Hősök vagy gonosztevők: Veronai Detre, a magyar krónikairodalom első főgonosza, aki bedöntötte a hun birodalmat
12 perc
2024.12.26. 18:30
A középkori magyar krónikaírók elfogadták az egyébként máig nehezen bizonyítható hun-magyar kontinuitás elméletét, így a Képes Krónika, illetve Kézai Simon munkája és Thuróczy János krónikája is a hunok történetével indul. Ezekben visszatérő szereplő egy bizonyos Veronai Detre, aki folyamatosan a hunok ellen intrikál és végül az ő érdeme lesz, hogy Attila király fiai egymás ellen fordulnak. De ki volt valójában Veronai Detre és mit lehet róla tudni a krónikák megállapításain túl?
Amióta az emberek történeteket mesélnek egymásnak, alapvetésnek számít, hogy egy jó sztoriba a főhős mellé kell egy vagy több antagonista is, akik megpróbálják ilyen, vagy amolyan módon megakadályozni hősünket céljai elérésében. És ebben nincs különbség a Gilgames-eposz és a legfrissebb hollywoodi szuperprodukció között, ezért egyáltalán nem csoda, hogy a középkori magyar krónikairodalom is ezzel az eszközzel élve mutatta be a magyar, illetve a hun nép történetét.
A hun-magyar kontinuitás vitájába itt most ne menjünk bele, bőséges irodalma van, érdemes például elolvasni Bálint Csanád régészprofesszor érveit a rokonság tudományos bizonyíthatóságának problémáiról, illetve Szabados György történész ezekre adott válaszát. A mi történetünk szempontjából egyébként is elég, ha annyit tudomásul veszünk, hogy a ránk maradt középkori magyar krónikairodalom tényként kezelte ezt a kapcsolatot.
Detre, a gonosztevő
A történet úgy indul, hogy amikor a hunok elkezdtek beözönleni a Kárpát-medencébe, az akkori Pannonia provinciát vezető római méltóság, egy sabariai (szombathelyi) származású longobárd férfi, Macrinus (Thuróczynál Matrinus vagy Martinus) a Germánia fölött a rómaiaik akaratából királyként uralkodó Veronai Detrétől (Kézai Simonnál Ditrik) kért segítséget a hunok ellen. Detre el is jött a hadával és Macrinusszal közösen egy Tárnokvölgynek nevezett helyen vereséget mértek a hunokra, ám a saját veszteségeik annyira elborzasztották őket, hogy a csata után a visszavonulás mellett döntöttek.
A csatát követően választották meg a hunok Attilát királyuknak, majd a visszahúzódó Detréék üldözésére indultak és a Zeiselmauernél vívott nagy csatában megverték őket, a harcban Macrinus elesett és Detre is nyílvesszőtől sebesült meg a homlokán. A súlyos sebet Kézai Simon halálosnak is írja, ám mindez nem akadályozta meg Detrét abban, hogy újra és újra felbukkanjon a történetben.
Thuróczy szerint Detre a nyíl csonkját a homlokában vitte el Rómába a hunokkal való összecsapás bizonyítékaként és ekkor kapta a „haláltalan” nevet is.
A nagy győzelem után Atilla és a hunjai megtelepedtek a Kárpát-medencében és már a német területek fejedelmei is más hangon beszéltek velük, így Veronai Detre is, aki legközelebb akkor kerül elő, amikor rábeszéli Attilát a rómaiak elleni hadjáratra, ami a hunok számára vereséggel járó catalaunumi csatában végződik.
A krónikákból nem derül ki egyértelműen, hogy mi volt ekkor Detre szándéka. Egyfelől lehet, hogy valóban hatással lehetett rá Attila bőkezűsége és nagyvonalúsága és ezért valódi jó tanáccsal látta el a királyt, ugyanakkor az is lehet, hogy abban reménykedett, hogy a rómaiak képesek lesznek megállítani a hunokat és sikerrel járni ott, ahol ő korábban elbukott.
