Lapzártakor zárult le a Medián választáskutatási programja keretében lebonyolított hétvégi gyorsfelmérés adatfeldolgozása. A pénteken és szombaton 3 ezer szavazókorú állampolgár személyes megkérdezésével készült kutatás megerősítette az egy héttel korábban tapasztalt tendenciákat. Az előzetes eredmények szerint a „biztos” szavazók aránya gyakorlatilag nem változott (58 százalék), ám körükben helyet cserélt a két nagy rivális, miközben a szabaddemokraták helyzete is megszilárdulni látszik. Számszerűen: MSZP 40, Fidesz 39, SZDSZ 6, MDF 3 százalék, míg a parlamenten kívüli pártok együttvéve 2 százaléknyi szavazatra számíthatnak (a megkérdezettek 10 százaléka nem tudta vagy nem akarta megmondani, hogy melyik pártot támogatja). A teljes népesség körében még nagyobb (37:32) a szocialisták előnye, ám a fideszesek ezúttal ismét valamivel aktívabbnak bizonyultak. Tovább nőtt viszont az MSZP győzelmét valószínűsítők aránya: ez már 45 százalék, szemben a Fideszt esélyesebbnek vélők 34 százalékával. Tovább nőtt viszont az MSZP győzelmét valószínűsítők aránya: ez már 45 százalék, szemben a Fideszt esélyesebbnek vélők 34 százalékával. 

A legújabb eredményekről bővebben csütörtökön a hvg.hu-n olvashat!

A március elejei állapot

A pártok szavazótáborának aránya 2006. márciusban (százalék)

A felpörgő kampány nem volt hatástalan: az elmúlt hetekben számottevően nőtt a választópolgárok szavazási hajlandósága. Közben a két nagy párt versenyfutása még szorosabbá vált, és valamelyest javultak a kisebb parlamenti pártok esélyei. A HVG megbízásából március elején készült felmérés szerint egyre több MSZP-szavazó bízik pártja győzelmében.

Igaz, hogy egy hónappal az országgyűlési választások első fordulója előtt a részvételi kedv továbbra is jelentősen, mintegy 10 százalékponttal elmarad a négy évvel ezelőtt mérttől, de a kampány hatása látványosan megmutatkozik. Közel kétéves – 50 százalék körüli – stagnálás után most egyik hónapról a másikra 7 százalékponttal megugrott a magukat biztos szavazónak mondók aránya.

Pártválasztások egy év alatt ("biztos" szavazók %-ában)

A szavazni kész állampolgároknak ez a mintegy félmilliónyi többlete nem rendezte át a pártok erőviszonyait, de valamelyest javított a kormánypártok helyzetén. A „biztos” szavazók körében 5-ről 2 százalékpontra olvadt a Fidesz előnye, miközben az SZDSZ újra hozza a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékot. A korábbi feltételezésekkel ellentétben április 9-én alighanem a nagyobb választási részvétel kedvezne a szabaddemokratáknak: ha a kalkulációnál azt a 20 százaléknyi szavazópolgárt is figyelembe vesszük, akik állításuk szerint „nem biztosan, de valószínűleg” elmennek szavazni, az SZDSZ 6 százalékos támogatottsággal átlépni látszik a küszöböt. A liberális pártot egyébként a választók bő kétharmados többsége is befutónak látja: a megkérdezettek 69 százaléka a két nagy mellett az SZDSZ bejutását is valószínűsíti – egy hónappal korábban még csak 63 százalékuk gondolta így. Ilyen alapon az MDF-et sem lehet leírni, hiszen növekvő – az előző havi 48 helyett most 52 százalékos – többség feltételezi, hogy a kisebbik ellenzéki párt is bekerül a parlamentbe.

Ami az esélylatolgatást illeti, ebben a vonatkozásban március határozott fordulatot hozott. Amikor a megkérdezettek arról nyilatkoztak, kit tekintenek egy „most vasárnapi” választás valószínű győztesének, 2005-ben szinte mindvégig 10 százalékpontnál is nagyobb különbséggel vezetett a Fidesz. Tavaly november óta ez a különbség már kisebb volt, de az ellenzéket továbbra is valamivel többen tartották esélyesnek. Most azonban már azok vannak többségben, akik az MSZP győzelmét valószínűsítik. Ez elsősorban abból adódik, hogy februárról márciusra nőtt az MSZP-szavazók önbizalma (85 helyett 89 százalékuk bízik választott pártja győzelmében), és csökkent a Fidesz-híveké (88 helyett 84 százalék).

A politikusok népszerűsége alig változott. Azért vannak kivételek: Kóka jános és Magyar Bálint öt-öt ponttal népszerűbb, mint februárban, Szili Katalin viszont hat százalékpontot rontott, de még így is harmadik. Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor egyaránt két-két rokonszenvpontot rontva 50-50 százalékon áll.

A hangulatváltozás másik forrása az úgynevezett bizonytalanok körében keresendő: azok, akiknek nincs pártkötődésük, február elején még 25:24 arányban a Fideszt látták esélyesnek, most viszont a többségük már az MSZP felé hajlik (25 százalék, szemben a Fidesz győzelmét valószínűsítő 18 százaléknyi válaszadóval). Az (egyelőre?) el nem kötelezett szavazópolgárok egyébként is valamivel inkább kormánypártinak, mint ellenzékinek tűnnek. Ez például olyan közvetett információból tudható, mint a miniszterelnöki alkalmasság megítélése: a két nagy párt kormányfőjelöltje közül márciusban azért előzte meg Gyurcsány Ferenc 44:41 arányban Orbán Viktort, mert miközben mindkét tábor elsöprő többséggel a saját jelöltje mögött sorakozik fel, a „párt nélküliek” körében a hivatalban lévő miniszterelnököt 34 százalék, kihívóját viszont csak 18 százalék tartja alkalmasabbnak. Az „aktív” (tehát szavazni kész) párt nélküliek körében még nagyobb Gyurcsány előnye, de itt már a kis számok miatt nagyon megnő az úgynevezett statisztikai hiba lehetősége. Ez az utóbbi megállapítás annyiban hordoz fontos politikai tartalmat, hogy most márciusban a Medián felméréseinek történetében rekordot döntött a pártpreferenciával rendelkező állampolgárok száma: arányuk a teljes népességre vetítve a most záruló négyéves parlamenti ciklus során szinte mindvégig 60 és 70 százalék között ingadozott, az elmúlt év októbere óta rendszeresen meghaladja a 70 százalékot, de a legfrissebb felmérésben 77 százalékra emelkedett.

HANN ENDRE–KARÁCSONY GERGELY