A zöldek hét évig kormányoztak együtt szövetségi szinten a szociáldemokratákkal, de a vasárnapi választásokon nem sikerült összegyűjteni a további kormányzáshoz szükséges szavazatmennyiséget. Az abszolút többséget az esélyesebb konzervatív-liberális

(CDU/CSU/FDP) felállásnak sem sikerült megszereznie, így most a német pártok koalíciós puhatolózásokra kényszerülnek. Szóba került az érintett pártok és a jamaikai zászló színei (fekete-sárga-zöld) alapján Jamaika-koalíciónak elkeresztelt CDU/CSU/FDP/Zöldek-felállás is, s ez látszik most kudarcot szenvedni.

Reinhard Bütikofer a Szövetség'90/Zöldek társelnöke a pénteki konzultáció után azt állapította meg, hogy "a különbségek rendkívül nagyok", s az uniópártok nem mutattak hajlandóságot programpontjaik felülvizsgálatára. Mind Bütikofer, mind Angela Merkel, a kereszténydemokraták (CDU) elnöke nyitva hagyta azonban azt a lehetőséget, hogy talán egy későbbi időpontban még leülnek a tárgyalóasztalhoz. Claudia Roth, a Zöldek másik társelnök jelezte, hogy inkább az ellenzéki szerepre készülnek.

A két politikai formáció között feszülő egyik ellentét, hogy a környezetvédők folytatni kívánják az atomenergia kivonását az ország energiaellátásából, míg a konzervatívok az atomerőművek működési tartamának meghosszabbítása mellett foglalnak állást.

A szociáldemokrata-zöld kormányzás hajótörése háttérbe vonulásra késztette Joschka Fischert, a Zöldek vezéralakját, külügyminisztert. Fischer nem kíván például harcba szállni a frakcióvezetői posztért, amelyért egyébként öten versengenek. Fischer élni kíván Bundestag-mandátumával, a taz című berlini lapnak adott, pénteken megjelent interjúja szerint "hátul akar ülni, gondolkodni és hallgatni." Döntésének bejelentésekor hangsúlyozta, hogy "a hatalmat visszacserélem a szabadságra".

Berlinben azonban kizárják, hogy az 57 éves Fischer hátat fordít a politikának. Fischer nevét egy időben az Európai Unió külügyminiszteri posztjával kapcsolatban emlegették, most egyesek szerint egyenesen az ENSZ főtitkárának posztja jön számításba.

Fischer a taz-interjúban nagykoalíció alakulását tartotta a legvalószínűbbnek. Vele ellentétben Gerhard Schröder kancellár, a küzdőtárs nem vonult háttérbe, s változatlanul kitart amellett, hogy neki kell kancellárnak maradnia. A választásokat a CDU/CSU nyerte ugyan, de a szociáldemokraták azt mondják - a háború utáni német történelemben nem először -, hogy a kereszténydemokraták és a keresztényszociálisok két pártot alkotnak, és külön-külön gyengébbek, mint az SPD.

Michael Müller, az SPD frakcióvezetőjének helyettese pénteken azt jelezte, hogy a ragaszkodás Schröderhez nem megingathatatlan előfeltétele a konzervatívokkal alakítandó nagykoalíciónak. A ragaszkodás Schröderhez azt jelenti, hogy "először ezzel a jelölttel vonulunk a pályára", s jó lenne, ha Schröder lenne a befutó, de minden egyéb tárgyalások kérdése - közölte az SPD balszárnyához sorolt Müller.