A Cell című tudományos folyóirat aktuális számában megjelent tanulmány szerzői szerint három, szinte azonos gén, valamint egy negyedik, nem működő társuk, az úgynevezett NOTCH2NL gének olyan géncsaládból erednek, amely évmilliókkal ezelőtt jelent meg, és az embrionális fejlődésben játszik szerepet. A NOTCH2NL gének különösen aktívak az agykéreg idegi őssejtjeinek tárhelyén. Az agykéregben található a legmagasabb szintű mentális funkciók, a megismerés, a nyelv, a memória, az értelmezés és az öntudat irányítása.

A kutatók azt találták, hogy ezek a gének késleltetik az embrió őssejtjeinek idegsejtté érését, ennek eredményeként nagyobb számú érett idegsejt termelődik ebben az agyi régióban.

Cell / Fiddes et al.

"A fajt, ami vagyunk, az egyéneket, akik vagyunk, szélesebb összefüggésben az agykéreg határozza meg. Csodálatos dolog tanulmányozni, hogyan alakult át az evolúció során" – mondta Pierre Vanderhaeghen, a Brüsszeli Szabadegyetem és a leuveni Vlaams Biotechnológiai Intézet (VIB) kutatója.

A majom- és emberszerű tulajdonságokkal is rendelkező Australopithecus afarensis faj nagyjából abban az időben élt Afrikában, amikorra a tudósok a négy gén megjelenését teszik. A négy gén az ember legközelebbi genetikai rokonaiban nem található meg: az orangutánoknak nincs, a gorilláknál és a csimpánzoknál viszont megvan a gének nem működő rokona. A Homo sapiens két, mára kihalt "unokatestvére", a neandervölgyi és a gyenyiszovai ember azonban rendelkezett velük.

A Nature-ben szintén nemrégiben megjelent másik tanulmány szerzői számítógépes szimulációval keresték a választ a kérdésre: miért aránytalanul nagy az emberek agya? Ők társadalmi és gazdasági (evolúciós) kihívásokat is látnak a jelenség mögött.