fel az is, aki a hajléktalan-szállóra akar menni. Ám ez teljesen önkéntes alapú, nem kötelező bemenni a szállóra, az ingyen osztogatott hálózsákot és meleg ruhát nem kötik feltételekhez.
London: "nincs második éjszaka az utcán"
A londoni polgármester, Boris Johnson 2008-ban még azt tűzte ki célul, hogy eltünteti a hajléktalanokat az utcákról és eléri, hogy senkinek ne kelljen az utcán aludnia. Polgármestersége alatt azonban emelkedett a brit fővárosban élő fedél nélküliek száma. A területen dolgozók szerint ez csak a segítő szervezetek gyakorlatának megváltozása miatt alakult így, de valójában Londonba is egyre több kelet-európai érkezik, akik közül sokan az utcán végzik.
2011-ben Johnson meghirdette "nincs második éjszaka az utcán" ("No Second Night Out") elnevezésű programját, amelynek az volt a célja, hogy ha valaki az utcára is kerül, a lehető leghamarabb biztosítsanak számára szállást. Ez azt jelenti, aki hajléktalant lát az utcán, az felhívhatja az erre a célra létrehozott segélyvonalat, majd az így beazonosított hajléktalanhoz kimennek a szociális munkások és megpróbálnak találni neki egy éjszakai szállást.
A szolgáltatók nem győzik hangsúlyozni, hogy nem a hajléktalanok feljelentéséről, hanem beazonosításáról van szó, és hogy nem akarják kriminalizálni a hajléktalanságot, egyszerűen csak segíteni szeretnék a váratlan krízishelyzetbe került embereket. A program a Londonban élő hajléktalanok számának növekedése ellenére úgy tűnik, működik, a statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy bár vannak tartósan hajléktalanként élő emberek, a többséget sikerült átsegíteni a hirtelen válságokon. A városháza ráadásul a megszorítások ellenére sem csökkentette nagyon a program költségvetését.
Bécs: tilos a városi kempingezés
Az osztrák fővárosban némileg hasonlít a hajléktalankérdés rendezése a budapestihez. Bár Bécs nem az "életvitelszerű tartózkodást", hanem a városi "kempingezést" bünteti: egy 1985-ös városi szabályozás értelmében a hivatalos táborhelyeken kívül tilos hálózsákokat leteríteni, sátrat állítani, vagy lakókocsiban, személyautóban lakni. a rendelkezést be is tartatják, ennek alapján zavartak ki néhány hete 25 hajléktalant a Városi Parkból (Stadtpark).
A Bécsben élő, sok esetben bevándorló hajléktalanok helyzete azonban nincs megoldva a városban, az önkormányzati kezelésű ellátásokat ugyanis nem mindenki veheti igénybe, az országban illegálisan tartózkodók csak az egyházi és civil szervezetek által fenntartott helyeken remélhetnek segítséget.
2010 óta ráadásul a hajléktalanoknak az első két hónap elteltével minden menhelyen eltöltött éjszaka után napi 4 eurót kell fizetniük. A város azzal indokolta a döntést, hogy sokan, nem is szorulnak rá a hajléktalanszállókra, csak azért választották ezt a lehetőséget, mert ingyenes volt.
Prága: "először a buszokról tűnjenek el"
A prágai polgármestert, Tomás Hudeceket a tömegközlekedő hajléktalanok zavarják a leginkább, és még júliusban bejelentette, hogy el akarják tüntetni a fedél nélkülieket a tömegközlekedési eszközökről. Hudecek akkor egy szakértői csoportot bízott meg a probléma kezelésével, amit úgy képzelt el, hogy a közlekedési eszközökre felszállni akaró hajléktalanokat rendőrök és szociális munkások veszik majd kezelésbe és segítséget adnak nekik.
A terv nagyjából most fog életbe lépni, a múlt héten Hudecek közölte, hogy felállítanak egy speciális központot, amelyet értesíteni kell majd, ha leszállítanak egy hajléktalant a buszokról, ez pedig része lenne azoknak az "ösztönző és büntető eszközöknek", amelyekkel a hajléktalanokat a gyakoribb mosdásra és ruhacserére akarják rávenni.
Videó: így fojtották bele a szót Tarlósba
Tarlósék megszavazták a hajléktalanok kitiltását
