Szerda hajnalban bizalmat szavazott az athéni parlament Papandreu miniszterelnöknek, aki a példátlan megszorító politika folytatását ígéri. Ám Matthias Kullas, a világszerte nagy tekintélynek örvendő freiburgi agytröszt, a Centrum für Europäische Politik vezető elemzője szerint Görögországot, hacsak fel nem adja az eurót, még évtizedeken át a többi európai országnak kell eltartania. Szerinte ilyen körülmények között Magyarországnak sincs sok keresnivalója az euró körül.
Zentai Péter: Ugye áttörés, ami a görög parlamentben történt az éjjel? Papandreu zöld utat kapott a megszorítások folytatásához, ez egyáltalán nem volt borítékolható.
Matthias Kullas: Nincs szó áttörésről. A helyzet a legcsekélyebb mértékben sem változott érdemben. Görögország valójában csődben van és ez így is marad.
Z.P.: De hát néhány hónap leforgása alatt példátlan áldozatokat hoztak a görög emberek. Most továbbiakra fognak vállalkozni – valószínűleg. Ez azért ki kell, hogy elégítse a hitelezőket és a hitelminősítőket.
M.K.: Németországban tíz éven át tartott, amíg a viszonylag jóval kisebb versenyképességi problémáinkat megoldottuk. Ráadásul olyan tíz évről van szó, amikor mind az európai, mind a világgazdasági helyzet sokkal stabilabb volt. Görögország szinte semmit nem exportál. Néhány agrárterméken és az idegenforgalmon kívül nincs érdemi bevétele az országnak. Végignéztem a statisztikákat: a hatvanas és hetvenes évek elejétől kezdődően egyetlen olyan esztendőt sem jegyeztek, amikor a görögök – a görög állam és a görög polgárok – ne adtak volna ki többet, mint amennyit kerestek. Ugyanakkor minden egyes évben évben nőtt a bürokrácia, minden egyes évben többet és többet kerestek az emberek, az állam adóbevételei viszont folyamatosan csökkentek.
Z.P.: A helyzet kialakulásában – legalábbis az utóbbi években mindenképpen – igencsak fontos szerepet játszottak a hitelezők, példának okáért a maguk német bankjai, sőt, a német szövetségi állam is, meg egy sor más európai ország, illetőleg pénzintézet. Persze, hogy szegény görögök nem akarják egyedül elvinni a balhét.
M.K.: Ebben igaza van. Hozzátenném, hogy cinkostársak voltak mindebben a nagy hitelminősítő ügynökségek, ugyanazok, amelyek most viszont Görögország fizetőképtelenségét készülnek kinyilvánítani.
Z.P.: Talán azért, mert Görögország tényleg csődben van. Ezt sugallta az előbb ön is.
M.K.: Szerintem és szinte kivétel nélkül minden németországi gazdasági-politikai agytröszt ugyancsak úgy véli, hogy Görögországon középtávon az segítene, ha feladná az eurót. Az euróövezethez tartozás alapfeltételeit a következő legalább húsz évben biztosan nem tudják teljesíteni, és emiatt képtelenek lesznek kijutni az adósságcsapdából. Már mitől válna versenyképessé a görög gazdaság? Csak attól, ha mindenkinek csökkentenék a bérét a jelenleginek talán a felére, negyedelnék a bürokráciát, milliókat bocsátanának el az állami apparátusból, és eladnák az állami vagyon túlnyomó részét. Nincs olyan politikus, aki ezt végig tudja csinálni, mert jogosan tartana a görög nép felkelésétől.
Z.P.: De ha feladnák az eurót, akkor is dráma alakulna ki.
M.K.: Valószínűleg igen. De az euró nélküli helyzetben már nem külföldi diktátumot látnának a görögök a kényszerintézkedések mögött. Az amolyan sokkterápiaként hatna, a bennmaradás viszont egyfajta hosszú-hosszú haldoklás érzetét kelti.
Z.P.: De fogadni mernék, hogy a hosszú haldoklás verziója fog érvényesülni. Ez mégiscsak kevesebb kockázatot jelent az Európai Unió és az euró jövőjére nézve - még ha ezt nem így fogják is fel persze az EU hangadó országai.
M.K.: Egyetértek. Ez a verzió fog valószínűleg érvényesülni. Azért, mert tényleg kiszámíthatatlanok a görög csőd beismerésének, netán a görög kilépésnek a geopolitikai kockázatai. A piacokon kaotikus helyzet alakulhat ki, mert a befektetők bizonytalanok lesznek az ugyancsak nagyon súlyos problémát jelentő Portugália, Olaszország, Spanyolország jövőjét illetően. A Görögországban vérveszteséget szenvedő francia, olasz és német bankok iránt bizalmi válság alakulhat ki. Szóval beláthatatlanok a következmények, bár jómagam mégis a görögök érdekében a kilépésükre szavaznék. De nem hiszem, hogy ez megtörténik.
Z.P.: Eszerint a lényeg: Európa bele kell, hogy törődjön a görög helyzet reménytelenségébe?
M.K.: Minden bizonnyal, igen. Ez azt jelenti, hogy Görögország feneketlen hordó lesz, amelybe folyamatosan – beláthatatlan ideig még – ömleszteni kell az európai pénzeket. Németként ebben mi semmi újat nem kell, hogy lássunk. Gondoljon bele: a Saar-vidéknek, Brémának, Berlinnek és egy-két másik tartománynak szintén semmi esélye sincs, hogy kilábaljon az adósságaiból. A többi, gazdagabb tartomány finanszírozza őket. Németország éppolyan föderáció e tekintetben, mint az Európai Unió. Görögország fizetésképtelenségét palástolja majd a többi tagország. Ennyi.
Z.P.: Akkor majd más bajba jutott országok is azt mondják: „ha a görögöket eltartjátok, akkor tartsatok el minket is”. Ez nem reális veszély?
M.K.: Azért nem, mert a görögökkel mindettől függetlenül nagyon magas árat fizettetnek, a görögöknek az eltartottságukért cserébe elképesztő áldozatokat kell hozniuk. Ilyet nem szeretnének csinálni más országok.
Z.P.: Ezért nevezte nyilván a magyar miniszterelnök első számú ellenségnek az államadósságot.
M.K.: Ezt szerintem jól látják Magyarországon.
Z.P.: Mit gondol, reális-e a következő években a magyarok, a csehek, a lengyelek eurós csatlakozása?
M.K.: Ezt nem lehet térség alapon tárgyalni. Konkrét országokat, konkrét helyzeteket kell elemezni. Valójában aki alkalmas, az csatlakozhat. Azonban a görögök és társaik körül kialakult feszültségek, válsághelyzetek alapján éppen az önök országaiban fog csökkeni a hajlandóság, hogy leváltsák nemzeti valutájukat.