A HVG Facebook-oldalának jelen pillanatban 359 ezer lájkolója van, szoros versenyben ütjük Orbán Viktort (343 ezer lájk). Van azonban egy kis gyulai ékszerbolt, amelynek elképesztő népszerűségéhez képest egyikünk sincs a fasorban sem. A győztes recept: napi néhány gyűrű- és nyakláncajánlat, ezen kívül pedig stockfotókra írt életbölcsességek („Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad”), viccek, valamint cuki állatos-gyerekes videók napi százas nagyságrendben, éveken át. Az eredmény állása a gyulai oldalon jelenleg 913 ezer lájk. Ehhez persze kellett némi ravaszság is (erről később bővebben), de a lényeg nem is igazán ez.

Aki járt már életében közösségi oldalon, jól tudja, az emberek egy jelentős részének örömet okoz, ha megszakítás nélkül özönlik a szemük elé a coelhói mélységű, esetleg az annál egy fokkal „társadalomkritikusabb” bölcsességek, szánalmasabbnál szánalmasabb viccek, illetve a kettő keverékeként leírható gondolatok folyamatos, pár másodperc befogadási időt igénylő áradata.

Lájkok a még több lájkért

Kik állítják elő ezeket a tartalmakat? Milyen céllal? Tájékozatlanabbaknak nehéz lehet eldönteni, hogy ebben a hatalmas, homályos kontinuumban hol húzódnak meg a határok az abszolút naiv képgyárosok, a területen tudatosan navigáló, a középosztályt is csápjai közé ragadó nagy brandek (például Tibi atya), illetve a kreatívabb, például aktuális eseményekre reflektáló mém-művészek között.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az előbbiekre jellemző stíluselemek ironikus használata a fiatal értelmiségiek és művészek egyik fő inspirációja és eszköze lett az utóbbi években – ezzel a művészi célú vonulattal itt most nem szeretnénk foglalkozni. Ha a derékhadra tekintünk, a népszerűbb oldalakon körbenézve körülbelül fele-fele arányban vannak azok, akik teljesen önkifejezésből, érdek nélkül dolgoznak, illetve azok, akik valamiféle lájkgyűjtő vírusmarketinget művelnek. A kattintásszám különösen ez utóbbiaknál verdes csúcsokat.

Lájkvadászat

AFP / Joe Klamar

Gömöri „Gomez” Zsolt az első csoport lelkes képviselője. Ő a Pojén Özöm2 nevű oldalt viszi, amely 47 ezer lájkolójával a csoporton belül is a másodvonalba tartozik. Ehhez az eredményhez elmondása szerint az kell, hogy a posztok folyamatosan, reggel 7-től este 10-ig, pár perces időközönként jöjjenek. Ezt a teljesítményt Gomez nem egyedül produkálja: ő már inkább csak este, munka után gyártja a mémeket, egyébként vett maga mellé néhány admint, akik az idő többi részében tartják a frontot. A dolgot mindannyian teljesen ingyen csinálják. Gomez szerint az oldal értelme, hogy „menjen felfelé, mint a rakéta”, azaz minél több lájkolót szerezzen. Amikor megkérdezem, hogy a lájkolók szerzésének milyen haszna van, a legnagyobb természetességgel és lelkesedéssel válaszolja: az oldal így többekhez eljut, és még többen fogják lájkolni.

Egy poszt = két perc

Gomez azt is büszkén meséli: ma már olyan rutinossá vált a témában, hogy 2 perc alatt képes összerakni egy posztot képkereséssel, poénos képaláírás megírásával együtt. Kitapasztalta, „mire harapnak az emberek”. Elmondása szerint minden inspirálja, amit éppen fél füllel az utcán hall, vagy szembe jön vele az interneten. Beszélgetésünk közben éppen ezen a képen dolgozik. Aztán mutat egy lila háttér előtt lángokból kiemelkedő kardos angyalt ábrázoló képet gótbetűs „Az álmok azért vannak, hogy újraálmodjuk őket, ha összetörnek!” szöveggel, és megjegyzi: legszívesebben ilyeneket posztolna, csak ezzel nem lehetne ilyen sikeresnek lenni. Gömöri egyébként 52 éves, civilben épületburkolóként dolgozik, de korábban volt például DJ is. Elmondása szerint ő csak szórakoztatni akarja az embereket. „Ameddig tudom, csinálom” – írja.