Akárhogy is történt, Detrével a magyar krónikairodalomban legközelebb már Attila halála után találkozunk, aki ekkor sikerrel fordítja egymás ellen a hun király fiait, Aladárt és Csabát. Ebben a konfliktusban a Krimhilda német hercegnőtől született Aladár volt a német urak és köztük Detre favoritja, míg a hunok nagy része Csaba mellett szállt harcba. A nagy összecsapást Krimhilda csatájának nevezték, amiben a krónikák szerint rengetegen meghaltak. Először Csaba győzött, majd Detre árulását követően ő is veszített és csapatai maradékával kénytelen volt visszatérni Szkítiába.
Detre, a hős
Veronai Detre kétségtelenül gonosztevője a magyar krónikairodalomnak, máshol viszont hős, méghozzá a középkori német lovagtörténetek egyik népszerű és gyakori szereplője. Benne van a Nibelung-énekben, megtalálni a Hildebrand-dalban és egy sor másik történetben is, ahol óriásokkal, sárkányokkal csatázik és minden vágya visszaszerezni ősi jussát, ami az Itália fölötti uralom.
Csak éppen a neve nem Veronai Detre, hanem Dietrich von Bern, ám a két név között valójában alig van különbség, hiszen a német verzióban szereplő Bern nem a mai svájci városra utal, hanem bizony a korai német forrásokban így emlegetett Veronára. Ezt már csak azért is lehet biztosra állítani, mert a Dietrich von Bern történetek jelentős része megelőzi a svájci város alapítását.
Sőt, vélhetően így került be a magyar krónikairodalomba is, hiszen Krimhilda csatájának említése a Nibelung-ének végkifejletét idézi, amikor Krimhilda, az oldalán Dietrich von Bernnel és Attila hunjaival bosszút áll előző férjének, Siegfriednek a gyilkosain. Sőt, az ének egy korábbi szakaszában Detre még a híres sárkányölő Siegfriedet is legyőzi párviadalban.
A Dietrich von Bern-történetekből az is kiderül, hogy Detre egy száműzött gót fejedelemfi, akit a gonosz nagybátyja letaszított a trónról és ezért kénytelen száműzetésben élni Attila udvarában, ám minden hősiessége és igyekezete ellenére nem tudja tartósan visszaszerezni az uralmat Itália fölött, győzelmei pürrhoszinak bizonyulnak és a nagy csatákban rendre elhullanak a legközelibb rokonai, barátai, ő maga azonban halhatatlannak tűnik. Detre állítólagos halhatatlanságára utalhat Kézainál az a jelenet, hogy halálos sebet kap a zeiselmaueri csatában, majd utána ugyanúgy része marad a történetnek, mintha mi sem történt volna.
A német hőskölteményekben Detre egy rettenthetetlen lovag, aki hűséges és odaadó embere Attilának, a hun király pedig cserébe mindent megtesz azért, hogy jó embere visszanyerhesse ősi jussát Észak-Itáliában. A hun király olyannyira megbízott Detrében, hogy még a fiai halálát is megbocsátotta neki, akiket Detre egy áruló embere ölt meg.
Sőt, a történet egy skandináv verziójában Attila halála után Detre lett a hunok királya. A Detre-legendákban közös pont, mint már fentebb utaltunk rá, a főhős halhatatlansága. Egyes beszámolók szerint Detre élve, lóháton nyargalt be a Walhallába, egy másik szerint a mai napig a keleti pusztákon küzd a sárkányok ellen, illetve van olyan, már a romantika korában keletkezett verzió is, hogy azért nem halt meg, mert már maga a halál is rettegett tőle. Detre ezért végül a Zord vadászathoz csatlakozott és azóta is velük nyargalja be az eget éjszakánként.
Detre másik természetfeletti jellemzője, hogy képes volt tüzet okádni, de csak akkor, ha méregbe gurult.
Detre, a valós történelmi figura
A valóság persze bizonyos szempontból mindig lelombozóbb, mint a legendák, az igazi Detrének ugyanis nemhogy sárkányokhoz, de Attila királyhoz sem volt semmi köze, mivel a hun uralkodó 453-as halála környéki években születhetett valamikor.