Charlotte Laufkötter tengerkutató és csoportja 1981 és 2017 közötti műholdas méréseket elemzett a világtengerek vizének hőmérsékletéről. Eredményeik szerint az elmúlt 40 évben a hőhullámok mind hosszabbak és melegebbek lettek.

A 27 nagy hőhullám, amely az első vizsgált évtizedben zajlott, átlagosan 32 napig tartott. A legmagasabb hőmérsékletük 4,8 Celsius-fokkal nőtt az éves átlag fölé. Az utolsó elemzett évtizedben azonban 172 szélsőséges időjárási jelenséget figyeltek meg. Ezek átlagosan 48 napig tartottak és csúcshőmérsékletük 5,5 Celsius-fokkal emelkedett az átlag fölé.

A hőhullámok gyakoribbá válásának hátterében az az általános folyamat áll, hogy a Föld melegedésének következtében a felszíni vizek hőmérséklete átlagosan 0,6 Celsius-fokkal, de lokálisán akár 1 Celsius-fokkal is megemelkedik – derül ki a Science című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányból. Emellett minden egyes hőhullámnak egyedi okai is vannak: ilyenek lehetnek a meleg légáramlatok, az óceáni áramlatokban bekövetkező változások vagy a nagymértékű klímaingadozások, amelyek az El Niño éghajlati jelenséggel is összefüggnek.

Hogy megállapítsák az ember hatását a hét legpusztítóbb hőhullám esetében, a kutatók úgynevezett attribúciós vizsgálatot végeztek. A berni kutatók szimuláció segítségével két világot teremtettek: egy valósat, amelyben növekszik a légkörben az üvegházhatású gázok koncentrációja és egy fiktív világot, amelyben nem növekszik. Az elemzés szerint a nagy hőhullámok az ember hatására 20-szor gyakoribbá váltak a világtengerekben.

"Hogy csökkentsük a sohasem látott méretű tengeri hőhullámok kockázatát, feltétlenül nagyratörő klímacélokra van szükségünk" – mondta Laufkötter. Csak így lehet megakadályozni, hogy értékes ökoszisztémák tűnjenek el visszavonhatatlanul.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.