De ezzel a hozzáállásával nincs egyedül: aki például bejut a Szerelem szeretet szép képek zene című, több tízezer tagot számláló, zárt Facebook-csoportba, az láthatja, ahogy naponta több százan társalognak egymással ilyen hangulatban, időközben jó néhány saját képet is létrehozva. De az idézetes képek készítése nem csak az idősebb korosztály szórakozása: az általunk megkérdezettek között körülbelül fele-fele arányban voltak a tizenévesek és az 50 éven felüliek.

Lopott eredeti

Míg a hashtag-aktivizmussal vagy a kevésbé értéksemleges oldalak lájkolásával azt fejezhetjük ki, ami minket sok más embertől elválaszt, addig az idézetek és poénok célja inkább az, hogy annyira általánosak legyenek, hogy mindenki egyformán azonosulhasson velük. Ehhez illeszkedik a személytelenség is: az idézetek és poénok gyártói például az ask.fm-sztárokkal ellentétben nem vágynak hírnévre, nevüket ki sem írják, oldalaik pedig mintha direkt nem akarnának kitűnni a tömegből sem nevükkel (pl. Szép képek, idézetek, videók; Szép képek; Nagyon szép képek mindenkinek – ez három különböző oldal, de korántsem csak ennyi van), sem arculatukkal.

Nem vágynak hírnévre

Fazekas István

Igaz, ennek látszólag ellentmond az, hogy a legtöbben saját logójukkal, oldaluk címével „védjelezik” a képeiket, a lopást pedig főbenjáró bűnnek tekintik, amivel néha meg is gyanúsítják egymást. A kérdést azonban kissé komolytalanná teszi, hogy az efféle tartalmak között eleve rengeteg a külföldi oldalakról fordított vagy évek óta többé-kevésbé változó formában az interneten keringő, esetleg egyszerűen csak évtizedek óta közszájon forgó szellemesség. Az idézetekhez használt képeket pedig mindenki „lopja” – Google-kereséssel vagy különböző ingyenes képmegosztó oldalakat böngészve találnak rájuk.

A siker titka

Az logikusnak tűnik, hogy az ilyen, egymástól minőségileg, arculatilag megkülönböztethetetlen tartalmaknál a siker kulcsa csakis a mennyiség lehet: a jobban futó oldalak mind rabszolgamunkásokat idéző tempóban gyártják a posztokat. Van, aki a dolgot úgy intézi el, hogy az „olvasók” küldhetnek be hozzá tartalmakat, de egy közepesen termékeny oldalhoz általában több ember monoton, kitartó munkája kell. Ez a kisebbeknél úgy működik, hogy néhányan önként összeállnak a "Lájk" érdekében. Az igazi marketingstratégiával rendelkezők embereket foglalkoztatnak erre a célra, rendszerint némi pénzért, illetve általában több oldalból álló konglomerátumokat üzemeltetnek, amelyek aztán egymás tartalmainak megosztásával egymást is erősítik.

De hasonló modellel dolgozik a lájkversenyben szintén jól álló Szeretlek Magyarország Médiacsoport is, amelynek termékei (I ♥ Magyarország, I ♥ NYÁR , I ♥ ALVÁS stb.) körülbelül az idézetes képek és a „rendes” újságírás között félúton állnak. Az egymást erősítő oldalak kooperációja a lelkes amatőrök között is fontos eszköz, az ilyen oldalakat nézegetve rendszeresen találkozhatunk „lájkcsere”, „ha te kiteszed az enyémet, én is kiteszem a tiédet”-típusú kommentekkel.

A profibb oldalakat általában arról lehet megismerni, hogy a Facebook-oldalon szereplő megosztások egy külön, saját honlapra mutatnak, ahol már hirdetések is szerepelnek, azaz a népszerűség valamilyen szinten pénzre is váltható. Ezért is van szükség arra, hogy egy tulajdonos egyszerre több ilyen jellegű oldalt is üzemeltessen, a hirdetések száma ugyanis így megtöbbszöröződik.

Lájkból pénzt

A legnépszerűbb magyar oldalak közé tartozó Szeretem az anyukámat már valódi médiavállalkozásnak tekinthető, a mögötte álló marketingszakember, Marozsák Szabolcs (ő is több vasat tart a tűzben, például női önbizalomedzőként is dolgozik) elmondása szerint csak ezen az oldalon 10 embert foglalkoztat, akik hetente 250 posztot gyártanak, illetve olyan akciókat is bevetett az oldal népszerűsítése érdekében, mint az anya-lánya közös fotóverseny vagy egy azzal kapcsolatos kérdőív, hogy a mai felnőttek hogyan gondoskodnak szüleikről. De találni a frekventáltabb oldalak működtetői között olyanokat is, akik például pólók, vagy Minions-plüssfigurák által próbálnak pénzt csinálni a lájkokból.

