Óriási boroskupákból olvasható ki a történelem?
A különböző időszakokból származó antik görög boroskupákon végig lehet követni a változó athéni társasági szokásokat - állítja Kathleen Lynch, a Cincinnati Egyetem ókortudósa.
A boroskupákat a társas összejöveteleken, a szümposzionokon a lakoma utáni vidám italozások során használták, amelyeken a szórakoztató előadások mellett a résztvevők egy-egy közösen kiválasztott komoly témáról nyilvános beszédet mondtak. Irodalmi műfaját Xenophón és Platón elképzelt lakomákról szóló írásai teremtették meg. A kupáknak jutott főszerep ilyen alkalmakkor, a szümposzion minden résztvevője azonos mennyiségű vízzel elegyített bort fogyasztott - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.
Kezdetben ezeken a rendezvényeken kizárólag az athéni elit tagjai vettek részt, majd a szümposzionok "demokratizálódtak", a későbbiekben pedig ismét a kiváltságosok privilégiuma lettek ezek a társas összejövetelek. S ahogy változtak a szokások, változtak a kupák is, amelyek hol egyszerűek voltak, hol díszesek, és némelyek ezüstserlegeket imitáltak.
A vaskorban, Kr.e. 1100 és Kr.e. 700 között a szümposzion olyannyira elitrendezvény volt, hogy a leggazdagabbak síremlékein is megjelent a bor elegyítésére szolgáló edény. "Az emberek azt akarták, hogy az utókor emlékezzen: az eltávozott méltó volt a szümposzionon való részvételre" - magyarázta Lynch. A késő archaikus időszak vége felé, Kr.e. 525 és Kr.e. 480 között megszaporodott a boroskupák száma, azt jelezve, hogy demokratizálódott a "koktélpartik" gyakorlata. Egy átlagos háztartásban a szümposzionokon használt serlegek száma lényegesen meghaladta a "családi" edényekét.
A klasszikus időszakban, Kr.e. 480 és Kr.e. 400 között egyre kifinomultabbá váltak a boroskupák. Ekkor a vörös alakos serlegek voltak a legnépszerűbbek, és az ivóedények egyre karcsúbbá és sekélyebbé váltak. Az athéniak a peloponnészoszi háború borzalmai és a pestisjárvány után kikapcsolódásra, szórakozásra vágytak, és ez meglátszott a boroskupák sokféleségén is. Gyakoribbá váltak a sima, csillogóan fekete agyagkupák, az általánosan elterjedt terrakotta ivóalkalmatosságok a művészi serlegek olcsó utánzatai voltak.
Az olcsó utánzatok divatja fennmaradt egészen a késő klasszikus korig (Kr.e. 400-323), miközben a serlegeken az emberi alakokat girlandok és koszorúk váltották fel. "Az athéni demokrácia kora leáldozott, és e korszak végén a szümposzionokon való részvétel újból az elit kiváltságává vált" - emelte ki Lynch.