Idén júliusban Bécsben rendezték meg a XVIII. Nemzetközi AIDS Konferenciát, mintegy 19 000 résztvevővel, akik több mint 4000 tudományos előadást hallhattak az AIDS kutatásának és gyógyításának helyzetéről. A szakmai rendezvény legfőbb üzenete, hogy a betegség elleni küzdelem minden frontján – megelőzés, kezelés, tudományos alapok és emberi jogok – jelentős előrelépések tapasztalhatóak. A szervezők szerint ehhez olyan tényezők is hozzájárulnak, mint az emberi viselkedés jelentős változásai az óvszerhasználatot és körülmetélést tekintve. Míg utóbbi akár 50 százalékkal is csökkentheti a férfiak kockázatát arra, hogy heteorszexuális úton HIV-vírussal fertőződjenek, az óvszerhasználat annyira elterjedté vált, hogy a legsúlyosabban érintett 25 afrikai ország közül 21-ben a fiatal felnőttek fertőződési statisztikái legalább 25 százalékkal javultak.

A kormányzati hozzáállás is alapjaiban látszik megváltozni világszerte. Számos ország – köztük Vietnám, Kína és Ukrajna – amely korábban nem karolta fel a különböző gyógyszeres kezelési módokat, mondván, ezzel csak a drogfüggőket kényeztetik el, most átfogó kezelési programokat indít, amelyek mindkét probléma enyhítéséhez hozzájárulhatnak.

Decemberi 1-e az AIDS világnapja: közel 30 év, több mint 25 millió áldozat

EPA

A gyógyszeres kezelésekkel kapcsolatos előadásokból kiderült, hogy az elmúlt évtizedben az első többé-kevésbé hatékony AIDS-kezelési módként azonosított antiretrovirális (ARV) készítmények egy nem várt pozitívummal is hozzájárultak a betegség elleni harc sikeréhez: segítségükkel olyan alacsony szintre lehet lenyomni az érintettek szervezetében a vírusok mennyiségét, amellyel nem csak várható élettartamuk növekszik, hanem a kórokozó szexuális úton történő terjesztésének esélye is drámaian lecsökken. A témával foglalkozó kutatók olyan heteroszexuális párokat vizsgáltak, ahol az egyik fél HIV-pozitív, a másik nem. A vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a fertőzött fél ARV-kezelése akár nagyobb fokozatú védelmet is nyújthat a partner számára, mint az óvszer használata. A statisztikát valamelyest torzítja, hogy az óvszert rendszeresen használóknál is előfordulhat, hogy egyszer-egyszer elfelejtik a védekezésnek ezt a módját, azonban tagadhatatlanul fontos felfedezés az ARV-szerek ilyetén pozitív mellékhatása.

A folyamatot szemlélve szembetűnő, hogy nem egyetlen rendkívüli tudományos áttörésnek köszönhető a fejlődés – ilyen az AIDS-kutatás Gráljának is tartott megelőző vakcina, amelyet napjainkig sem sikerült kifejleszteni a HIV-vírus különleges és összetett természete miatt – hanem a bolygószerte végzett tudományos munka összesített eredményeinek. A XVIII. Nemzetközi AIDS-fórum résztvevői között sokan egyetértettek, hogy ezen a téren szokatlanul olajozott együttműködés tapasztalható a különböző országok tudományos kutatóintézetei, klinikái és szakorvosai között. Az egyetértés odáig terjed, hogy még az említett megelőző vakcinák kutatásának támogatói is beismerik, hogy egy ilyen „csodaszerre” akár még egy évtizedet is várhat az emberiség, a lassú kutatás pedig rendkívüli mennyiségű – kormányzati és alapítványi forrásokból származó – pénzt emészt fel, a dinamikusabb fejlődést mutató egyéb ágazatok és módszerek kárára.
Emiatt új megközelítésre van szükség, s a technológia fejlődésének köszönhetően az emberiség szépen, lassan egyre biztosabb fogást talál az AIDS-járványon. A tudományos előrelépéseknek hála, még a gazdasági válság közepette is egyre több emberhez jutnak el a különböző kezelési módok, melynek eredményeként kisebb lesz a fertőzési kockázat, ezáltal a friss HIV-fertőzések száma is fokozatosan, de csökken.

Mi a helyzet a különböző kezelési módokkal?

