A New Scientist folyóirat jelentése szerint a 2008-ban született elképzelés a tervjavaslatok elkészítésének stádiumába ért, és több külső fejlesztő is ismertette elképzeléseit. A DARPA egy éven belül elkezdheti a fejlesztési pénzek folyósítását.

Bár a hidrodinamika és az aerodinamika elvei sok hasonlóságot mutatnak, a kihívás, amellyel a terv megvalósítására törekvőknek szembe kell nézniük, igen nagyok. Egy repülőgépnek például a lehető legkönnyebbnek kell lennie, hogy minél kisebb erőt igényeljen a levegőbe emelkedéshez, míg a tengeralattjárónak szilárdnak és vastag falúnak, hogy ellenálljon a víz nyomásának. A levegőnél nehezebb repülőgép a szárnyain képződő felhajtó erőnek köszönheti a felemelkedést, míg a tengeralattjáróba egyszerűen vizet pumpálnak vagy vizet eresztenek ki belőle, ha meg akarják változtatni úszótulajdonságait.

Ez utóbbi problémán úgy is túl lehet lépni, hogy a víznél könnyebb tengeralattjárót építenek, és - mintha egy felfordított repülőgép lenne - a szárnyain képződő "felhajtó erőt" arra használják, hogy lefelé nyomja, és a víz alatt tartsa. Aztán ha elérkezik a támadás pillanata, a szárnyak állását megváltoztatják, és a tengeralattjáró újból a levegőben szállni képes repülőgéppé alakul át.
   
Szuper Sólyom
   
Graham Hawkes tengeralattjáró-konstruktőr hiszi, hogy a korszerű könnyű szénszálas kompozit anyagokból olyan jármű építhető, amely elég erős és könnyű ahhoz, hogy víz fölött és víz alatt is "szállhasson". Már tervezett is egy víz alá merülő, Szuper Sólyom névre keresztelt eszközt, amely rövid szárnyaival egyszersmind 300 méter magasan tud repülni. Hawkes szerint ha sugárhajtóművei és nagyobb szárnyai lennének, óránként 900 kilométeres sebességet érhetne el, és víz alatt is mintegy 18 kilométer/óra sebességgel haladhatna. Ilyen sebességeknél a víz és a levegő viselkedése azonos. "Fel lehet úgy fogni, hogy víz alatt is repül. Igenis megcsinálható! Csak sokat kell dolgozni rajta" - állítja a tervező.
 
Arra is van megoldása, hogy a víznél könnyebb szerkezet hogyan kerüljön a felszín alá. Elképzelése az, hogy a halászmadarakat kell utánoznia, leszegnie az orrát, és úgy vágódnia a vízbe. Mint mondja, ez látványnak sem lenne utolsó.

Vannak egyéb, megoldásra váró tervezési gondok is. Ha a DARPA által megszabott 44 kilométeres hatósugarat a ma ismert és használatos energiatelepekkel kívánják biztosítani, akkor azok nehezebbek lesznek, mint maga a repülőgép-tengeralattjáró, ráadásul a szokványos üzemanyag elégetéséhez levegőre van szükség, vagyis a járművet az amatőr könnyűbúvárokéhoz hasonló vízipipával kell ellátni, és nem merülhet mélyebbre néhány méternél.

A sugárhajtóművek, amelyek üzemi hőmérséklete több száz Celsius-fok, valószínűleg felrobbannának a hirtelen hőmérsékletváltozástól, amikor a gép vízbe merül, a szelepes motorok pedig nem tudnának működni a víz alatt. Fejtörést okozó problémák tehát vannak bőségesen, és úgy tűnik, hogy a Pentagon álmának megvalósulására még egy darabig várni kell.