Ezzel a konzervatív Svájc lett a világ első országa, ahol a lakosság referendumon szentesítette a "melegházasság" másutt még hevesen vitatott vagy egyáltalán nem is tárgyalt intézményét.

Szokatlanul magas, 60 százalékos részvétel mellett a választópolgárok 58 százaléka mondott igent a melegházasság svájci változatára, amelyet anyakönyvvezető előtt kell bejegyeztetni, s csak bíróság oldhat fel. A regisztrált párkapcsolat francia ihletésű, de attól eltérő - a különnemű párokra például nem kiterjedő - intézménye a házastársakéval egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel ruházza fel a homoszexuális párokat, de nem teljesen egyenértékű a házassággal, mert például megtagadja az örökbefogadáshoz vagy a művi megtermékenyítés igénybe vételéhez való jogot. A partnerek még egymás vér szerinti gyermekét sem fogadhatják örökbe.

Vallásos pártok és szervezetek 60 ezer aláírást összegyűjtve csikartak ki népszavazást a parlament két háza által egy éve már nagy többséggel jóváhagyott élettársi törvény ügyében. A képviselőház 118 szavazattal, 50 ellenében, a szenátus pedig ellenszavazat nélkül hagyta jóvá a törvényt, amely a Svájci Munkavállalók Szövetsége szerint jelentős előrelépés "egy igazságosabb és korunkkal jobban összhangban áll társadalom" irányába, "erőteljes jelzés országunk jövőjét illetően".

A népszavazást megelőző kampányban mind a kormány, mind a parlament arra buzdította a lakosságot, hogy fogadja el "a diszkrimináció és az előítéletek felszámolásához szükséges" törvényt. A meleg párkapcsolatok legalizálása mellett foglalt állást még a Neue Zürcher Zeitung, a nagy tekintélyű konzervatív polgári napilap is. Az ország összes nagy pártja mellette állt, csak a jobboldali-populista Centrum Demokratikus Uniója és a katolikus püspöki kar ellenezte. Az elutasítók aránya is a főleg katolikusok lakta kantonokban volt magasabb.