A HUN-REN közleménye felidézi: még a 90-es években vált híressé az a „láthatatlan gorilla” nevű kísérlet, amelyben a résztvevőknek egy videót vetítettek le azzal a feladattal, hogy számolják meg a fehér pólós emberek közötti passzok számát. A felvételen egyszer csak megjelenik egy gorillajelmezes ember, aki átsétál a passzolgató társai között. Bár a gorilla igen feltűnő, a videót néző emberek többsége nem figyelt fel erre, nem is látták, hogy áthaladt bárki is.

Ezt a jelenséget figyelmi vakságnak nevezik, amelynek az az oka, hogy az idegrendszernek számos elem közül kell kiválasztania a számára relevánsakat, míg a zavaró elemeket ki kell szűrnie. Ez ahhoz hasonlít, mint amikor a munkához egy íróasztalra van szüksége, erre azonban csak azokat a dolgokat helyezi fel, amelyek relevánsak számára.

Az agy is egy ilyen „munkaasztalt” hoz létre, amikor valaki megfigyeli a környezetét. Azonban időről időre, feladatról feladatra változhat, mi kerüljön az asztalra, mi számít relevánsnak. Mi történne például akkor, ha az említett videóban a termen áthaladó gorillák számát kellene megfigyelni? Vajon hogyan kezeli a relevancia megváltozását az idegrendszer?

A HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpontban Orbán Gergő kutatócsoportja ezt vizsgálta egérkísérletekben, szoros kollaborációban Peyman Golshani a University of California Los Angelesben működő laborjával. A kísérlet eredményeit a Nature Communications folyóiratban publikálták Hajnal Márton vezetőszerzőségével.

A kutatásból kiderül: míg a vizuális rendszerben „érintetlenül” érhetők el információk a releváns és az irreleváns elemekről, addig egy magasabb, a viselkedési stratégia kiválasztásáért felelős területen, az úgynevezett elülső cinguláris kéregben (anterior cingulate cortex, ACC) az idegsejtek hálózata attól függően képes elnyomni egy ingert, hogy az az adott szituációban releváns-e, vagy sem.

A HUN-REN kutatói kaliforniai partnereikkel egerek idegi aktivitását elemezték. Az állatok olyan feladatot hajtottak végre, amelyben néha a hallott, néha a látott információ alapján kellett döntést hozniuk, azaz kísérlet közben változott a tapasztalt információik relevanciája.

Az analízis rámutatott: az idegsejtek hálózatában a „munkaasztal” egy alteret jelent, melyben a különféle (hallott vagy látott) információkat ugyanazon sejtek segítségével, ám mégis egymástól függetlenítve jelenítik meg. Ez a multiplexelésnek nevezett megoldás egy különleges „munkaasztalt” hoz létre: ha az egyik irányból néz az ember az asztalra, akkor a környezetből érkező vizuális információt tudja beazonosítani, ha a másik irányból, akkor a hallott információt.

Ugyanakkor egy mesterséges neuronhálózat tanításával arra is sikerült rámutatni – jegyzi meg a közlemény –, hogy ha a változó relevanciájú adatok között kell a helyes megoldást megtalálni, az agy képes kizárni a felesleges információkat, elsötétíteni a zavaró látványt, azaz gátlással nyomja el az itt megjelenő információt.

Erre a különleges műveletre utaló működést az agy speciális területén, az ACC-ben sikerült beazonosítani, mellyel nem csupán az egerek döntési folyamataiba nyerhető bepillantás. Az ember és a rágcsálók agya közti hasonlóság miatt az is jobban megérthető, hogyan szűrheti valaki ki az igazán fontos információkat a sok zavaró közül.

Az ACC tehát egy „munkaasztalnak” tűnik, és nem számít, ha ezen néha ott jógázik egy gorilla, mert ha csak az ott heverő befizetetlen csekkek érdekelnek valakit, a majomnak nincs esélye megkapni a rivaldafényt, és a legjobb próbálkozásai ellenére is észrevétlen marad – írják a kutatók.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.