Amerikai kutatók úgy vélik, hogy a mesterséges intelligencia használata elkényelmesítheti az emberiséget, hosszabb távon árthat a problémamegoldó készségnek, és a kritikus gondolkodásnak is.
Aminek a figyelmünket szenteljük, abban élünk, az a valóságunk. Hogyan összpontosítsunk arra, ami igazán lényeges a számunkra? Néhány tanács.
Mit jelent az, hogy itt vagyok neked? És ha nem vagyok itt, hol lehetek? Mit árul el a figyelmem? A ma 84 éves Feldmár András pszichoterapeuta és Tóth László mentálhigiénés szakember párbeszéde ezúttal a jelenlét értelmezhetőségét kutatja.
Hogyan segíthet a fogyásban, ha megtanulunk a testünk jelzéseire figyelni?
Néha nem adhatunk mást, és néha nem is kell mást adnunk, mint az osztatlan figyelmünket.
Hogyan akadályozhatjuk meg, hogy eltereljék a figyelmünket? Ki tehet arról, hogy egész nap a TikTokot pörgetjük? Mi értelme van naponta több tucatszor végigkattintgatni a sütibeállításokat? Mitől lesz valaki függő, és hogyan segíthetünk rajta? Egyebek között erről beszélgettünk Nir Eyal amerikai–izraeli viselkedéselemzővel, a Hooked – Horogra akasztva és A tudatos figyelem művészete című könyvek szerzőjével, aki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány meghívására utazott Magyarországra, a végzős hallgatókat köszöntötte, és mesterkurzust is tartott a Zugligeti úti campuson.
Érdekes, a hétköznapi életben is megfigyelhető jelenségről írnak magyar kutatók amerikai kollégáikkal közösen: arról, hogy miként zárja ki az agy a zavaró ingereket, és miként váltogat aszerint, hogy mit ítél meg zavarónak vagy épp hasznosnak.
Ha valaki elsajátít két nyelvet, annak rengeteg pozitív hozadéka lesz, azon túl, hogy két nyelven is képes lesz a zökkenőmentes kommunikációra. Az úgynevezett kétnyelvű agy ugyanis igen hatékony tud lenni a nem fontos információk figyelmen kívül hagyásában.
Szinte mindig éberen figyelnek a kutyák az emberi hangokra, derül ki az ELTE friss kutatásából.
Ha erősen összpontosítunk egy feladatra, nem vesszük észre, ha valami váratlanul a látómezőnkbe kerül, még akkor sem, ha az jól látható és mozog – gondolták évtizedek óta a szakemberek. Ezt a vélekedést megalapozta az 1990-es évek „láthatatlan gorilla” kísérlete, melynek megállapításai egy friss kísérlet után megdőlni látszanak.
Nem látunk bele mások fejébe, de ez nem ok a kétségbeesésre.
Nehezebben fókuszálnak, de több mindent észrevesznek a négyéves gyerekek, mint a felnőttek. A többszörösen bizonyított felfedezésből profitálhat a modern pedagógia.