Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A június végén lejáró soros magyar EU-elnökség általánosságban jó eredményeket ért el, de kétségtelenül árnyékot vetett rá, hogy Orbán Viktor miniszterelnök gyakran szembement az uniós szokásokkal, értékekkel. Más országokkal szemben Magyarországon nem állították takarékra a belpolitikát és a pártok között nem született megegyezés - nyilatkozta a hvg.hu-nak Balázs Péter, a Bajnai-kormány volt külügyminisztere, közgazdász, jelenleg a Közép-európai Egyetem (CEU) tanára.
hvg.hu: Lassan lejár a hat hónap, ön szerint mennyire volt eredményes a magyar elnökség?
Balázs Péter: Korai lenne még az átfogó értékelés, de általánosságban azt mondhatom, hogy jók voltak az eredmények.
Elkészült a Duna-stratégia, amit az Európai Unió tagországainak külügyminiszterei egyhangú megállapodással elfogadtak, és amely új dimenziókat nyit meg a regionális kapcsolatokban, hiszen a térség értékeinek a védelmére törekszik. Unikumnak számít a romastratégia is. Sokat tett a magyar elnökség Horvátország uniós csatlakozásáért. Ám a magyar elnökségre kétségtelenül árnyékot vetett, hogy a miniszterelnök gyakran szembement az uniós szokásokkal, értékekkel.
hvg.hu: Az egyik belga lap, a Le Soir ennek a napokban hangot is adott. A kétségtelenül túlzó, egyoldalú cikk szerint egyetlen ország sem alakított ki magáról olyan rossz benyomást, mint a magyar EU-elnökség. A cikk szerzője úgy véli, hogy Orbán Viktor „egy régi, tradicionalista, ultrakatolikus, nacionalista világ" visszatérését hozta és már januárban, a médiatörvény kapcsán, majd áprilisban az új magyar alaptörvény megszavazásakor „kivégezték” a szabadságot.
B.P.: Amikor főszereplőként áll színpadra valaki, számolnia kell azzal, hogy reflektorfénybe kerül. Magyarországnak pedig az EU-elnökséggel megadatott a főszerep, már tavaly decembertől ránk figyelt egész Európa. Ha egy ország azon túl, hogy megoldja a házi feladatát, profitálni is szeretne az elnökségből, akkor ebben a hat hónapban nagyon kell ügyelnie arra, hogyan viselkedik, mit mutat meg magából. Az EU-elnökség ugyanis van olyan fontos, hogy ebben az időszakban a belpolitikát takarékra állítják és a pártok között megegyezés születik. Az uniós elnökség előkészítési időszakában ez így is történt: egy összpárti parlamenti bizottság felügyelte a felkészülést, én pedig külügyminiszterként havonta beszámolással tartoztam nekik.
Éppen, amikor tavaly decemberben az országra irányult a reflektor, a kormány előhúzta az egypárti ízű médiatörvényt, amely a diktatúrák korára emlékeztet. Ezt követte 2011. január 19-e, amikor Orbán Viktor az Európai Parlament előtt soros elnökként mutatkozott be és kivont karddal előadta, hogy meg fogja védeni az országot. A miniszterelnök élezte a kezdődő konfliktust; tudjuk, imádja a konfliktusokat, abban érzi jól magát.
Az EU-elnökség ideje alatt súlyos belpolitikai döntések születtek, például egy hónap alatt megírták az új Alkotmányt. Ilyenkor egyébként nem szokás alkotmányozni. A kormánynak el kellett döntenie, hogy a belpolitikára, vagy az uniós elnökségre koncentrál. A mozaikdarabokból összeállt kép azt mutatja, hogy a Fidesz-KDNP a belpolitikát választotta. A parlamenti kétharmad lubickol a hatalomban és ahelyett, hogy szép játékkal érvényesítenék és értékesítenék erős többségüket, például az Alkotmánybíróságnak és a Költségvetési Tanácsnak meghagynák a kontrollfunkciót, a pályáról durván lerúgnak minden játékost, és egyedül lövik a gólokat. Megütközve értesültek Brüsszelben a miniszterelnök március 15-i beszédéről is, amikor kijelentette: „nem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk”. Magyarország soros elnökként tengelyt akasztott az unióval.
hvg.hu: Mennyiben voltak a magyarok partnerek abban, hogy José Manuel Barroso bizottsági elnök szavaival, „2011 első felében az EU fontos előrelépést tett, levonta a válság tanulságait, és erősebb gazdaságot épít a jövő számára?”
B.P.: A magyar elnökség szakszerűen vitte tovább az úgynevezett gazdasági kormányzás nehéz és bonyolult szabályainak egyeztetését és jóváhagyását. Ez azért sem volt könnyű, mert Magyarország nem tagja az euró-övezetnek. Ráadásul a gazdasági csúcsminiszter, aki a pénzügyminiszter szerepét is betölti, elnöki szerepéből kiesve többször összevitatkozott az Európai Bizottsággal, amellyel szorosan együtt kellett volna működnie. Végül a létrehozott „Euró plusz” egyezségben a huszonhét tagállamból huszonhárom vesz részt, tehát a nem euró-tagok többsége is. Magyarország és három másik viszont kimaradt belőle. Ez a politikai döntés utólag kétes fényt vet a magyar szakértők amúgy jó munkájára.
hvg.hu: Barroso külön kiemelte a magyar elnökség eredményeit a roma stratégia terén: sikerült egységes uniós keretbe foglalni a 2020-ig kidolgozott nemzeti romaintegrációs stratégiákat. Ezzel ön egyetért?
