Pszichológusokat kérdeztünk: Lehet-e pénzért érzelmeket vásárolni? Megcsalásnak számít-e, ha a harmadik fél egy gép? Mire (nem) jó egy virtuális társ?
Lehet-e pénzért érzelmeket vásárolni? A régi kérdésre új válaszok esedékesek, mióta a mesterséges intelligencia egészen élethű barátokat és szeretőket képes szimulálni. Pszichológusokkal beszélgettünk az emberi magány gépi feloldásának kockázatairól.
Ma már úgy is megcsalhatja valaki a párját, hogy ki sem mozdul hazulról. Ez is a mesterséges intelligenciának (MI) köszönhető. Egyre több az olyan alkalmazás, amely virtuális barátot, barátnőt szolgáltat, méghozzá a mostani technika révén olyat, „aki” értelmesen, sőt érzelmesen beszélget, valamint kiváló grafikai megoldások által élethű – és a felhasználója szemében a lehető legkívánatosabb – külsővel jelenik meg a kijelzőn.
A másik oldalról nézve ez persze üzlet. Sok pénzt lehet beszedni az előfizetésekért, sok személyes adattal lehet megtámogatni a reklámbevételeket. Szerencsére ritkán, de az is megesett, hogy az MI veszélyessé vált. Gyakran idézett példa az a merénylő, aki 2021 karácsonyán egy számszeríjjal behatolt a windsori kastélyba, és kis híján megölte II. Erzsébet királynőt. Őt a virtuális barátnője szöveges üzenetváltásban biztatta, hogy bölcs döntés ez, és igenis meg meri tenni. Idén ősszel egy amerikai anya azért perelte be a Character.ai céget, mert felelősnek tartja 14 éves fia öngyilkosságáért. A gyerek rabjává vált annak a chatbotnak, amelyet a Trónok harca egy alakjáról mintázott magának. Az anya szerint a műbarát fokozta a fia depresszióját, ráadásul tanácsokat adott neki az öngyilkossághoz.
Most azonban nem halálos tragédiákról, még csak nem is adatvédelemről vagy üzletről lesz szó, hanem lélektanról. Első kérdésünk, hogy talán nem is igazi házasságtörés, ha valaki nem hús-vér emberrel, hanem csak az MI által generált képpel és hanggal csalja meg a párját. Thoma Gábor szexuálpszichológus pont fordítva gondolja. „A fizikai megcsalás talán azért könnyebben megbocsátható, mert az ösztönös dolog”, legalábbis olyan esetekben, mint például egy céges csapatépítésen, ahonnan úgy megy haza valaki, hogy maga sem érti, miért bocsátkozott egyéjszakás kalandba.
Az a megcsalás viszont, amit egy virtuális partner tud nyújtani, teljesen szándékos. Esténként félrelopózom és írogatok, esetleg lecsippantom a bankkártyámat? Várom, hogy a virtuális partnerem „fotót” küldjön magáról? Pontosan tudom, hogy mit csinálok, ezért ez sokkal inkább megkavarhatja az ember tudatát – magyarázza szakértőnk. Érthető, hogy ha kiderül, akkor a partner szemében ez durvább dolog.