Az ARV-készítmények megjelenése igen fontos előrelépés volt, amely betegek milliói számára biztosította a többé-kevésbé normális élet lehetőségét. Ennek ellenére csak részmegoldásról beszélhetünk, hiszen a költségek, illetve a szervezetet megterhelő, naponta szedett gyógyszerdózisok miatt korlátozott annak a tábornak a mérete, amelyik ilyen módon tud harcolni a betegség ellen. A dollármilliárdokra rúgó nemzetközi forrásokból befolyó adományok és támogatások, valamint az olcsóbb, generikus – főként fejlődő országokban alkalmazott - ARV-szerek ellenére napjainkban is csupán mintegy 30 millió páciensből 5 milliónak van hozzáférése az ilyen készítményekhez. Csak az Egyesült Államokban több mint 1700 HIV-pozitív beteg kénytelen hosszas várólistákon rostokolni, a pénzügyi háttér hiánya miatt. Emellett az ARV-gyógyszerek sokszor fájdalmas mellékhatásai tovább szűkítik azok körét, akiknél a terápia beválik, ráadásul, a hosszútávú használat esetén, az érintettek jelentős részénél egy idő után már egyszerűen hatásukat vesztik a korábban működőképes készítmények.

Változó hozzáállás: az óvszerhasználat egyre természetesebb

AP

A bécsi konferencián mindezek ismeretében új irány rajzolódott ki az AIDS-ellenes harcban. Az immunalapú terápiák az ARV-szerekkel szemben ugyanis nem közvetlenül a HIV-vírust támadják meg, hanem az immunrendszer felpörgetésével lehetővé teszik, hogy a szervezet hatékonyan vegye fel a harcot a kórokozóval. A jelenleg legígéretesebbnek tartott terápiás vakcinák (amelyek a fertőzöttek immunrendszerét erősítik) előnye, hogy évente csupán kevés (egy-kettő) kezelési alkalomra van szükség. Ezzel jelentősen csökkenhetnek a betegekre nehezedő anyagi terhek, egyben új páciensek milliói számára válik elérhetővé a normális élet lehetősége. A szakemberek szerint ugyan még ezek a szerek sem tekinthetőek megoldásnak, azonban ebben az esetben a cél a vírus hosszú távú elnyomása, amelynek eredményeként a betegek akár éveken keresztül védettséget élvezhetnek, ráadásul az ARV-szerek mellékhatásai nélkül. A terápiás vakcinák azonban eddig a kutatási projektek mostohagyermekei voltak: a főbb előrelépéseket a kisebb biotechnológiai cégek tették meg (ezen a ponton érdemes megemlíteni a 25 éve az Egyesült Államokban tevékenykedő Lisziewicz Julianna cége által kifejlesztett AIDS-tapaszt, amely az első körös vizsgálatok alapján a HIV-fertőzöttek és AIDS-esek 60 százalékán képes lehet segíteni).

„Az immunrendszer HIV-vírus által okozott túlműködését gátló terápiás vakcinák jelentik a jelenlegi legjobb megoldást” – magyarázta a Huffington Post amerikai híroldalnak nyilatkozva David Miller, AIDS-ellenes aktivista. „Azonban a különböző szervezetek, például a National Institutes of Health sajnos nem nyújt megfelelő anyagi támogatást a kutatásokhoz, helyette régebbi gyógyszereket vizsgálnak, az újak mellőzésével.”

Sajnos, a kis létszámú klinikai teszteken sokszor jól szereplő terápiás módszerek nem mindig váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Ennek ellenére, akad néhány készítmény, amelyre a szakma is feszülten figyel. Az AIDS-szel élő emberek amerikai egyesülete (National Association of People with AIDS) a The AIDS Institute-tal közösen felhívta a bécsi konferencia résztvevőinek figyelmét a legígéretesebbnek tartott immunterápiás módszerekre. Szerepel köztük a szintén hazai érintettségű, amerikai-magyar-olasz biotechnológiai cég, az Immunacia, amelynek AV-HALT jelzésű készítménye egyszerre képes csökkenteni a szervezetben élő HIV-vírusok számát és az immunrendszer túlpörgését is hatékonyan akadályozza. A VIRxSYS Corporation egy másik megközelítést választott: olyan génmódosításon alapuló sejtterápiát, amely a páciens saját immunsejtjeit alakítja át, melynek köszönhetően azok egy személyre szabott „mini-vakcinát” képesek termelni. Ez elsősorban azoknak a betegeknek jelent segítséget, akiknél a hosszútávú használat miatt az ARV-szerek már nem működőképesek. Létezik egy kombinált megoldás is, amely már négy kezelés után akár 70 százalékkal csökkentheti a vírusok számát: a módszer egyesíti az Immunacia immunrendszer-erősítő szereit, a FIT Biotech nevű cég DNS-vakcinának nevezett készítményével, illetve a Receptopharm Pepteron nevű vegyületét, amely szintén az immunrendszert stimulálja, meggátolva ezzel a HIV-vírusok szaporodását.

