"Hihetetlenül békésen" zajlott az új iraki alkotmányról szóló szombati népszavazás - értékelte a folyamatot a bagdadi kormánynak a lebonyolításban segítséget nyújtó ENSZ. További siker, hogy a részvételi arányt 64 százalék körülire becsülik, ami magasabb, mint a januári parlamenti választáson mért 58 százalék. Kétségtelen, hogy a rendkívüli biztonsági intézkedéseknek köszönhetően elmaradtak a véres öngyilkos merényletek és pokolgépes támadások, a szórványos incidensek mellett csak a lázadó Ramádi városában törtek ki komolyabb harcok, ahol állítólag az amerikai bombázásokban 25-en vesztették életüket. Az ország nyugati részén egyúttal öt amerikai katonát öltek meg.

A lapzártánkig beérkezett részeredmények szerint a népszavazáson a síita és a kurd voksoknak köszönhetően elfogadták az alkotmányt. Bár a szunniták nagy tömegekben szavaztak nemmel, mégsem járultak az urnákhoz akkora arányban, hogy a legalább három szunnita többségű tartományban kétharmados többséggel elutasítsák az alaptörvényt, ami szükséges az alkotmány zátonyra futtatásához. A további politikai menetrend szerint december 15-én újabb parlamenti választást tartanak, amelyen - az alkotmány tényleges elfogadása esetén - már nem ideiglenesen, hanem négy évre szóló mandátummal jön létre a törvényhozás, elméletileg lezárva a 2003-ban megszállt ország demokratikus intézményrendszerének kialakítását.

A szunniták ellenkezését részben azzal sikerült semlegesíteni, hogy három nappal a referendum előtt az Egyesült Államok közbenjárására változtattak az alkotmánytervezet szövegén, és ennek fejében az amúgy is megosztott szunnita kisebbség egyik csoportja az "igen" szavazatra buzdított. Bekerült például a szövegbe, hogy az "alkotmány Irak egységének garanciája", tompítva azokat a szunnita félelmeket, hogy a föderalista alkotmány kedvez északon egy kurd, délen pedig egy síita állam létrejöttének. Az alkotmány az arabot és a kurdot ismeri el hivatalos nyelvnek, de megerősítették, hogy a kurd területen is hivatalos nyelv marad az arab. Bár az egykor uralmon lévő Baath Párt tagjai nem vállalhatnak közhivatalt, ezt kiegészítették azzal, hogy pusztán a pártmúlt nem szolgálhat alapul semmiféle üldözésnek. Egyúttal parlamenti bizottság alakul a Baath-rendszer nyomainak eltüntetésére vonatkozó döntések jogszerűségének és átláthatóságának felügyeletére.

A legérdekesebb változtatás azonban az, hogy a decemberben megválasztandó új parlament bizottságot hoz létre, amely négy hónapon belül javaslatokat tehet az alkotmány további módosítására. Az indítványokat a parlamentnek abszolút többséggel kell elfogadnia, majd két hónapon belül azokat szintén népszavazásra kell bocsátani. A referendum - a mostanihoz hasonlóan - akkor lehet eredménytelen, ha a többségi "igen" ellenére három tartományban kétharmados többséggel leszavazzák a módosításokat.

Még mindig nem tekinthető véglegesnek tehát az alkotmány, amely mélyen megosztja a szunnitákat, valamint a síitákat és a kurdokat. Nehezen képzelhető el azonban, hogy az alkotmányozási folyamat nyitva tartása segíti majd a megbékélést. A szunniták szívfájdalma ugyanis éppen az, amiből a síiták és a kurdok nem engednek: a regionális autonómia, amelynek hatáskörébe utalnák az olajjövedelmeket, illetve azok egy részét. A decemberi választásra való felkészülés által amúgy is ébren tartott politikai feszültséget pedig csak tovább élezi, hogy a tervek szerint lapzártánk után, szerdán kezdődik a síiták és a kurdok által általában gyűlölt, viszont a szunniták egyes köreiben hősként tisztelt Szaddám Huszein pere (lásd keretes írásunkat).

Az alkotmány - elemzők szerint - azért nem fog enyhíteni a vallási és etnikai megosztottságon, mert azon az egyetemesen elfogadott stratégián alapul, hogy Irak területi integritása sérthetetlen. Ám az angol-francia gyarmati örökség részeként nyolc évtizede mesterségesen létrehozott Iraknak nincs sem történelmi legitimitása, sem realitása és logikája - érvelt Fakhri Sehab, az Oxfordi Egyetem iraki származású kutatója. Irakot egészen 2003-ig külső erők, illetve előbb a monarchia, majd a Baath Párt brutális önkényuralma tartották egybe. Az egyik ágról szunnita, a másik ágról síita származású Sehab szerint az ország három demográfiai entitása demokratikus körülmények között nem tud együtt élni, és épp a polgárháború elkerülése végett ideje ledönteni azt a tabut, hogy Irak feldarabolása elképzelhetetlen.

Nyilvánvaló, hogy sokan nem osztják Sehab e radikális megközelítését, de az is feltűnő, hogy az Egyesült Államok utóbbi két és fél évben folyamatosan módosuló Irak-politikája az utóbbi hetekben egy újabb változáson esett át. Miközben név nélkül nyilatkozó amerikai tisztviselők már maguk sem hiszik, hogy a politikai folyamat előrehaladta majd gyengíti a gerillaháborút - ez az érv egyébként a decemberi parlamenti választással, azaz a demokratikus átalakítás végével elvész -, megfigyelhető, hogy George W. Bush elnök retorikájában finom, de annál jelentősebb változás állt be.

Bush arra kezdett figyelmeztetni - mutatott rá a The New York Times -, az iraki felkelés egy szélesebb harccá fajult, hogy "egy Spanyolországtól Indonéziáig terjedő, radikális iszlamista birodalmat hozzanak létre". Bush újabban közvetlenül reagál az al-Káida terrorhálózatnak tulajdonított üzenetekre, mint szombaton, amikor az Oszama bin Laden jobbkezének tartott Ajman Zavahri egyik levelére válaszolt. Miközben még a levél hitelessége is kérdéses, az elnök közölte, a terrorvezér "súlyosan téved", amikor azt állítja, hogy Irak egy második Vietnam lesz, és Amerikát ismét menekvésre kényszerítik.

Washingtonban mindig vita folyt arról, hogy vajon az al-Káida nem kap-e nagyobb figyelmet és elismerést, ha közvetlenül reagálnak vezetői nyilatkozataira. De Bush - mutatott rá az elnök egyik magas rangú tanácsadója - aggódott, hogy az amerikai nép nem érti igazán, mit is jelent az iraki probléma. A már korábban is emlegetett terrorizmusellenes küzdelemnél is többet: ideológiák harcát, amely nem ér véget egy vagy több szavazással, egy alkotmány elfogadásával.

KERESZTES IMRE