Július elején a Földön mért átlaghőmérséklet rekordot döntött (legalábbis 1979 óta), és immár tagadhatatlan a globális felmelegedés. De vajon hogyan hat mindez az emberi szervezetre? A Roehamptoni Egyetem kutatói erre a kérdésre keresik a választ.
Egyre melegebb van. És nemcsak a hazai nagyvárosok utcáin, hanem úgy összességében a világon. A július első napjaiban mért, a világ egészére vonatkoztatott átlaghőmérsékletek rekordokat döntöttek, és hol van még a nyár közepe? Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a szeszélyes hőhullámok egyre gyakoribbá válnak, és nem is múlnak el addig, amíg meg nem fékezzük az üvegházhatású gázok globális kibocsátását.
De vajon mit jelent mindez az emberi szervezetre nézve? A brit Roehamptoni Egyetem kutatói lehangoló következtetésre jutottak: az emberi test nem képes szabályozni a belső testhőmérsékletét 40 fok felett, különösen akkor, ha a páratartalom mérsékelt vagy magas. Ezt a bizonyos felső kritikus hőmérsékletet (UCT) 40 és 50 fok közé teszik. Mindez, állítják a kutatók, összefügg a szervezet anyagcseréjével.
Míg az a hőmérséklet, amelyen hőt kell termelnünk – az alsó kritikus hőmérséklet – jól ismert, a felső kritikus hőmérséklet, ahol testünk nyugalmi energiafelhasználása nő, nem igazán tisztázott. Bizonytalan, hogy az emberek rendelkeznek-e UCT-vel, mert a maghőmérsékletünk lehűtésére használt mechanizmusok, mint például az izzadás és a bőr vérereinek kitágulása, nem tekinthetők energiaigényesnek.
Ennek a megfoghatatlan UCT-nek a megtalálása érdekében a brit kutatók 2021-ben egy kísérleti kört végeztek, amelyben 13, 60 év alatti résztvevőnek félig meztelenül kellett feküdnie egy kamrában négy különböző hőmérsékleti és páratartalom mellett: 40 fok 25 százalékos páratartalom és 50 százalékos páratartalom mellett, 50 fok 25 százalékos és 50 százalékos páratartalom mellett. Mérték a nyugalmi anyagcsere sebességet, a maghőmérsékletet, a vérnyomást, a pulzusszámot és a légzési sebességet. Az eredményeket a 27,7 foknál, 50 százalékos páratartalom mellett végzett kiindulási mérésekkel hasonlították össze, ahol az emberi test kényelmesen szabályozhatja a maghőmérsékletet.
A kísérlet azt találta, hogy 40 fok és 25 százalékos páratartalom alatt a nyugalmi anyagcsere 35 százalékkal nőtt az alaphoz képest, bár a maghőmérséklet nem emelkedett. 50 fok és 50 százalékos páratartalom mellett az anyagcsere 56 százalékkal, a pulzusszám 64 százalékkal nőtt az alapértékhez.
A második kísérletsorozatban, amelynek eredményeit nemrégiben mutatták be egy konferencián, 24 résztvevő – néhányan az eredeti kohorszból – szívét EKG-val vagy szív ultrahanggal) vizsgálták, miközben 50 fok és 25 százalékos páratartalom hatásának tették ki. Kiderült, hogy másképp reagálnak a férfiak és a nők kellemetlen körülményekre. A hölgyek pulzusa jobban megemelkedett, mint a férfiaké, ami arra utal, hogy szervezetük kevésbé hatékonyan képes megszabadulni a felesleges hőtől.
Az igasághoz persze hozzátartozik, hogy ezek a megfigyelések az Egyesült Királyságban élő emberek kis mintáján alapulnak – figyelmeztet az Inverse. Miközben az eredmények betekintést nyújtanak abba, hogy az anyagcsere sebessége hogyan játszhat szerepet a hőstresszben, nem biztos, hogy általánosíthatók minden populációra, például a magasabb hőmérsékletekhez hozzászokott emberekre. Az sem világos, hogy a nyugalmi anyagcsere sebességének növekedése hogyan okozza a vizsgálatokban látható hővel kapcsolatos változásokat.
Ezek a kísérletek mindenesetre még folyamatban vannak. Most derítik ki részletesen, hogyan reagál a hőstresszre az emberi szervezet, mennyire tud alkalmazkodni, milyen korlátjai vannak ezen alkalmazkodásnak, illetve hogy milyen változatosak a reakciók az egyének között. A felmelegedő világban pedig egyre értékesebb ez a tudás.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.