Arcbamászó, de eredményes lehet az a módszer, amikor valaminek a megnézéséhez előbb kötelezően lájkolni kell valamit, a már említett gyulai ékszerbolt például úgy jutott el a csúcsok csúcsára, hogy készített egy alkalmazást, amiben egy lájkért cserébe mindenki megnézhette, hogy mi az indián neve. Az így becsaklizott több százezres tábort azóta is sikerült egyben tartani, sőt, némileg növelni is.

AFP / Jonas Hamers

De a színtéren mozgó forrásaink szerint olyan is többször előfordult, hogy miután egy teljesen ártatlan szándékkal induló idézetes oldal eljutott egy népszerűségi szintre, megvásárolta azt egy-egy kisebb cég, amely így mindjárt több tízezer lájkolóval kezdhette meg facebookos tevékenységét.

Berényi Konrád online marketinges tanácsadó szerint az ilyen marketing lényege, hogy kevés befektetéssel lehet viszonylag sok sikert elérni. A masszív, folyamatos kontentáradat lényege, hogy ne csak a lájkok száma legyen magas, hanem az oldal aktivitása is, azaz az olyan emberek száma, akik ténylegesen ránéznek a posztokra, és külön-külön is kedvelik őket, ugyanis a hirdetők szemében ma már elsősorban ez számít. Az olyan marketingnek, amit például az Extreme Silver alkalmaz, a szakember szerint az a hátránya, hogy így az emberek a brandhez nem az ékszereket, hanem a vicces képeket és idézeteket fogják kötni, ezért a vásárlók száma a vártnál kisebb mértékben növekedhet. Igaz, egy olyan hatalmas merítésből, mint az ő 916 ezer lájkolójuk, a nagy számok törvénye alapján is kellett, hogy találjanak annyi vásárlót, hogy a stratégia bőven megérje.

Ezenkívül tízpercenként kirakni a – nemritkán lopott – képeket egy oldalra szinte semmibe nem kerül, viszont tisztes hirdetésbevétellel kecsegtet. Berényi szerint, ha valaki teljesen jóhiszeműen posztolgatva szerez kellő mennyiségű követőt, akkor is jó esélye van arra, hogy előbb-utóbb üzleti ajánlattal keresik meg.

A túl sok lájk megárthat?

A történet eddigi legbizarrabb fejleménye, hogy úgy tűnik, aki túl jól műveli a lájkgyűjtést, az akár meg is ütheti emiatt a bokáját. A Csonti Car használtautó-kereskedés az online gerillamarketing első és kétségtelenül karakteres hazai sztárja volt „Vegyél autót, mert kell a pénz” szlogenjével, csupa nagybetűs, vicces, szabadversszerű hirdetéseivel, de ha az autóktól teljesen független poénokat osztottak meg, az is szép köröket futott legtöbbünk üzenőfalán.

A sikertörténetnek váratlanul vetett véget, amikor 2014 nyarán egyszer csak a Facebook letiltotta a cég több mint százezer lájkolós profilját – ilyesmi akkor szokott történni, ha elegen jelentik, hogy az adott oldalon uszító vagy pornográf tartalmak vannak, a Csonti Car esetében azonban ilyenről nem volt szó. Mint kiderült, pár nap múlva bejelentkezett a tulajdonos Csontos Zoltánnál egy „cégek és magánszemélyek reputációvédelmével” foglalkozó cég képviselője azzal az ajánlattal, hogy 1,2 millió forintért visszahozza a törölt oldalt, illetve eltünteti az időközben feltűnt, a céggel semmilyen kapcsolatban nem levő három ál-Csonti Car oldalt. Ez főleg azért furcsa, mert a Facebook-oldalak törlését befolyásolni elvileg nem csak illegális, de megvalósíthatatlan is, a reputációvédő cég viszont csak titkolózva ismételgette, hogy megvannak az eszközei erre. Csontos nem engedett a különös ajánlatnak, cége azóta Facebook-oldal nélkül működik tovább, a három áloldal pedig egyenként néhány ezer lájkoló számára ontja magából a poénokat.