Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2003. október. 18. 12:42
Utolsó frissítés: 2004. november. 22. 12:00
Világ
Az iszlám európai szabásmintája
Az "európai valóságra" kívánja átértelmezni az iszlám jogtudományt egy magas rangú iszlám törvénytudósokból álló tanács. Megreformálható-e a Korán?
A Koránban összefoglalt törvények újfajta, "frissített" interpretációján dolgozik az 1997-ben, Londonban megalakult The European Council for Fatwa and Research (ECFR). A tanács küldetését sokan a 19. századi zsidó reformmozgalmakhoz hasonlítják, amikor az Egyesült Államokba letelepedő vallási vezetők az új világ kihívásaihoz igazították a zsidó törvényeket. (Isaac Mayer Wise rabbi e célból például egy új imakönyvet is kiadott Minhag America címmel.) Hasonló folyamatok zajlanak most az iszlám vallástudósok körében. A magas rangú iszlám törvénytudósokból álló ECFR egyes elemzők szerint a vallást egyszerűen meg akarja tisztítani a hozzá kapcsolódó jogtól és a túlságosan konzervatív reflexióktól, mások viszont úgy látják: az ECFR egy teljesen új iszlám jogtudományt akar megalkotni. Az ECFR-nek lehetősége van arra, hogy fatvákat adjon ki, azaz olyan határozatokat, amelyeket a tanács tagjai a Koránból és a szunnából, vagyis a prófétai mondások és cselekedetek összességéből vezetnek le.
Csakhogy az ECFR által kiadott fatvákat gyakran élesen kritizálják a muzulmán országok vallási vezetői. A londoni tanács által 1999-ben kiadott fatva például – bizonyos feltételek mellett - engedélyezte az iszlám közösségekben tiltott jelzáloghitel igénybevételét. Az újítás annak ellenére is komoly vitákat váltott ki különböző közösségekben, hogy a jelzáloghitel "engedélyeztetése" kizárólag a Nyugaton élő muszlimokra vonatkozott. Az ECFR hiába érvelt azzal, hogy a bank által nyújtott hitel különbözik az iszlám jogtudományban ismert uzsorától (riba), az újítást végül törölték a fatva végső szövegéből.
Ennél valamivel könnyebb dolga volt a tanács tagjainak azzal az európai országokban sűrűn előforduló problémával, amellyel egy ír nő kereste fel 2001-ben az ECFR vallástudósait. Az asszony már régóta házastársi viszonyban élt egy nem mohamedán vallású férfivel, amikor úgy döntött: áttér a mohamedán hitre. A nő a tanács állásfoglalását kérte arról, hogy ezek után mi legyen a házasságával. Az ECFR hosszas vitatkozás után úgy határozott, hogy a nőre bízza a döntés jogát: elválhat, de akár továbbra is házasságban élhet a férjével. A tanács tagjai akkor azzal indokolták döntésüket, hogy a „nyugati férjek” tiszteletben tartják feleségeik jogait, s mivel a nők elidegeníthetetlen jogokkal rendelkeznek, ezért házasok maradhatnak egy nem muzulmán férfival is. Érdekes, hogy e kérdésben az ECFR vallástudósai a vita közben Mohamed prófétára is hivatkoztak, aki megtérése után nem házasodott meg újra. A tanács döntését később keményen támadta a kairói Al Azhar iszlám egyetem.
Az iszlámmal foglalkozó holland International Institute for the Study of Islam in the Modern World (ISSM) intézet szerint az ECFR által kiadott fatvák nemcsak a nyugaton, de a muszlim országokban élőkre is hatással lesznek. Ennek egyik jele az ISSM szerint az, hogy a londoni tanács kifejezetten jó kapcsolatokat ápol Egyiptommal és Szaúd-Arábiával. Ráadásul már az iszlám országokból is megkeresik az ECFR jogtudósait, hogy egy-egy kérdésben foglaljanak állást. Ön szerint lehetséges-e az iszlám jogértelmezés modernizációja?
Csakhogy az ECFR által kiadott fatvákat gyakran élesen kritizálják a muzulmán országok vallási vezetői. A londoni tanács által 1999-ben kiadott fatva például – bizonyos feltételek mellett - engedélyezte az iszlám közösségekben tiltott jelzáloghitel igénybevételét. Az újítás annak ellenére is komoly vitákat váltott ki különböző közösségekben, hogy a jelzáloghitel "engedélyeztetése" kizárólag a Nyugaton élő muszlimokra vonatkozott. Az ECFR hiába érvelt azzal, hogy a bank által nyújtott hitel különbözik az iszlám jogtudományban ismert uzsorától (riba), az újítást végül törölték a fatva végső szövegéből.
Ennél valamivel könnyebb dolga volt a tanács tagjainak azzal az európai országokban sűrűn előforduló problémával, amellyel egy ír nő kereste fel 2001-ben az ECFR vallástudósait. Az asszony már régóta házastársi viszonyban élt egy nem mohamedán vallású férfivel, amikor úgy döntött: áttér a mohamedán hitre. A nő a tanács állásfoglalását kérte arról, hogy ezek után mi legyen a házasságával. Az ECFR hosszas vitatkozás után úgy határozott, hogy a nőre bízza a döntés jogát: elválhat, de akár továbbra is házasságban élhet a férjével. A tanács tagjai akkor azzal indokolták döntésüket, hogy a „nyugati férjek” tiszteletben tartják feleségeik jogait, s mivel a nők elidegeníthetetlen jogokkal rendelkeznek, ezért házasok maradhatnak egy nem muzulmán férfival is. Érdekes, hogy e kérdésben az ECFR vallástudósai a vita közben Mohamed prófétára is hivatkoztak, aki megtérése után nem házasodott meg újra. A tanács döntését később keményen támadta a kairói Al Azhar iszlám egyetem.
Az iszlámmal foglalkozó holland International Institute for the Study of Islam in the Modern World (ISSM) intézet szerint az ECFR által kiadott fatvák nemcsak a nyugaton, de a muszlim országokban élőkre is hatással lesznek. Ennek egyik jele az ISSM szerint az, hogy a londoni tanács kifejezetten jó kapcsolatokat ápol Egyiptommal és Szaúd-Arábiával. Ráadásul már az iszlám országokból is megkeresik az ECFR jogtudósait, hogy egy-egy kérdésben foglaljanak állást. Ön szerint lehetséges-e az iszlám jogértelmezés modernizációja?
