Egyszerűen csak Királynak nevezték, ő volt a rock and roll legfényesebb csillaga, kulturális ikon, zenész-színész, és még Budapest díszpolgára is. Elvis Aaron Presley 90 éve, 1935. január 8-án született. Kilenc felejthetetlen felvétellel emlékezünk rá.
„Elvis előtt nem volt semmi” – idéztük John Lennont a Király születésének 85. évfordulója apropóján, amikor hosszabb életrajzi cikkben méltattuk a feketék zenéjét a fehérekével összehozó, és ezzel nemcsak zenei, hanem kulturális forradalmat elindító énekest. Ő volt az első modern, a menedzserei által üzleti alapon irányított popsztár, aki emiatt médiatörténelmet is írt, divatot, magatartásformát teremtett. Pedig, mint azt ő magáról mondta: „én csak dalokat éneklek”.
A 80. születésnapján nyolc feldolgozással bizonyítottuk az alaptételt, miszerint Elvis él, most a 90.-en kilenc dallal emlékezünk rá.
That’s All Right, Mama
Minden 1953-ban kezdődött, amikor egy nyári nap kissé félénken bekopogott a Memphis Recording Service stúdióba egy fiatalember, hogy négy dollárért két dalt rögzítsen az édesanyjának. A stúdió vezetője, Sam Philips meglátott valamit a fiúban, így visszahívta később egy próbafelvételre. Ekkor, a felvételek szünetében, csak úgy magának elkezdte Elvis dünnyögni Arthur „Big Boy” Crudup That’s All Right, Mama című dalát, amelybe beszállt a két jelenlévő stúdiózenész is gitáron és bőgőn, és ezzel gyakorlatilag megszületett a rock and roll.
Hound Dog
Elvis Presley hamarosan eddig át nem törhető falakat szakított át, össze nem kapcsolható társadalmi csoportokat kötött össze; fehér fiú volt fekete hanggal, a countryt keverte a rhythm and blues-zal, aztán később az egészet a soullal. Csípőmozgása – amit az első Ed Sullivan Show-fellépésekor, 1956. szeptember 9-én (60 millió néző láttára) a tévéből kicenzúráztak – az egész háború utáni Amerikát kibillentette, szexuális tabukat ingatott meg.
(There’ll Be) Peace In the Valley (For Me)
Ha már 1956-nál járunk, emlékezzünk meg a magyaroknak oly kedves gesztusáról, ami miatt egyébként közteret is elneveztek Budapesten a sztárról, továbbá díszpolgárságot kapott Budapesten. Mielőtt 1957 februárjában bevonult katonának, újra vendége volt az Ed Sullivan Show-nak. Ott a magyar forradalomban elesettek emlékére énekelt egy gospelt, és azt kérte, hogy a műsorvezető szólítsa fel a nézőket, küldjenek csekkeket, illetve csomagadományokat Magyarországra, a magyarok megsegítésére.
Love Me Tender
Elvis volt az első igazi globális popsztár, az első pophős igazi popmenedzserrel, Parker ezredessel, aki természetesen se Parker, se ezredes nem volt, és aki mindent bedobott, hogy még feljebb srófolja védence ázsióját. Ő hozta az iparba a popsztár-mütyürkéket, a bögréktől a jelvényekig, úgy is, mint merchandise, sőt még arra is gondolt, hogy nem rossz, ha a sztárt elviszik katonának, mert utána jófiúként térhet haza, a haza és a kiéheztetett rajongók nagyobb dicsőségére. Vagy hogy filmekkel is tovább turbózza az énekes népszerűségét. A debütáló filmje az 1956-ban bemutatott Love Me Tender volt, amit aztán 1969-ig több mint harminc film követett.
Jailhouse Rock
A filmek nem azok művészi színvonala miatt voltak emlékezetesek, sokkal inkább a főszereplőből sugárzó, sokakat megdelejező energia bemutatása miatt. Az egyik legismertebb, 1957-es alkotás, a Jailhouse Rock legendás – maga Elvis által koreografált – börtöntánca például fényesen bizonyítja ezt.
Heartbreak Hotel
Presley erős szexuális kisugárzásához természetesen különc megjelenése is hozzátartozott. Bár karrierje során rengeteg formálódott a stílusa, az elöl tupírozott, rengeteg lakkal rögzített frizura, a feszülős, sötét bőrszerkók, a világos zakók, a színes kövekkel és szegecsekkel teleaggatott kezeslábasok mind-mind a Király védjegyévé váltak. A szettek nemcsak ügyesen dizájnolt ruhadarabok voltak, Elvis személyével együtt sokkal inkább egyfajta rockabilly életérzést közvetítettek, és tömegekre voltak hatással. A 60-as években főleg filmszínészként foglalkoztatta Parker ezredes, de 1968-ban visszatért a zenei színpadra is hét év kihagyás után. Így nézett ki egy élő tévéfelvételen, talpig feketében:
I Got A Woman
A 70-es évek elején érte el sikerei csúcsát. 1970. augusztusban a Las Vegas-i (International Hotel-beli) élőadását az MGM filmre vette, majd novemberben mutatták be That’s The Way It Is címmel. A koncerten ezúttal talpig fehérben nyomta:
Suspicious Minds
1973. január 14-én több mint egymilliárd ember látta Elvist élőben, a világ minden táján (ez a Föld akkori népességének több mint negyede), amikor az Aloha From Hawaii koncertet közvetítették, hivatalosan is első volt abban, hogy az ő koncertjét közvetítették először műholdon keresztül.
Can’t Help Falling in Love
A 70-es évek közepére egészségi, és fizikai állapotában gyors romlás következett be, többször túladagolta magát barbiturátszármazékokkal, és Demerol-függőségtől is szenvedett. Fellépéseit egyre nehezebben bírta végigcsinálni. 1977. június 26-án volt a „Király” utolsó koncertje Indianapolisban. Néhány rossz minőségű felvétel fennmaradt a show-ról. Néhány hét múlva meghalt.