Kerpen Gábor © Müller Judit

Kerpen Gábor: A PDSZ örömmel fogadta, hogy a miniszterelnök úr ekkora összeget szán az oktatásra. Azt viszont nehezményezzük, hogy erről csak a sajtón keresztül értesültünk. Úgy tűnik, a döntés már meg is született, már helye van a pénznek. Felfogásunk szerint egy jogállamban ilyen nagy horderejű, az egész ágazat sorsát befolyásoló ügyekben előzőleg egyeztetni kell az érintettekkel. Ami a konkrét 130-140 milliárd forintot illeti, a PDSZ huzamosabb ideje hangoztatja, hogy vissza kell pótolni a közoktatásba azokat a tízmilliárdokat, melyeket az elmúlt pár év alatt, a konvergencia programra hivatkozva kivontak. 2003-ban szűnt meg a közoktatás finanszírozásának állami garanciája, a PDSZ erőteljes tiltakozása ellenére. Ez tette lehetővé, hogy évente több tíz milliárddal kevesebbet fordítsanak a közoktatásra 2003 januárjától, közvetlenül azután, hogy a Medgyessy-kormány ötven százalékkal emelte a tanári fizetéseket, majd három hónap után az önkormányzatokra bízta a megemelt bérek forrásainak előteremtését. Ekkor kezdődött az a folyamat, mely a legszélesebb körre 2007 szeptemberében terjedt ki: iskolák tucatjait zárták be, több mint ötszáz intézmény önállósága szűnt meg, és egyedül tavaly mintegy 8500 oktatási dolgozót és tanárt bocsátottak el. Ezt megelőzően az Országos Munkaügyi Felügyelet szerint négyezer pedagógus volt munka nélkül, azaz jelenleg több mint tizenkétezren keresnek munkát. De senki sem tudja, pontosan, hány munkanélküli pedagógus van, mert az elbocsátottak többsége eltűnt a rendszerből.

hvg.hu: A kormány most új munkahelyeket teremt az oktatásban. Egy szakszervezet ennek csak örülhet.

K.G .: Ez igaz, csakhogy sem a miniszterelnök, sem pedig az oktatási miniszter beszéde nem tartalmazott átfogó koncepciót az oktatás fejlesztésére. Nem esett például szó arról, hogy olyan finanszírozási rendszert kell kialakítani, mely megfordítja az intézmény-összevonások, illetve bezárások folyamatát. Szép szavakat hallottunk az esélyegyenlőség megteremtéséről, de arról nem, hogy ennek alapvető feltétele, hogy kisebbek legyenek az osztálylétszámok. Tudnivaló, hogy 2007 szeptemberétől a közoktatási törvény a költségvetési törvényen keresztül csak a nagy létszámú osztályokat preferálja, és senki sem tudja, lesz-e ebben változás 2009-től. És semmit sem hallottunk, mi lesz azokkal a pedagógusokkal, akik az eddigi reformok miatt utcára kerültek?

Kiknek a helyére toboroz tehetséges fiatalokat Hiller István miniszter úr? A több mint tízezer, megszüntetett státuszt akarja velük betölteni, vagy ezek visszaállításán túl újakat akar létrehozni? A jelenlegi finanszírozási rendszer a pedagógus állások további felszámolását vetíti előre nemcsak 2009-re, de 2010-re is. Szívesen hallottunk volna arról is, hogy mi lesz a pedagógusok munkáját közvetlenül segítő kollégákkal. Tudnivaló, hogy nyugaton asszisztensek, családsegítők, szociális munkások, pszichológusok és mások segítik a pedagógusok munkáját, s sok olyan tevékenységét végeznek, ami nálunk a tanárokra hárul. Vagyis az oktatás teljes finanszírozását át kellene alakítani, az önkormányzatok és a pedagógus szakmai szervezetek bevonásával, oly módon, és a kormánynak garanciát kellene vállalnia a program hosszú távú finanszírozására.

hvg.hu: A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásához sok pénzre, illetve pedagógus és egyéb állások létesítésére van szükség. Talán az iskolák 2009-től ezt is megkapják az EU-forrásokból, illetve a költségvetés tartalékaiból...

K.G. : Erre bizony nagy szükségünk lenne. De előzőleg ismernünk kellene a programot, az integráció konkrét elképzeléseit. Egyetértünk azzal, hogy a nehéz szociokulturális körülmények között élő gyerekek integrálása kulcsfontosságú a társadalom számára, de ahhoz, hogy itt eredményeket érjünk el, legalábbis több problémával is szembe kell néznünk. Nem lehet halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket nagy létszámú osztályokban tanítani úgy, hogy a velük foglalkozó tanároknak ilyen magas marad az óraszáma, s nem kapnak maguk mellé segítő munkatársakat, akik a családdal tartják a kapcsolatot. E feltételek teljesítése nélkül nem segít, ha a pedagógusoknak magasabb bért vagy pótlékot ígérnek ezért a munkáért.

