Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nem talált megfelelő szintű könyvet a csillagászati szakköréhez, ezért írt egyet Fejes Zsolt, aki ismeretterjesztőként szívesen beszél bárhol és bárkinek az égboltról – még akár nappal is. Tanácsot ad távcsővásárlás előtt álló kezdő csillagászoknak, mesél arról, hogyan viszonyul egymáshoz az amatőr és az akadémiai csillagászat és elmondja, miért nincs szerencsés csillagzat alatt a kárpát-medencei asztrofotózás.
A verőfényes napsütésben igen feltűnő jelenség egy csillagász a távcsövével a Gellért hegy tetején. A járókelők meg-megálltak nézegetni a különös performanszt távolról, ahogy Fejes Zsolt csillagászati ismeretterjesztő ez idő tájt az egyetlen megtekinthető égitestet mutatja nekünk: a Napot. „Az a tapasztalatom, hogy ha meg van hirdetve egy távcsöves bemutató, azon lehet, hogy kevesebben vesznek részt, mint akkor, ha az ember fogja és lerakja valamilyen forgalmasabb helyre a távcsövet és csak úgy elkezdi használni. Vonzza az embereket, főleg a gyerekeket, hogy mit lehet ezzel csinálni.” Ilyenkor pedig nagyon szívesen mesél az égboltról bárkinek. Ilyen és ehhez hasonló helyezetekből indult az a bő tíz éve tartó időszak, aminek a vége egy csillagászati ismeretterjesztő kötet lett, a néhány hete megjelent Csillagfény mellett 2.0. Ahogy a címéből is látszik, volt előzménye a kötetnek, sőt Fejes Zsolt csillagászat iránti rajongásának is.
Édesanyja könyvtárban dolgozott, ezért gyerekként minden reggel, iskola előtt egy órát bent töltött nála. Így kerültek a kezébe geológiai, őslénytani és csillagászati könyvek, melyekből végül csak az utóbbiból lett komoly érdeklődés. Az elmélyülést több száz planetáriumi előadás és az Uránia Csillagvizsgálóban eltöltött szabadidő segítette, s ahogy fogalmaz, „emellett azóta is, amikor felhőtlen idő van, tekintetemet az ég felé emelve közlekedem”. A gyerekkori rajongást professzionálisabb szintre emelte a Magyar Csillagászati Alapítvány és az Eötvös Loránd Tudományegyetem csillagász alaptanfolyama, mely szakkörök indításához adott biztos tudásalapot. Ekkor vette első komolyabb távcsövét is, melyet akkor, 30–40 évvel ezelőtt nem volt könnyű beszerezni.
„Akkoriban Vértesbogláron indítottam először egy 10–12 alkalmas előadássorozatot, kint a faluhatárban. Megdöbbenésemre a meghirdetett időpontban ott állt az egész falu, rengetegen eljöttek, mert kíváncsiak voltak a távcsöves bemutatóra. Ennek az előadássorozatnak aztán volt egy nagyon pozitív hozadéka. Egy akkor még 10 év körüli kisfiú minden előadásomon ott volt, ma pedig egy glasgow-i egyetemen csillagászatot tanul ennek hatására. Jó érzés, hogy olyan hatással voltam valakire, hogy elindítottam a pályán.”
Erre pedig, úgy érzi, egyelőre az amatőr- vagy hobbicsillagászok azok, akiknek lehetőségük van, a csillagászat ugyanis a magyar közoktatás terén egy méltatlanul mellőzött terület szerinte. „Mivel nem nagyon látszik hajlandóság, hogy ez változzon – pedig úgy látjuk, érdeklődés lenne rá –, ezért a csillagászati ismeretterjesztőkre vár a feladat, hogy ezt a tudományt népszerűsítse, vagy ha van rá lehetősége, tanítsa.” Innen pedig szinte csak egy ugrás, és meg is érkezünk az okhoz, hogy miért kívánkozott kötetbe mindaz, amit Fejes Zsolt addig csak szóban adott elő.
Később a faluhatárt maga mögött hagyva egy közeli iskolában, a bicskei Szent László Általános Iskolában indított csillagászati szakkört felső osztályosoknak. A vetítéses, szöveges előadásokhoz szeretett volna egy kézbe vehető anyagot is adni a diákoknak, ezért jegyzeteket készített, az elkészült anyagot akkor Horvai Ferenc csillagász lektorálta. Ez igen hamar összeállt egy könyvvé, ezért 2017-ben megjelent a Csillagfény mellett – Csillagászati (majdnem) tankönyv, amelynek bővített kiadása a 2021-es Csillagfény mellett 2.0. A szakkör hét éven keresztül tudott működni – jelenleg a pandémia miatt elrendelt online oktatási forma miatt szünetel –, olyan eredményekkel, minthogy a Kulin György Országos Csillagászati Vetélkedő döntőjébe kétszer is eljutott az iskola csapata.
