Csillagászok egy aszteroidaövet és egy hatalmas porfelhőt észleltek az éjszakai égbolt egyik legfényesebb és Földhöz egyik legközelebbi csillaga körül - írta a The Guardian című brit napilap online kiadása hétfőn.

A Fomalhaut néven ismert csillag a Földtől huszonöt fényévre, a Piscis Austrinus, azaz a Déli Hal csillagképben található. Bár a legjobban a déli féltekéről látható, az északi félteke nagy részéről is megfigyelhető, különösen ősszel. Fényessége és helyzete miatt még mindig használják a navigációhoz.

A Hubble űrteleszkóp és más műszerek korábbi megfigyelései azt mutatták, hogy a 440 millió éves Fomalhautot por és törmelék veszi körül, de a felvételek csak részleges képet adtak a fiatal csillag körül keringő kozmikus anyagról.

Webb has a new achievement under its (asteroid) belt!

This image is our first infrared look at an asteroid belt outside our solar system. Webb reveals there are actually 3 belts, including 2 never-before-seen inner belts, around the star of Fomalhaut: https://t.co/pDQKAh4hDA pic.twitter.com/GWed3Bbu4m

— NASA Webb Telescope (@NASAWebb) May 8, 2023

Azonban James Webb űrteleszkóp nagy felbontású felvételei soha nem látott részletességgel fedték fel a csillag környezetét, így derült ki például az is, hogy a Fomalhaut körül található, kiterjedt belső aszteroidaövön túl egy második, sziklákból és törmelékből álló, keskenyebb gyűrű is van.

"A por, amit mi látunk, az a planetezimálok (bolygócsírák) közötti ütközések során keletkezett, amelyek maguk is a bolygórendszer kialakulásának rég elfeledett maradványai" - magyarázta Gáspár András, a tanulmány vezető szerzője az Arizonai Egyetemről.

A Fomalhauttól még távolabb egy külső törmelékgyűrű található, amely a Naprendszer Kuiper-övére hasonlít, ahol a Plútó és a többi törpebolygó, az Eris, a Haumea és a Makemake található. A csillagászok ebben a külső gyűrűben vették észre az általuk nagy porfelhőnek nevezett jelenséget, amely feltételezésük akkor keletkezhetett, amikor két, több mint 400 mérföld széles űrszikla egymásnak ütközött.

A tudósok a James Webb űrteleszkóp közepes infravörös tartományban működő műszere által készített felvételeken azonosították az új jellemzőket. Tanulmányuk a Nature Astronomy című szaklapban jelent meg.