Azzal régóta tisztában vannak már a tudósok, hogy a DNS-re nemcsak örökítőanyagként lehet tekinteni. Figyelemre méltó stabilitásának köszönhetően ugyanis ideális hatalmas mennyiségű adat tárolására, beleértve a digitális információkat is. A genetikai kódot alkotó négy nukleotid – az adenin (A), a timin (T), a guanin (G) és a citozin (C) – digitális információk tárolására is felhasználható: például a G és a C a 0-át, míg az A és a T az 1-et jelölheti pont úgy, ahogy a digitális tárolóeszközök esetében láthatjuk.

A kutatók szerint a DNS nagy sűrűségű tárolóeszközként szolgálhat: olyan sűrű, hogy egyetlen kávéscsészényi DNS-be beleférne az emberiség összes adata. A dolognak azonban van egy szépséghibája: a DNS-t fagypont alatti hőmérsékleten kell tárolni, ami jelentős energiát emészt fel, és nem is érhető el mindenhol.

A Massachusettsi Műszaki Egyetem tudósai most erre a problémára találtak egy jónak tűnő megoldást. A kutatók a Jurassic Parkból vették az ötletet, vagyis azt az elképzelést, hogy borostyánban kellene tárolni a DNS-t – írja az Interesting Engineering.

A kutatók ehhez nem konkrétan ezt az anyagot használták fel, hanem készítettek egy másikat, ami nagyban hasonlít rá. Egy üveges, borostyánszerű polimert állítottak elő, amiről azt állítják, hosszú ideig használható a DNS tárolására. Komoly előnye, hogy ez szobahőmérsékleten is megtehető, a benne lévő molekulát ugyanis képes megvédeni a hőtől és a nedvességtől.

James Banal és tudóstársa, Mark Bathe 2021-ben kidolgozott egy módszert, ami lehetővé tette, hogy a DNS-t szilícium-dioxid részecskékben tárolják. A beágyazás azonban napokig tart, és veszélyes hidrofluorsavra van szükség ahhoz, hogy ki tudják vonni belőle. A kutatók ezután egy olyan anyagon kezdtek el dolgozni, ami könnyebben és gyorsabban használható. Így jutottak el a cikk elején említett borostyánszerű anyaghoz. A fejlesztésről szóló tanulmányt a Journal of the American Chemical Society című tudományos lapban publikálták.

A kutatók szerint a fejlesztésükkel néhány óra alatt beágyazhatók a DNS-ek, arról nem is beszélve, hogy a kivonásuk során nincs szükség veszélyes anyag használatára, és a DNS sérülésének veszélye is minimális. A hőre keményedő polimer 75 Celsius-fokig képes védelmet biztosítani a molekulák számára.

A szakemberek most azon dolgoznak, hogy egyszerűsítsék a borostyánszerű anyag előállítását. Ha ez sikerül, az utat nyithat a jövőben a DNS-alapú adattárolás elterejedésének.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.