Bár hűvösen kezdődött, mégis a feljegyzések kezdete óta mért legmelegebbnek bizonyult a 2018-as nyár az átlagnál 1,3 Celsius-fokkal magasabb hőmérsékleteivel - derült ki a kedden az Európai Földtudományi Egyesület (EGU) közgyűlésén Bécsben bemutatott európai klímajelentésből.

A jelentés alapját olyan adatok szolgáltatták, amelyeket a Copernicus európai földmegfigyelő program során műholdak segítségével gyűjtöttek. Az egész Európában és az Arktisz európai részén végzett mérésekkel kiegészítve a tanulmány European State of the Climate 2018 (Európai Klímahelyzet 2018) címmel az európai időjárás-előrejelzési központban (ECMWF), az angliai Readingben készült. 

Az elmúlt négy évtizedre jellemző melegedés az elmúlt évben is folytatódott. Az esztendő hidegen kezdődött: a február és március hőmérsékletei az éves átlag alatt maradtak, emellett a szokásostól eltérő hómennyiség volt tapasztalható Nagy-Britanniában is. Ezt követően hőhullám kezdődött. Késő tavasztól egészen őszig főként Közép- és Észak-Európában különösen meleg időjárás uralkodott, amelyet legalább egy Celsius-fokkal az átlag feletti hőmérsékletek jellemeztek. 

Áprilistól kezdve szinte állandóan lényegesen melegebb volt a megszokottnál

- mondta Freja Vamborg, az Európai Unió klímaváltozási szolgálata, a Copernicus Climate Change Service és az ECMWF munkatársa. A legnagyobb anomáliát a nyár jelentette, amely az eddig végzett feljegyzések alapján a legmelegebb volt. De az ősz is az eddigi egyik legmelegebb és sok helyen egyenesen nyárias volt. 

Leghatározottabban a tavaszi-nyári (áprilistól augusztusig tartó) hőség mutatkozott meg, amikor Közép-Európában 2,5 Celsius-fokkal magasabb volt a hőmérséklet az átlagnál. 

A hőhullámokkal egyetemben szárazság is jelentkezett. A csapadék mennyisége Európa több részén is csak a szokásos értékek 80 százalékát érte el a tavasztól őszig tartó időszakban. Ez pedig a termés csökkenéséhez és Vamborg szerint sok folyó rekordgyanúsan alacsony vízállásához vezetett. Emiatt elsősorban Észak-Európában alakultak ki erdőtüzek. A Svédországban dúlók az újkori történelem leghevesebb tüzei voltak.

Közép- és Észak-Európában 40 százalékkal több volt a napsütéses órák száma. Ebből kimaradtak Dél-Európa nagy területei, ahol kevesebb volt a napsütéses órák száma és - főként tavasszal - jóval több csapadékot regisztráltak. 

Grönlandtól északra 2018-ban a tengerjégre vonatkozó műholdas feljegyzések 1979-es kezdete óta első alkalommal regisztráltak télen nagy felszínen nyílt vizet, úgynevezett polinyját. Nyáron az északi-sarkvidéki tengerjég a mérések szerint átlagosan 30 százalékkal csökkent. 

Vamborg elmondta: az adatokból az nem derül ki, hogy a 2018-as forróság a továbbiakban megismétlődik-e. Kiemelte: azt semmiképpen sem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt öt év az eddig feljegyzett öt legmelegebb esztendő volt és a légkörben tovább emelkedett az üvegházhatású szén-dioxid koncentrációja. 

Az elmúlt év meglepő hőhullámai mindenesetre az északi félgömb nagy részét érintették - mondta Martha Marie Vogel, a Zürichi Műszaki Egyetem kutatója. A hatások az északi félgömb legalább 17 államában és a lakott, valamint mezőgazdaságilag művelt területek 22 százalékán érezhetőek voltak - mondta el a szakértő egy jelenleg elbírálásra váró tanulmány alapján. Ebben egy olyan trend körvonalai is megmutatkoznak, hogy május és július között megnövekedhet az egymást követő forró napok száma.

Vogel kiemelte: az elemzések szerint szinte kizárható, hogy az elmúlt évek szélsőséges jelenségei emberi hozzájárulás nélkül is megtörténtek volna. Ez alapján pedig meglehetősen nagy annak a valószínűsége, hogy a jövőben viszonylag gyakran élünk át ilyen éveket - mondta.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.