Egy űrbéli gyilkosság bűnjelei lehetnek a Szaturnusz gyűrűi - állítják amerikai csillagászok, akik kutatásaikról a Nature online kiadásában számoltak be. A gyilkosság áldozata a Szaturnusz egyik holdja, amely 4,5 milliárd évvel ezelőtt tűnt el. A gyanúsított egy hidrogénből álló korong, amely abban az időszakban vette körül a bolygót, amikor holdjainak tucatjai képződtek. A halál oka: az áldozatot a gyilkos a Szaturnuszba taszította. Amikor a hold már "halálspirálon" haladt a végzete felé, a Szaturnusz elrabolta külső jégrétegét. Mára a halálra ítélt holdból csupán a Szaturnusz színpompás gyűrűi maradtak fenn.

"A Szaturnusznak bűntársa volt" - hangsúlyozta a tanulmány szerzője, Robin Canup, a boulder-i Délnyugati Kutatóintézet asztronómusa. A gyűrűk rejtélye már régóta foglalkoztatja a tudósokat, akik elméletek sokaságában igyekeztek megmagyarázni eredetét. A legelfogadottabb teória szerint a Szaturnusz számtalan holdja közül több is összeütközött, vagy egy aszteroida ütközött a bolygó kísérőibe. A kozmikus karambol után maradt törmelékből képződtek a későbbiekben a Szaturnusz gyűrűi.

Mint Canup kifejtette, az elméletekkel az a gond, hogy a Szaturnusz holdjai félig jégből, félig pedig kőzetekből állnak, a bolygó hét gyűrűje pedig 95 százalékban jégből tevődik össze, korábban pedig teljes egészében jégből képződött. Amennyiben a gyűrűk a holdak, vagy a holdak és az aszteroidák összeütközésekor keletkeztek volna, több kőzetet tartalmaznának. "Valamilyen erő letépte a hold külső, jégből álló rétegét" - jegyezte meg az asztronómus.

A csillagász ismertetése szerint a "vérfagyasztó" történet évmilliárdokkal ezelőtt vette kezdetét, amikor a bolygó holdjai formálódtak. A Szaturnuszt hatalmas, hidrogénből álló korong vette körül, amely segített a holdak kialakításában és megsemmisítésében. A nagy belső holdakat a korong rendszeresen a bolygóba taszíthatta. A holdaknak körülbelül tízezer évbe tellett, míg végighaladtak a "halálspirálon", és a gyűrűk képződése szempontjából kulcsfontosságú annak megértése, hogy mi történt ez alatt idő alatt a Szaturnusz kísérőivel. Canup komputermodellje szerint a Szaturnusz akkor fosztotta meg külső jégrétegétől az eltűnt holdat, amikor azok még elég messze volt ahhoz, hogy az elrabolt anyag gyűrűvé állhatott össze.

Az eredeti gyűrűk tízszer, de akár százszor is nagyobbak lehettek, mint a jelenlegi. Az idők során azonban a külső gyűrűk jege összecsapódhatott, és belőlük képződhetett a Szaturnusz kisebb holdjainak némelyike. "Az az anyag, amely eredetileg egy hold alkotóeleme volt, a Szaturnusz gyűrűivé alakult, majd újabb holdnak adhatott életet. A gyűrűk és a jégben gazdag belső holdak az elveszejtett nagy hold maradványai lehetnek" - magyarázta Canup.

Larry Esposito amerikai csillagász, aki a Szaturnusz egyik gyűrűjét fedezte fel, érdekesnek nevezte az új elméletet. "Űrbéli anyagtakarékosságnak nevezhetjük a folyamatot, amikor a kozmikus erők újból és újból igyekeznek felhasználni az alkotóelemeket" - emelte ki. A Szaturnusz a hatodik bolygó a Naptól számítva, és a második legnagyobb a Naprendszerben a Jupiter után. Igen nagy arányban hidrogénből tevődik össze, és látványos, jégből és törmelékekből álló gyűrűrendszerrel rendelkezik; ennek szélessége 273 586 kilométer, viszont alig 10 méter vastagságú.