A kamarai tagdíj befizetésének most lejáró határideje adta az ötletet, hogy miként hagyhat bennünket békén a NER.
A húsvéti ünnep, a Fidesz-születésnap, az emiatt szervezett tüntetés, a Hír Tv csodálatos rajzfilmje és Gerendás Péter távozási szándékának bejelentése közben talán elsikkadt, hogy a hétvégén járt le a végső határidő, hogy a középkori céhrendszert idéző kamarai hozzájárulást megfizesse minden magyar vállalkozás. Különben az adóhatóság köztartozás módjára behajtja. Igen, egy semmilyen legitimációval nem rendelkező, és nem a díjfizetésre kényszerített vállalkozók által önkéntesen létrehozott szervezet állami erőszakkal szed be pénzt a következő szolgáltatásokért: „tanácsadás gazdasági, pénzügyi, adózási, hitelhez jutási kérdésekben; üzleti partnerkeresés és pályázatfigyelés”. Tegye fel a kezét, aki ezeket valaha is igénybe vette.
Ezt, mármint a lényegében haszontalan szolgáltatás erőszakos kifizettetését, számos esetben nem kamarai hozzájárulásnak hívják, hanem védelmi pénznek, és a józan erkölcsi, etikai érzék azt mondja, a kettő közt jelen körülmények között csak a kétharmados lepapírozás az érdemi különbség.
Mint ilyen, ez mutatja meg a legtisztábban a NER egyik lényegi jellemvonását. (Csak érdekességképpen jegyezzük meg, hogy az első Orbán-kormány volt az, amelyik eltörölte a kötelező kamarai tagságot, a második Orbán-kormány pedig egy hanggal sem indokolta, hogy miért állítja vissza. Így jó okkal feltételezhetjük, hogy nem többről van szó, mint harcostársaknak és üzletfeleknek juttatott ajándékról.) De pont azért, mert ez egy tiszta ügy, reményteli, hogy esetleg a NER többi szereplőjével is lehet valami hasonló boltot nyélbe ütni. Úgyhogy ezennel ajánlatot teszek minden notórius közbeszerzés-győztesnek, szabályozás-buherálónak és hasonlónak: mindenki befizet évente ötezer forintot, az összesen ötvenmilliárd. Ha kell, rögtön a ciprusi, svájci, kajmán-szigeti, vagy tetszőleges számlán. Mindezért cserébe nem várnánk semmit, de tényleg semmit, egészen konkrétan azt szeretnénk, ha ezért cserébe a NER nem csinálna semmit.
Szerintünk jó üzlet. Nem kell cserébe fáradságos, költséges munkát végezni, nem kell kifizetni azt a sok aszfaltot, ami belemegy az autópályába, meg ilyenek, a haszonkulcs 100%, és ráadásul nem lenne szükség a sok ügyintézőre, akik most ezt mind kénytelenek elrendezni. Utóbbiak lelépése lenne a befizetők legnagyobb nyeresége. Áll az alku?