Szabályozni kellene annak a lehetőségét is, ha a tanárok külön foglalkoznak egyes gyerekekkel, hogy felzárkóztassák őket. A kerepestarcsai ügynek kizárólag a politikai dimenzióival foglalkozott a sajtó. Holott volt hat gyerek, akiket pedagógiai okokból nem lehetett az osztályközösségben tanítani, különös tekintettel az évismétlés tilalmára, ami most is érvényben van. Ezért a tanárok külön foglalkoztak a problémás gyerekekkel. Ez azonban szegregációnak minősült, amivel megsértették a törvényt, és ezért megbüntették az iskolát. Pedig Nyugaton, vagy a példaképnek tekintett Finnországban ilyen helyzetekben minden további nélkül megengedett az egyéni felzárkóztatás és fejlesztés, nemcsak az első három osztályban, de a magasabb osztályokban is. Természetesen egy idő után ezeket a gyerekeket visszaintegrálják eredeti osztályukba, és ez a módszer a legtöbb esetben sikerrel jár. Vagy egy másik, szinte minden iskolát érintő probléma. Ha manapság egy gyerek „ki van borulva” valamitől, a tanár nem küldheti a teremből azzal, hogy hideg vízzel hűtse le magát, nyugodjon meg és jöjjön vissza. Ezt tiltja a közoktatási törvény, mivel gyerek nem maradhat felügyelet nélkül. Ha lenne pszichológus, hozzá lehetne küldeni de az iskolák többségében nincs.

hvg.hu: Ugyanakkor az iskolán kívül minden további nélkül felügyelet nélkül maradhatnak a gyerekek, ugyanis a szülőket nem lehet felelősségre vonni azért, ha például reggel nem ébresztik fel őket.

K.G. : Több kollégám is van, aki reggel hét óra tájban elmegy osztálya problémás tanulóiért, akiknek az apja is, meg az anyja is munkanélküli. Felkelti a gyereket, és a szó szoros értelmében elcibálja az iskolába, pedig ez nem lenne a kötelessége. Amúgy az iskolába járatás a szülő kötelessége lenne, és ha ezt elmulasztja, pénzbírsággal sújtható. Ennek összegét azonban nem lehet behajtani, illetve a jelenlegi szabályok szerint nem lehet letiltani a segélyekből, illetve a családi pótlékból.

hvg.hu: A kormány előbb eredményeket akar, a szakma pedig pénzt. Kinek van igaza?

K.G.: Vissza kellene kapnunk, amit elvettek tőlünk. A 130-140 milliárd forint, amit most a miniszterelnök kilátásba helyezett, az éves oktatási költségvetésnek mintegy a harmada és negyede között van. Kétségtelen, ennél kevesebbet vettek el: 2005-ben 26 milliárdot, 2006-ban 20 milliárdot, 2007-ben több mint 10 milliárdot. Idén és jövőre a közoktatás normatív finanszírozásából további harminc milliárd kerül ki. Ez évente mintegy 86 milliárd forint. Ha ezt visszapótolná a kormány, a maradék negyven-ötven milliárd nagyarányú fejlesztéseket tenne lehetővé. Nem világos azonban, hogy ez az összeg mikortól kerül be az oktatási rendszerbe. Már 2008-ban? A költségvetési törvénynek olyan a szerkezete, hogy a 2007-ben elfogadott törvény meghatározza a közoktatási kiadásokat 2009 szeptemberéig. Egy biztos: a miniszterelnök bejelentése mögött annak a beismerése húzódik meg, hogy a mindenáron való megtakarítás tarthatatlan politikája mögött eltűnt minden addig meghirdetett cél, így az integrált oktatás programja vagy az iskolafejlesztés is. Szabó Zoltán képviselő tavaly a parlamentben nyíltan kijelentette, hogy a pedagógusok óraszámát nem szakmai okok miatt növelték meg, hanem azért, mert „így lehetett a legkevésbé fájdalmas módon kivonni a közoktatásból mintegy 31 milliárd forintot”. Ez a „fűnyíró” intézkedést készítették elő Arató Gergely államtitkár kijelentései, melyekből azt lehetett kiolvasni, hogy túl sok pedagógus van az országban, akik túl keveset dolgoznak, és azt többnyire rosszul.

hvg.hu: Mi az álláspontja a PDSZ-nek a tandíj eltörléséről rendezett népszavazásról? Ismeretes, hogy a felmérések szerint az igenek aránya a harmadik kérdésben a legalacsonyabb.

K.G.: A kormány ellenpropagandájában az emberek természetes irigységére épít. Ugyanakkor a miniszterelnök állandóan emlegeti a polgárosodást és a szolidaritást, de nem ebben az összefüggésben. Mi úgy látjuk, hogy a tandíj csak plusz költség, hiszen, különösen a vidékiek számára a felsőoktatásnak már így is jelentősek voltak a költségei. Több kollégám is beszámolt arról, hogy sok jó képességű diákja már a tavalyi tanév végén sem jelentkezett egyetemre vagy főiskolára, a tandíj miatt. A tanárok számára ez kudarc, ugyanis a gyerekeket a továbbtanulásra készítik fel, ez a dolguk. A PDSZ vezetősége arra bíztatja a választópolgárokat, hogy menjenek el vasárnap, és szavazzanak igennel a tandíj eltörlésére.

Pelle János