A mesterséges intelligencia (MI) térhódításával jelentkező technikai és a humán kérdésekre keresi választ az a magyar stratégia, amelyről Palkovics László innovációs és technológiai miniszter hétfőn jelentette be, hogy elkészült, és már csak a kormány jóváhagyására vár.

Hogy az egyszeri polgár is érezze, mennyire komoly a tét, Palkovics a Mesterséges Intelligencia Stratégia beharangozásakor elmondta: a várakozások szerint a mesterséges intelligencia használata 2030-ban már 14 százalékkal, azaz mintegy 7 ezer milliárd forinttal járul majd hozzá a hazai GDP-hez.

Ám lényegében bármekkora számot mondhatott volna a miniszter.

Egyrészt mert tíz év múlva aligha fog rá bárki emlékezni, és aligha fogja bárki éppen az ő orra alá dörgölni, hogy “jó lesz az 5 ezer milliárdnak is, Palkovics úr”. Másrészt, és ez a nagyobb gond, ember (vagy gép) legyen a talpán, aki képes megmondani, mennyi költséget spórol és mennyi hasznot termel az a mesterséges intelligencia, amelynek egyes szakértők szerint egyelőre még a létezéséről sem beszélhetünk.

Az Európai Bizottság szerdán egy fehér könyvben tette közzé mesterséges intelligenciára vonatkozó elképzeléseit. A dokumentum szerint az MI egyszerűen szólva az adatokat, algoritmusokat és számítási teljesítményt kombináló technológiák gyűjtőneve. Ez tényleg egyszerű megfogalmazás, talán túlságosan egyszerű is, hiszen lényegében bármilyen számítógépes dologra ráhúzható. (Talán nem véletlen, hogy a BBC arról ír, szakértők túlságosan is felszínesnek találják az egész dokumentumot.) A fogalom közérthetőbb meghatározásához érdemes inkább a PwC Magyarország által tavaly szeptemberben közzétett tanulmányhoz fordulni, melynek szerzői – elsősorban gazdasági szempontból – sorra vették az MI fejlődési lépcsőit, melyek alapján talán mindenki számára világossá válhat egyrészt az, hogy

a ma használható megoldások jelentős része ugyan mesterséges, de egyáltalán nem intelligens.

Másrészt az MI felvázolt fejlődési forgatókönyvéből további szigorú definíciók nélkül is könnyen megérthető, miről is beszélünk, amikor mesterséges intelligenciát emlegetünk. Íme tehát a PwC prognózisa:

Az MI az első hullámban, azaz a 2020-as évek elejétől elsősorban egyszerű számítási feladatokat és strukturált adathalmazok elemzését lesz képes elvégezni, ami a kifejezetten adatfeldolgozásra épülő ágazatokat érintheti (pl. pénzügyi és infokommunikációs szektorok). A 2020-as évek közepétől (második hullám) fokozódik a MI befolyása azáltal, hogy üzleti támogatási funkciókat, illetve egyszerű döntéshozatali funkciókat is képes lesz elvégezni (pl. általános adatbekérő és egyeztető/HR/számviteli funkciók). Emellett jól kontrollálható környezetben, például raktárakban tárgyak önálló mozgatása is várható az MI-től. A 2030-as évektől (harmadik hullám) várható a MI megjelenése a fizikai munka és kézi precíziós feladatok automatizálásában is (pl. összeszerelés, szállítmányozás).

Az már ebből a rövid részletből is kiviláglik, hogy ha minden jól megy, akkor sokaknak mehet majd rosszul. A PwC-nél úgy számolnak, a következő 15 évben 900 ezer magyar munkahelyre “lesz hatással” ez a fejlődés. Mások egyenesen úgy fogalmaznak 10-ből 4 ember veszítheti el a munkahelyét.

Mi most, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) és több mint kétszáz partnere által kidolgozott nemzeti stratégiára várva – és az uniós fehér könyvet ismerve –, azt vesszük számba, hogy a következő évekre várt formájában az MI milyen kérdéseket vet fel életünkkel, társadalmunkkal, gazdaságunkkal kapcsolatban.

Mi lesz a munkahelyekkel? Mi lesz a munkával?