A bécsi konferencián két olyan terápiás vakcinát is bemutattak, amelyek már elérték a szélesebb körű klinikai vizsgálatokhoz szükséges fejlettségi szintet. Ezek a szerek nem csak a hatékonyságukra vonatkozó kérdésekre adnak majd válaszokat, de mérföldkőnek is tekinthetőek a kutatásnak ezen a területén: segítségükkel ugyanis ezek a módszerek megszabadulhatnak a „mostohagyermek” bélyegétől a szakmai közösségen belül.

Ígéretes kísérletek, elégtelen támogatás

null

Az egyik ilyen szer a norvég Bionor Pharma által kifejlesztett Vacc-4x, egy olyan peptid-alapú vakcina, amelynek első átfogó tesztjei 2008-ban fejeződtek be. Akkor 40 pácienst vizsgáltak, akikben az oltóanyag segítségével átlagosan 31 hónapig – néhány esetben pedig akár hét évig is – sikerült elnyomni a HIV-vírus aktivitását.

A másik ígéretes fejlesztés az amerikai Argos Therapeutics pedig nemrégiben indította el egy olyan vakcina első átfogó vizsgálatait, amely az úgynevezett dendritikus sejtekre helyezi a hangsúlyt. Ezek a sejtek az immunrendszer „első védelmi vonalát” jelentik. Az Argos Therapeutics az érintett páciensek dendritikus sejtjeit használja fel, és ezek segítségével személyre szabott terápiát alkalmaz a betegség visszaszorítására.

A bécsi konferencia résztvevői szerint az AIDS-ellenes küzdelem legfőbb tanulsága – amellett, hogy természetesen minél több támogatásra fordítható pénzre van szükség – hogy a megelőzést lehetővé tévő, eddig hiába keresett preventív vakcinák a kutatási terület „sztárjaiként” aránytalanul nagy figyelmet kaptak, ennek megfelelően pedig támogatási dollárok millióit szippantották fel, egyelőre eredmény nélkül. A kutatók egyetértettek abban, hogy a „tudományos áttörésre” való áhítozás helyett a hangsúlyt a lassan, de biztosan fejlődő kutatási irányokra kell áthelyezni, amelyek idővel saját súlyuknál fogva hozhatják el az említett áttörést.

Az olcsóbb terápiák ott segíthetnek, ahol a legnagyobb a szükség

AP

A konferenciát követően kutatók egy nemzetközi csoportja a Science Magazine című tudományos folyóiratban igyekezett aláhúzni, hogy az immunrendszert erősítő terápiás kezelési módszerekkel kapcsolatos összehangolt kutatásoknak köszönhetően egyrészt további ismereteket szerezhetünk a betegséggel és a vírussal kapcsolatban, ez pedig hosszútávon akár az áhított megelőz vakcinák kifejlesztéséhez is hozzásegítheti a kutatókat.

„Ehhez megfelelő ösztönző tényezőkre, és átgondolt programokra van szükség, hogy átfogó, a tudományos kutatással foglalkozó közösség több területén is tevékenykedő szakemberek gyűlhessenek össze, ugyanis az ő munkájuk elengedhetetlen a siker elérése érdekében” – fogalmazott a kutatócsoport.
A bécsi konferencia résztvevői reményüket fejezték ki, hogy a fenti megközelítés segítségével egyre olcsóbb és hatékonyabb szerek láthatnak napvilágot, a különböző alapítványok és önkénteseket tömörítő szervezetek segítségével pedig a modern laboratóriumokban kidolgozott terápiás módszerek minél előbb eljuthatnak a fejlődő országok utcáira is – oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.