Szóltam már egy ideje: ezzel a rendszerrel nem az a legnagyobb baj, hogy országos jelentőségű ügyekben téved vagy hazudik, hanem hogy nem tudsz előle elbújni.

A gyereked se tud.

Néhány napja jelentek meg az Átlátszó Oktatás blogon Bazsáné dr. Szabó Marianne pályázatai. Bazsáné budapesti általános iskolákra vetett szemet, igazgatni szeretne egyet, mindegy, melyiket. Neki annyira mindegy, hogy összevissza kopizgat a pályázatai között, az iskola nevét se mindig találja el, továbbfejlesztené a zenetagozatot ott, ahol nincs és sose volt – a dilettantizmus és a beleszarás szokásos jelei ezek, és tényleg nem a Magyar Nemzeti Bankot vagy Paksot fenyegetik, csak egy (három) általános iskolát, meg az ott tanuló ezer gyereket. Pimf ügy, kivéve, ha ott tanulna a gyereked. Vagy máshol, ahol ugyanez történik. Vagy bárhol, mert megtörténhet mindenhol.

Jól fekszik a hölgy, ahogy trafikpályázaton szokás jól feküdni. Szemmel láthatóan nem gondolta, hogy a pályázata minősége vagy az abban található értelmes magyar mondatok aránya bármilyen befolyással lesz arra, kap-e maga alá ezer gyereket meg pár tucat pedagógust igazgatni – olyan tanárokat mellesleg, akik napokig szívtak a portfóliójuk feltöltésével, már amennyiben nem jutott eszükbe a legendás Bazsáné-módszer.

Eleve a minisztériumból reklamál, hogy vegyék le azonnal, mert különben irgumburgum lesz, és neki itt meg lettek sértve a jogai. Maga sem tudja még, milyen jogok és mivel, de majd keres az interneten valami szöveget, amelyben valakinek sérülnek a jogai, bemásolja, győzött.

És miért is ne működne ugyanúgy a kontraszelekció az iskolákban, mint bárhol? Ha egy nyomorult trafikengedélyhez elkötelezett jobboldalinak kell lenni, akkor bizony nem volna kisiklás, ha alkalmatlan schmittelők kapnak iskolát hűbérbe, hanem ez a norma. Miért ne kapnának, ha egyszer az oktatási államtitkárságot is ilyen alapon osztják?

Csak meg ne tanítsák valahogy ezt a beteg normát a gyerekemnek. Sokat kell vele beszélgetni, amíg megérti, hogy jelenleg ugyan seggen csúszik az igazgató, de azért csak tanuljon szorgalmasan, ne az iskolának, hanem az életnek. Mire felnő, neki már hátha szüksége lesz tudásra és helyesírásra.