A Budapest területén eddig előkerült legnagyobb szkíta kori temetőt tárták fel a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) régészei az M0 autóút tervezett déli szakaszán.

Bencze Zoltán ásatásvezető régész ismertetése szerint az M0 autóút korábbi szakaszaihoz kapcsolódó feltárások során 1995-ben is kerültek már elő szkíta kori régészeti maradványok.

"Szórványosan innen-onnan ismertünk más temetkezéseket, de ekkora sírszámban ez az első" - mondta Bencze Zoltán, hozzátéve, hogy a leletek nagyobb összehasonlítási alapot jelentenek a máshol feltárt szkíta kori temetőkkel.
   
A Kr.e. V. századi temetőben összesen 84 sírt sikerült feltárni, amelyek közül 33 hamvasztásos, 51 pedig csontvázas temetkezés volt. Az előzetes antropológiai vizsgálatok tanúsága szerint, amelyeket a Természettudományi Múzeum embertani tárának munkatársai végeztek, a temetőben sokkal több volt a nő, mint a férfi.

"Mediterrán jellegű koponyákat találtunk a csontvázas sírokban, ami egyébként jellemző más, ebből a korszakból származó szkíta kori temetőkre is. A hamvasztásos sírok kisebb hányada volt urnás, és az urnába temettek legalább a fele gyermek" - magyarázta az archeológus.

A legérdekesebbnek azt kettős sírt nevezte, amelybe egy felnőtt nőt és egy 7-8 év körüli gyermeket helyeztek végső nyugalomra. Utóbbit az asszony mellkasára, oldalt fektették. "A nő furcsa testhelyzetben feküdt, a két lábfej egymást keresztezte, mintha bokában összekötözték volna alsó végtagjait, miután az asszonyt a sírba tették. A nő erőszakos halált halhatott, jobb oldalán, a bordaívnél három élű, szkíta kori nyílhegy került elő. Az antropológusok szerint ha valóban akkor lőtték meg, amikor még életben volt, ez a nyíl minden további nélkül okozhatta a halálát" - közölte Bencze Zoltán, hozzátéve, hogy a kettős temetkezést eredeti állapotban sikerült kiemelni és a múzeumba szállítani. A nyílhegy révén viszonylag pontosan lehet kelteztetni a sírt, amely a Kr.e. V. század második feléből származik.

A másik nagyon jellegzetes tárgy egy zabla, amely síron kívül került elő a temető területén. "Kísértetiesen hasonlít a szentes-vekerzugi lelőhelyről előkerült zablához. Ez egy jó régészeti párhuzam a számunkra" - emelte ki az ásatásvezető.

A leleteket sorolva elmondta, hogy a női sírokban az apró személyes tárgyakon kívül ékszerekre bukkantak: bronz karperecek, illetve üvegpasztából, agyagból, borostyánból, vasból készült gyöngyök. Az egykori ruházatot vascsatok, vaskarikák fogták össze. A férfiakat fegyvereikkel temették el, és a halottakat ellátták étellel a túlvilági útra. Találtak egy olyan gyöngysort is, amely nem tartozott sírhoz: a szakemberek nem tudják, hogy elveszítette-e egykoron valaki, vagy valamilyen más okból került a temetőbe.

"A sírokból előkerülő tárgyak borzasztóan fontosak, mert csakúgy, mint a honfoglaló magyaroknál, nem ismerünk szkíta kori ábrázolásokat. A régészeti feltárások során fellelt tárgyak alapján lehet következtetni a viseletre, az egykori életmódra" - hangsúlyozta Bencze Zoltán.

A szkíta kori települést egyelőre nem sikerült feltárni, mivel csupán a nyomvonal mentén van lehetőség a kutatásokra.

"Tudjuk, hogy a temető az egyik irányban folytatódik. Még a metszetfalban is voltak sírok, abban az irányban érdemes lesz tovább keresni, ha egy bevásárlóközpont vagy egy benzinkút épül valamikor az autóút mentén" - jegyezte meg az archeológus.

A gazdag leletanyag restaurálása jelenleg is folyik, egy része tavasszal kiállításra kerül az Aquincum Múzeumban. Részletek a feltárásokról a Budapesti Történeti Múzeum honlapján találhatók.