B.P.: Örvendetes dolog, hogy az unió felfedezi a megközelítőleg 12 millióra becsült roma népességet, amelynek nagy része az új tagállamokban él, Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában. Helyes és üdvözlendő dolognak tartom, hogy az unió komolyan foglalkozik ezzel a témával. Járóka Líviának, az európai romastratégia jelentéstevőjének a munkája kitűnő. Az anyagból nem maradt ki egyetlen lényeges probléma sem, ami a romákat érinti: megtalálható benne az iskola, a foglalkoztatás, a lakás- és egészségügyi helyzet, a kultúra és a társadalmi integrálás. Következhet az unió által felügyelt és támogatott végrehajtás.
hvg.hu: A sok kritika miatt megfogalmazódott a közvélemény egy részében, hogy Magyarország függetlenítheti-e magát Brüsszel döntéseitől. Még az is felvetődött, jobban jártunk volna, ha kimaradunk az unióból.
B.P.: Ezt a házasságot mi kívántuk, az európai uniós tagság egy közös kormányzásról szóló szerződés. Emlékszem még a magyar országgyűlés európai uniós bizottságának az elnökére, akit Orbán Viktornak hívtak, 1994 és 1998 között ő is szorgalmazta az EU-tagságot. Közösen vágytunk az európai rang elérésére, amelynek megszerzését követően részévé váltunk egy olyan jogrendnek, amelynek szabályai vannak. Ez azt jelenti, hogy egyes döntéseket önállóan kell meghoznunk, másokat pedig közösen.
Ha Magyarország nem lenne tagja az Európai Uniónak, bizonyosan fő célunk lenne, hogy belépjünk, mint például Szerbiának. Európának ezen a részén, amelyet a sors nem áldott meg se nyersanyagkincsekkel, se energiaforrásokkal, se aranybányával, csupán az összefogás és az innováció segíthet, ebből származhat a gazdasági erő. A befektetők egészen másként tekintenek ránk, amióta tagjai vagyunk a közös piacnak. Egy termékre, amit Magyarországon állítanak elő, rá lehet írni, hogy „Made in Europe”, már ha több mint ötven százalékban helyi a belefektetett munka. A világgazdasági válságot is csak úgy éltük túl, hogy 2008-ban a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió a zsebébe nyúlt és segített nekünk.
hvg.hu: Ám ön sem tagadhatja, hogy növekszik az Európa-szkepticizmus szerte a kontinensen. Még az euró jövője is kétségessé vált.
B.P.: Az emberiség is ki fog halni egyszer, és Európa is lesüllyedhet. De komolyra fordítva a szót: minden ellenkező híresztelés ellenére az Európai Unió erős szervezet, a kormányfők negyedévente, a miniszterek egy-kéthavonta találkoznak, az előrelátható jövőben semmi alapja nincs annak, hogy megszűnjön. Az euró is sokkal erősebb lett, mint azt a tervezéskor hitték, erősebb a dollárnál. Jó pénz, amit vállán visz a német és még néhány erős gazdaság. Természetesen az eurót is pofon csapta a világgazdasági válság, bizonyos pénzügyi műveletek, alapok kicsúsznak az országok kezéből. Az államok urai a területnek, de nem urai az elektronikus pénzügyi világnak.
hvg.hu: Azért a görög válság bedöntheti a valutauniót, erre utalt Jean-Claude Juncker, Luxemburg miniszterelnöke, egyben az euróövezeti országok pénzügyminiszteri csoportjának elnöke is. Junckert még Angela Merkel és Nicolas Sarkozy hétvégi megállapodása sem nyugtatta meg - melynek lényege, hogy önkéntes alapon magánbefektetőket is vonjanak be a görög adósságválság megoldásába -, szerinte Európa a tűzzel játszik.
B.P.: Az euróövezet, majd a teljes unió pénzügyminiszterei június 19-20-án fognak dönteni Görögország ügyében. A politikai akarat fennáll, az EU központi, nagy tagállamainak gazdaságai ezer szállal kötődnek a görög bankokhoz, cégekhez, számukra is súlyos veszteség lenne a görög államcsőd. Ugyanakkor a német, francia és más adófizetők türelme és teherbírása véges, ezért felmerült, hogy magánbefektetőknek is lehetővé tennék a részvételt. Ez a megoldás a politikai kockázat mellé nyilvánvalóan piaci kockázati elemeket visz a rendszerbe. Kérdés, hogy a bonyolult helyzetben a politika vállalhat-e ekkora felelősséget. Erről még folyik a vita.
A fő kérdés persze az, hogy Görögország mekkora összegű segítséggel és mennyi idő alatt lesz képes visszanyerni az egyensúlyát. A napokban jártam Athénben, a helyzet valóban rendkívül súlyos. A kormány képtelen elfogadtatni az emberekkel az elkerülhetetlen megszorításokat. Úgy látszik, össznemzeti összefogásra lenne szükség és nagyon őszinte, tárgyilagos párbeszédre a politikai pártok és a különféle érdekcsoportok képviselőivel egy közös, többéves program mentén, amely kivezeti az országot a jelenlegi állapotából. Görögország csak úgy számíthat az európai támogatásra, ha tevékenyen együttműködik és elfogadja a feltételeket, ez közös érdek.
