Mahacskala neve már ismerősen, bár többségében azért még nem túl kellemesen cseng a magyar focidrukkerek fülében. Ide igazolt a múlt héten a kicsit talán többre tartott Dzsudzsák Balázs, és bár ideje javarészét Moszkvában tölti majd, jó tudni, hova is igazolt.
Egy 50270 négyzetkilométer területű, hárommilliós lélekszámú, etnikailag rendkívül tarka, vallásilag kilencven százalékban – főleg szunnita – mohamedánok lakta területen, körülbelül Rhode Islanddel, Barcelonával és Tiranával egy szélességi fokon – található Oroszország legdélibb pontja.
Dzsudzsák Balázsnak a viharvert szocreál betontömbök százaival sújtott Mahacskalába való szerződése előtt az Oroszországhoz tartozó észak-kaukázusi köztársaságról, illetve köztársaságból az esetek túlnyomó többségében valamilyen, az iszlámizmussal vagy a szeparatizmussal kapcsolatba hozható terrormerénylet vagy -kísérlet apropóján érkeztek hírek. Ezek annyira kockázatossá tették a vasúti közlekedést, hogy az Orosz Vasutak februárban úgy döntött: este hattól reggel hatig Dagesztánban – és a szomszédos Csecsenföldön biztonsági okokból szüneteltetik a vasúti közlekedést.
A mohamedán terrorizmusra jellemzően kemény, néha már-már brutális orosz válasz szokott érkezni. Egy lapértesülés szerint például teljesen hamis volt az Oroszországi Nemzeti Antiterrorista Bizottság állítása egy terroristagyanús személy tűzharcban történt májusi likvidálásáról: Dzsamaluddin Sarapuddinovot az orosz szövetségi erők egész egyszerűen halálra kínozták.
A BBC januári írása szerint Dagesztánnak számottevő olaj- és gáztartalékai vannak, és gazdaságának ugyancsak jelentős ágazata a Kaszpi-tengeri halászat. A köztársaság jó gazdasági adottságai azonban csak kevesek számára alapozzák meg a magas életszínvonalat: a szervezett bűnözés és a térség instabilitása miatt a lakosság többsége Oroszország legszegényebbjei közé tartozik. Ez éles kontrasztban áll a helyi keresztapák gazdagságával. Mint a BBC fogalmaz, a mindennapok embere „az erőszak fenyegetettségének és a törvénytelenségek árnyékában él”.
Szulejmán Kerimov, az Anzsi Mahacskala tulajdonosa – s mint ilyen, Dzsudzsák Balázs kenyéradó gazdája – természetesen a gazdagok csoportjába tartozik. 1999-től 2007-ig az Állami Duma képviselője volt, most pedig tagja Oroszország Szövetségi Tanácsának, azaz a felsőháznak. Politikai befolyása mellett azonban a gazdasági sem elhanyagolható: a Forbes márciusi adatai szerint 7,8 milliárd dolláros nettó összvagyonnal Kerimov a világ száztizennyolcadik és Oroszország tizenkilencedik leggazdagabb embere.
(Az 1140 fős listán magyar állampolgár egy sincs, román kettő, orosz százegy. Soros György a negyvenhatodik.) A negyvenöt éves Kerimov a kilencvenes években az orosz bankszektorban és az olajiparban építette ki pozícióit, majd – egyebek között – aranyban utazott. A dagesztáni nagyvállalkozó anyagi helyzetét jól érzékelteti Jég nevű jachtja.
Kerimov 2006 novemberében autóbalesetet szenvedett: Ferrari Enzójával Nizzában nagy sebességgel nekiment egy fának és súlyosan megégett. Mindez arra ösztökélte, hogy létrehozzon egy, megégett gyerekek rehabilitációját elősegítő, évi kétszázötven-háromszázezer euró költségvetésű alapítványt. Egy másik, szintén Kerimov mecénáskodásával létrejött alapítvány pedig tehetséges, de szegény fiatalok hóna alá nyúl: egy moszkvai elit középiskolát működtet.
A mai értelemben vett Mahacskala viszonylag fiatal város: 1844-ben építették, mint erődöt, majd 1857-ben vált várossá Petrovszkoje néven. Mostani nevét 1921-ben nyerte el.
Ha az ember a tengerparti fövenyen akar napozni és figyelmen kívül hagyja, hogy a Kaszpi-tenger nem tenger, hanem a Föld legnagyobb tava, még mindig lehet fogást találni a mahacskalai parton. Egy abháziai honlap ugyanis áprilisban azt írta, hogy egy tavalyi baleset következtében a vízben oldott kőolajszármazékok mennyisége Mahacskalánál tizennégyezerszerese (!) a maximálisan megengedhetőnek.
A szórakozás is igen szegényes. Ha valaki például egy világhírű rockzenekar koncertjére kíváncsi, jobb, ha elkerüli Mahacskalát. Eddig például sem a Deep Purple, sem a Rolling Stones, sem pedig Carlos Santana nem koncertezett ott soha, holott a Purple 2008. szeptember 5-én a szibériai Hanti-Manszijszkban, 1991. szeptember 20-án pedig a nem kevésbé egzotikus Nyíregyházán játszott, míg Santana 2009. július 12-én Varasdon csapott a húrokba. A Stones Oroszországban kizárólag Moszkvában és Szentpétervárott lépett eddig fel.
Aki történelmi nevezetességekre kíváncsi Dagesztánban, annak sem Mahacskalába, hanem egy onnan száz kilométerre délre található városba, Derbentbe, Dagesztán második legnépesebb településébe kell utaznia. A Kaszpi-tenger partján, az azeri határtól mintegy negyven kilométerre található százhúszezres város állítólag Oroszország legrégibb városa, de az biztos, hogy a Kr. e. VIII. században már jelentős település volt a mai Derbent helyén. Az itt található úgynevezett Kaszpi-tengeri kapukat – ami tulajdonképpen egy hatalmas erődítményrendszer, melyet a helyi hagyomány Nagy Sándor kapuival azonosít – 2003-ban Világörökség részévé nyilvánították.
Végül egy érdekesség: Dagesztán adta a Vörös Hadseregnek azt a szovjet katonát, a 2010 februárjában elhunyt Abdelhakim Iszmajlovot, aki 1945 májusában a berlini Reichstagra elsőként kitűzte az önkényuralmi jelképekben gazdag szovjet zászlót.
Szegő Péter