Nem kell ahhoz semmilyen intelligencia, hogy veszélybe kerüljenek álláshelyek, már az alapfokú, faék egyszerűségű automatizáció is elég ahhoz, hogy emberek tömegei találják magukat az utcán. Sőt, emlékezzünk: hasonló félelmek kialakulásához elég volt az ipari forradalom gépesítése is. Aztán mégis lett valahogy, a fizikai munka jelentős részét átvállaló gépek lehetővé tették, hogy az emberek tömegei – testileg legalábbis – kényelmesebb, hűtött-fűtött irodából végezhető munkahelyeken üljenek.

Az MI terjedésével valami hasonló játszódhat le. Valóban rengeteg munkahely megszűnhet, sok pozíció értelmét veszítheti, mert a feladatokat gyorsabban és pontosabban elvégezhetik majd a gépek. De a buta gépek korszaka után az okos gépeké is elhozhatja az életminőség javulását: még többen terelődhetnek a nagyobb hozzáadott értéket biztosító munkakörökbe.

Talespin

A brit baloldali gondolkodó, Aaron Bastani egészen odáig merészkedett Fully Automated Luxury Communism című, politikai programnak is beillő könyvében, hogy kijelentse: a teljes automatizáció és robotizáció elhozhatja az igazi kommunizmust, ahol a mai értelemben vett munka lényegében felszámolódik, idővel az emberek elfelejthetik a munkavégzést.

Mindennek nyomán a következő kérdések merülhetnek fel, melyekről szó lehet egy nemzeti MI-stratégiában, illetve később egy akciótervben.

AFP / Gerard Julien

• Milyen munkakörök, szektorok kerülnek veszélybe a következő időszakban? Mekkora ezek súlya a hazai gazdaságban?

• Mi történik a munkájukat az MI terjedése miatt elvesztő emberekkel? Felnőttként hol és mire képezhetik át magukat? Segíti-e az állam az érintettek átképzését, és ha igen: mikor, mivel, hogyan?

• A gazdaságát összeszerelő üzemekre építő országból milyen menetrend mentén válhatunk a nagyobb hozzáadott értékek országává? Sőt egyáltalán: kimondott célja-e a kormányzatnak ez a váltás?

• Mikor és hogyan nyit a kormányzat a nagyobb hozzáadott értéket előállító munkalehetőségek bevonzása érdekében?

• Azzal, hogy egyre több feladatot láthatnak-e a gépek, csökkenhet-e (és ha igen, milyen távon) a törvényileg előírt heti 40 órás munkaidő?

Kérem a következőt!

A technológiai fejlődés számtalanszor felforgatta már az orvosi etikát. A következő kihívás a mesterséges intelligencia betörése lehet a mindennapi gyógyításba. Az ügyesen betanított képfeldolgozó programok már nagyobb eséllyel tudják diagnosztizálni a bőrrákot, mint a bőrgyógyászok: megmutattak a mesterséges intelligenciának 12 378 fotót, rögtön felismerte, melyik anyajegy veszélyes. A mesterséges intelligencia napokkal előbb tudta, hogy globális járvány lesz a koronavírusból. Ráadásul nem csak a diagnosztikában működik a dolog: már léteznek olyan kísérleti sebészrobotok, amelyek nemcsak felismerik, hogy hol az összevarrandó seb, hanem el is végzik a műtétet, ráadásul szebben és megbízhatóbban, mint a sebészek.

CTV News

Elméletben minél több adatunk van a páciensekről, annál pontosabb képet kaphatunk róla, így növekszik annak esélye is, hogy a gép vagy a gépi segítséggel dolgozó orvos kitaláljon vagy jól alkalmazzon egy terápiát. De kinyithatjuk nagyobbra is az objektívet: ahhoz, hogy a legjobb diagnózis jöhessen létre, több millió beteg számtalan adatára van szükség, legyen az nem, kor, rassz, egészen a legapróbb, először jelentéktelennek tűnő részletekig. Egy ilyen adatbázis létrehozása és gondozása pedig nemcsak kolosszális munka, de felveti azt a kérdést is: ki birtokolja az adatunkat, ki tud a betegségeinkről? Az alábbi kérdések némelyike már nem feltétlenül egy nemzeti stratégia része kell legyen – hanem egy arra alapuló későbbi dokumentumé – de mindegyik fontos, társadalmi átgondolást igénylő felvetés.

