Az Eseményhorizont Teleszkópot használó nemzetközi tudóscsapat úgy véli, minden fekete lyuknak azonos lehet a fizikája.
Újabb szenzációs fotóval – ezzel együtt pedig tudományos eredménnyel – jelenetkezett az a kutatócsoport, amely 2019-ben közreadta a világ első fotóját, amin egy fekete lyuk látható. A tudósok ezúttal a Tejútrendszer közepén lévő szupermasszív fekete lyukat, a Saggitarius A-t vették célba, és bár erről már készült korábban egy kép, ezúttal polarizált fényben látható az objektum.
Az Eseményhorizont Teleszkóppal (EHT) készült felvételen azt látni, hogy a fekte lyuknál spirálisan körbefutó mágneses struktúrákat látni, pont olyat, mint amilyet az M87-nél is. Mindez arra utal, hogy az erős, csavart és rendezett mágneses mezők gyakoriak lehetnek a fekete lyukak körül – derül ki a The Astrophysical Journal Letters című tudományos lapban megjelent tanulmányból.
Az IFLScience szerint az EHT-t kezelő nemzetközi tudóscsapat most először használta a polarizált fényt arra, hogy leképezzék vele a mágneses mezőket.
A fényt oszcilláló elektromágneses hullámok állítják elő, és ha a kívánt irányban rezeg, polarizáltnak nevezzük. Ezen az elven működik a 3D-s szemüveg is: a két lencse eltérő polaritású, így csak a fény egy részét engedi be. Ebből az agyunk 3D-s képet készít. Mariafelicia De Laurentis, a Nápolyi II. Ferdinánd Egyetem tudósa, az EHT-projekt egyik résztvevője szerint most először sikerült úgy kalibrálni az eszközt, hogy azzal meg lehessen látni a Tejútrendszer magját képző szupermasszív fekete lyuk eseményhorizontjának mágneses mezőjét.
A tudós szerint váratlanul rendezett az a mágneses szerkezet, ami az objektum körül található.
A szupermasszív fekete lyuk körül kavargó forró plazma a mágneses erővonalak mentén mozog, mivel a plazma töltött részecskékből áll. A részecskék örvénylése polarizációs mintát hoz létre, amely merőleges a fényre. A polarizáció mérése pontosan megmondja, hogy a mágneses mező miként csavarodik a szupermasszív fekete lyuk körül.
De Laurentis szerint a polarizáció azért fontos a fekete lyukak tanulmányozásában, mert információkkal szolgál a fekete lyukat körülvevő mágneses mezők geometriájáról és dinamikájáról. Úgy véli, a mezők kulcsszerepet játszanak az akkréciós folyamatokban – vagyis abban, ahogy az anyag a fekete lyukba zuhan –, a fekete lyukak sugárzásában, és általában a rá jellemző fizika megértésében.
Az akkréciós folyamatok és az anyagkilövellés nem jellemző a Saggitarius A-ra, aminek kifejezetten örülhetünk, ennek hatása ugyanis több tízezer fényév távolságra is érezhető. Ugyanakkor a korábban vizsgált M87-re igen, és mivel az M87 és a Saggitarius A mágneses erővonalai ugyanolyanok, a kutatók úgy vélik, a fizikai tulajdonságokban is megegyeznek ezek az objektumok. És nemcsak ezek, hanem az összes többi is.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.