A Csillagfény mellett 2.0 egy vaskos, 300 oldalas kötet lett, mely a részletes leírások és számítási segédletek mellett rengeteg asztrofotóval, részletes rajzzal és csillagtérképpel segíti az égboltot böngészni vágyó olvasót. Ez már nem gyerekeknek vagy laikusoknak szánt ismeretterjesztő képeskönyv a Naprendszerről, de még nem egyetemi tankönyvek szintje. Kifejezetten a kettő közti űrt hivatott kitölteni,
egy olyan rétegnek szól, mely szeretne komolyabban foglalkozni a csillagászattal, de nem tudományos szinten.
Így árnyalja Fejes Zsolt azt, mikor megemlítjük kritikaként, hogy nem távcsővásárlási segédlettel kezdődik a kezdő csillagászoknak szánt könyv. Kiderül, a távcsőhasználat egy túl gyakorlati téma, amit legkönnyebben helyi csillagászati társaságoknál érdemes megtanulni, ezután pedig saját műszert beszerezni. Fontos, hogy a kezdő csillagásznak az első, meghatározó élménye ezzel ne a kudarc legyen, ami sajnos könnyen összejöhet egy rosszul megválasztott távcsővel vagy azzal, ha valaki nem tudja kezelni, ezért nem találja az objektumot az égbolton. „Utóbbi problémán valamennyit segítenek az automatikus beállítások, de manuális keresésre így is szükség lehet” – meséli, miközben ő maga is a hozzánk legközelebbi, ezért legnagyobbnak látszó csillagot, a Napot keresi a távcsővel – jobbára annak árnyéka segítségével. (Fontos megemlítenünk, hogy a Napba szabad szemmel nem ajánlott, tácsvővel pedig egyenesen tilos belenézni, mert azonnali vakságot okoz. Mi egy speciális, távcsőre szerelt szűrővel tekintettük meg, de így is jól mutatja a baleset, milyen ereje van a napnak, ha tükrökkel és nagyítókkal fordulunk felé. A keresőn felejtett hátsó műanyag kupak másodpercek alatt kiperzselődött egy nagy pontban.)
Annak ellenére, hogy a laikus szülő visszahőkölhet az arab számok, görög betűk és a tíz sokadik hatványait tartalmazó számítások és egyenletek láttán, Fejes Zsoltnak az a tapasztalata, hogy a megfelelő alapoktól magyarázva, szakköri körülmények között könnyen átadható az anyag egy 7-8. osztályos vagy egy középiskolás diák számára.
„Levezetve, gyakorlatokkal, filmekkel megtámogatva meg tudják érteni, tudják is használni. Ha felírtam azt, hogy egy mesterséges égitest keringési ideje 180 perc, akkor meg tudták mondani, milyen távolságra kering az a Föld középpontjától. Nem olyan bonyolultak ezek.”
A könyv végigveszi minden évszak égboltját, ezekben állatövi csillagképeket, galaxisokat és ködöket segít azonosítani. Eligazít a naprendszerünkben, majd abból kilépve messzebbre is eltekinthetünk – a határ a csillagos ég. Segít megtalálni a Nemzetközi Űrállomást, de a földgolyón lévő saját helyzetünket is pontosan kiszámíthatjuk. A matematikai-fizikai számítások mellé mindig jár egy kis kulturális, történeti kitekintő is. Fejes Zsolt szerint ugyanis ez egy életforma – mint mondja –, amihez hozzátartozik a távcsövezés és a szakmai ismeretek mellé az a műveltség is, mely érinti az ókori görög és arab csillagászok munkáját, Kopernikuszt, Galileit, Newtontól pedig egészen a XX. századig minden fontos tudóst és felfedezést. Ebbe a világba való bevezetés a csillagászati ismeretterjesztők munkája, amiként leginkább hivatkozni szokott magára, pont ezek miatt. Ráadásul az amatőr- vagy hobbicsillagászat jól kiegészíti az akadémiai csillagászok munkáját. Vannak szakterületek, ahol az amatőrök sokat tesznek hozzá a szakmai észlelésekhez, ilyenek a gyakori változócsillag-észlelések. A megfelelően dokumentált adatok egy professzionális adatbázisba kerülnek be, amit később tudományos használnak. „Egyszerűen nincs mindenre ideje és kapacitása az akadémiai csillagászoknak, így mindkét ágnak megvan a maga szerepe és haszna.”
A Csillagászkodj! Facebook-oldalán saját maga dokumentálja a vizsgált égi jelenségeit, melyet a bemutatók és az ismeretterjesztés kibővítésére hozott létre. Bár felettünk, a cikk készítésének napján száz ágra süt a nap, mégsem látunk el a fóti nagytemplom tornyáig, melyet innen, megfelelő időben meg lehet látni a távcsővel. Ehhez és a jó asztrofotók készítéséhez azonban ma túl párás a fővárosi levegő. „A Kárpát-medencében sajnos ritkán adódnak igazán jó vagy tökéletes feltételek egy asztrofotóhoz. Általában a pára, a páralecsapódás az optikán és a levegő átlátszósága, a por és a nyugtalan légkör egyaránt befolyásolja ezt, már ha nincs az égen felhő. De a hosszú expozícióval készült fotó bizonyos szempontból nem azt tükrözi, amit látunk. A Hold egy-egy kráterét amúgy is élmény csak úgy nézni.
„Nekem az égen minden különleges, akkor is, ha már milliószor láttam.”
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