• Milyen forrásból juthat pénz az időnként mintha inkább az omladozás jeleit mutató egészségügyben a (jellemzően nem olcsó) MI-eszközök beszerzésére? (Az uniós fehér könyvben egyébként szó van arról, hogy az MI-rendszerek állami szervek számára beszerzését – pénzzel – is támogatni kellene.)

• Készül-e külön szabályozás a gép által, nagy tömegben feldolgozott betegadatok védelmére, az egészségügyben illetve kutatási környezetben?

• Hogyan alakul a felelősség kérdése, ha az MI téves diagnózist ad? (Legyen szó téves pozitív vagy negatív diagnózisról.) Kié a felelősség: a véleményt aláíró emberi orvosé, netán az MI-t fejlesztő vállalaté? Egyáltalán diagnosztizálhat-e egy gép/szoftver?

• Egyre csak terjednek az orvosi pontosságot ígérő, otthoni használatra szánt eszközök. Becsatornázhatók lesznek-e a viselhető kütyük adatai valamilyen formában a “hivatalos” egészségügybe?

Közlekedés

Palkovics László szerint az MI alkalmazása a közlekedésben kiküszöböli az emberi tévedéseket, kényelmes, időtakarékos utazást biztosít, valamint hozzájárul az üzemanyag-fogyasztás csökkentéséhez is. Erre kifejezetten ráerősít az európai stratégia is, melynek szerzői életszerű példákat fejeznek ki pénzben.

Európai Unió

Íme néhány ezzel kapcsolatos, hazai dimenzió mentén megfogalmazott kérdés:

• Tervez-e lépéseket a kormányzat az MI-t alkalmazó egyéni közlekedési megoldások elterjedésének serkentésére?

• Várható-e a közösségi közlekedést kiszolgáló állami vállalatok, különös tekintettel a MÁV, a Volánbusz és a helyi közlekedési társaságok felkészítése az MI-eszközök bevezetésére? Milyen forrásból, milyen menetrend mentén?

• Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy önvezető járművek közlekedjenek a hazai utakon? Milyen időtávban elképzelhető ez? Ki felel a jogi háttér kidolgozásáért? Milyen infrastrukturális fejlesztésekre van szükség?

Ki profitálhat az adatvagyonból?

Európai Unió

A mesterséges intelligencia hátterére, üzemanyagára vonatkozó általános kérdés, hogy milyen lehetőségek rejlenek a magyarországi adatvagyonban/adatgazdaságban, és (hogyan) szabályozható ennek privatizációja, piaci felhasználása. Az Unió ennek a kérdéskörnek külön dokumentumot szentelt. Az európai adatstratégia ezzel kapcsolatban azt ígéri, hogy az EU létre fogja hozni az adatok egységes piacát, ahol:

• az adatok az EU-n belül és ágazatok között is szabadon áramolhatnak, mindenki számára előnyös módon;
• az európai szabályok maradéktalanul érvényesülnek, különösen a magánélet, a személyes adatok védelme és a versenyjog terén;
• az adatokhoz való hozzáférésre és azok felhasználására vonatkozó szabályok méltányosak, gyakorlatiasak és egyértelműek.

Európai Unió

Az európai adatstratégia megalkotói szerint az EU így vonzó, biztonságos és dinamikus adatgazdasággá fog válni. De vajon kik milyen hamar és milyen mértékben arathatják majd le ennek gyümölcseit.

Például lesz-e bármifajta állami segítség a hazai kisvállalkozásoknak, hogy már korán hozzáférhessenek a multinacionális nagyvállalatok, de gyakran a nyugat-európai kkv-k számára is könnyebben megfizethető MI-eszközökhöz, és így versenyképesek maradhassanak.

Hogy a cikkben felvetett kérdésekre egzakt válaszokat kell-e adnia egy mesterségesintelligencia-stratégiának, az egyáltalán nem biztos. Sok esetben talán az is nagy dolog lenne, ha az illetékes minisztérium minden területen képes lenne legalább a megfelelő kérdések megfogalmazására, hogy aztán teret engedjen a valódi társadalmi és tudományos párbeszédnek.

Amint az ITM közzéteszi a Mesterséges Intelligencia Stratégia nevű dokumentumot, megnézzük majd, milyen válaszokat ad, és milyen újabb kérdéseket vet fel.

Ha érdeklik a fejlemények, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.