A demokratikus átalakulás mérföldköve, vagy a viszály újabb almája - merül fel a kérdés Szaddám Huszein egykori iraki diktátor lapzártánk után, szerdán kezdődő bírósági tárgyalása kapcsán, amelynek pártatlanságát és szakszerűségét tekintélyes emberjogi szervezetek máris megkérdőjelezik. A kifogások egy része az amerikai megszálló hatóságok által 2003 decemberében létrehozott Iraki Különleges Bíróság függetlenségére vonatkozik. A Bush-kormányzat által 75 millió dolláros támogatással működésbe hozott törvényszék öt bírája szorosan együttműködik az amerikai igazságügyi minisztérium tucatnyi szakértőjével, akik a bagdadi amerikai követségen irodával is rendelkeznek.

A jogi kereteket amerikai tisztviselők hozták létre az iraki büntetőjog, valamint a népirtással, emberiség elleni bűncselekményekkel és háborús bűnökkel kapcsolatos nemzetközi jog alapján. Panaszok fogalmazódtak meg a védelem korlátozását illetően is. Huszein védőcsapatának vezetője, Khalil al-Dulaimi várhatóan nemcsak a bíróság legitimitását fogja kétségbe vonni, de az eljárás halasztását is kérni fogja, mivel kevesellte a felkészülésre és az első vádirat tanulmányozására adott 45 napos időt.

A bírák - részben talán épp függetlenségük bizonyításaképpen - ugyanakkor nem fogadták meg azt az amerikai tanácsot, hogy először ne a volt iraki elnökkel foglalkozzanak, hanem egy más üggyel "teszteljék" magukat. A hazai nyomásnak engedve a törvényszék a Huszein feletti ítélkezéssel kezdi meg tevékenységét, de az egykori diktátor elleni eljárás is több szakaszból áll.

Az első ügy egy Dudzsail nevezetű faluból származó 148 síita 1982-ben történt lemészárlása. Huszeint és még hét társát - köztük Taha Jaszin Ramadan volt alelnököt, Barzan Ibrahim al-Tikritit, Huszein féltestvérét - azzal vádolják, hogy egy állítólagos merényletkísérletet bosszultak meg a gyilkosságokkal. A többi vádhoz képest viszonylag kisebb horderejű ügyet állítólag azért vették előre, mert ebben a kérdésben Huszein személyes érintettsége könnyen bizonyítható. Az áldozatok mindenesetre ahhoz a Dava párthoz tartoztak, amely a jelenlegi bagdadi kormány egyik fő ereje, és amelyhez Ibrahim Dzsafari kormányfő is tartozik.

Huszeinre azonban várhatóan még további tucatnyi tárgyalás vár, az ítélet mindegyikben halálbüntetés lehet, de a további bírákkal kiegészült fellebbviteli bíróság mindannyiszor elhalaszthatja a jogerős végzés végrehajtását a következő per miatt. Az így várhatóan évekig elhúzódó bírósági dráma során tucatnyi vádat emelhetnek Huszein ellen. Terítékre kerülhet például az Eufrátesz és a Tigris között élő, úgynevezett mocsári arabok életmódjának az 1980-1988-as iraki-iráni háború alatti szisztematikus erőszakos megváltoztatása; a kurdok elleni népirtás és etnikai tisztogatás, illetve 1988-ban a Halabdzsa kurd falu ellen vegyi fegyver bevetése; Kuvait 1990-es lerohanása; az 1991-es síita és kurd felkelés utáni kegyetlen megtorlás. Irak-szerte egyébként legalább 270 tömegsírt találtak, amelyekben feltehetően több tízezer ember maradványai találhatók, akik minden bizonnyal a rezsim áldozatai.

A valószínűleg az iraki televízió által is nyomon követett per azonban Huszeinnek is platformot biztosít a gerillaharc életben tartásához, még akkor is, ha a közvetítés állítólag húszperces késéssel követi a tárgyalóteremben zajló eseményeket. Sőt kínos lehet a Nyugat számára is, hiszen az Egyesült Államok által ma démonizált Huszeint az Irán elleni háborúban Washington, az egykori Szovjetunió és több európai ország is fegyverekkel támogatta. A Huszein regnálása alatt elkövetett kegyetlenkedések és kínzások feltárása - melyekről videofelvételek kaphatók az iraki utcán - azonban azt a célt is szolgálhatja, hogy igazolják a rezsim megdöntését, miután a mai napig nem kerültek elő a háború okaként eleinte megnevezett iraki tömegpusztító fegyverek, és nem bizonyult valósnak az al-Káidához fűződő kapcsolatra vonatkozó állítás sem.