A New Scientist tudományos magazin értesülése szerint a Princeton egyetem kutatói által elvégzett vizsgálatok rántották le a leplet a rejtélyről. A kutatók 11 ember agyát vizsgálták funkconális mágneses rezonancia segítségével, miközben egy nő által elmesélt történetet hallgattak.

Az eredmények azt mutatták, hogy a hallgatók agyműködésének mintázata szorosan követte a mesélőét, igaz, 1-3 másodperces csúszással. Voltak olyanok is, akiknek az agyfunkciója akár meg is előzte a mesélőjét.

„Azt találtuk, hogy a résztvevők agyműködése rendkívül gyorsan szinkronizálódott a „beszélgetés” során” – magyarázta Uri Hasson, a Princeton munkatársa. „Ennek során a hallgatók agyi aktivitásának mintázata tükrözte a beszélő agyműködését.”

A kutatók a szinkron erősségét is vizsgálták, mivel úgy találták, hogy azok tudták a legjobban visszaadni a hallottakat, akiknek a leginkább „ráállt” az agyuk a hallottakra.

„Minél hasonlóbb az agyunk aktivitásának mintázata, annál jobban megértjük egymást” – tette hozzá Hasson. Nem meglepő módon a szinkronizálódás teljesen elmaradt, amikor a hallgatók számára olyan nyelven adták elő a történetet – a kutatás során oroszul –, amelyet nem értettek.