A Google bejelentette, hogy komolyan fontolóra veszi, hogy beszünteti szolgáltatását Kínában. De miért is érdekes ez? Miért érdeklődik a Google ennyire az elzárt Kína iránt? Nos, nemcsak a Google, a világ összes internetes és szoftvercége (és persze minden egyéb cége is), hevesen érdeklődik a kínai piac iránt – az internet esetében azonban ez hatványozottan igaz. A heves lobbizásnak, érdeklődésnek és ügyeskedésnek egyetlen oka van: ez pedig a felhasználók száma. Kínában már jelen pillanatban is többen interneteznek, mint Európában és az Egyesült Államokban együttvéve (a kínai internet felhasználók számát 338 millióra becsülik).

A kínai internetcenzúra miatt azonban ez az óriási felhasználóbázis gyakorlatilag el van zárva az internet többi részétől, és egy viszonylag zárt, saját „intraneten” böngészik. A kormány az internet szűrésébe rengeteg pénzt fektetett, óriási proxy-hálózatok és saját fejlesztésű, általunk nem is ismert (ám sok esetben a Google-nál nagyobb forgalmat bonyolító) saját keresők biztosítják a teljes ellenőrzést. Ilyen például a Baidu.

A Baidu 740 millió, a kormány által „jóváhagyott” weboldalt, 80 millió, szintén „jóváhagyott” képet és 10 millió multimédia fájlt indexel és továbbít a kínai netezők felé. Forgalmáról csak becslések vannak, ám a legóvatosabb feltevések szerint is jóval nagyobb adatforgalmat bonyolít, mint a Google, a Bing és a Yahoo összesen.

Szolgáltatásaik között van térkép (olyan mint a Googlemap, csak cenzúrázott), ők üzemeltetik a Baidu.Space-t, ami olyan mint a MySpace, csak éppen reggelire megenné a nagy elődöt látogatószámban és adatforgalomban. De van nekik saját Wikipédiájuk is, a Baike - ez annyira részletes, hogy a Kínában található 600 ezer faluból 500 ezerről részletes információkat közöl, és nagyjából tízszer annyi adatot tartalmaz mint a híres Wikipédia. A Baike ugyanúgy közösségi alapokra épül, mint a Wiki: a netezők szerkesztik és írják a szócikkeket, csak éppen a Wikipédiával ellentétben a Baidut kb. harmincszor annyian. Természetesen ellentétben a Wikivel, a Baike is teljesen a kormány ellenőrzése alatt áll, így például nincs benne kommunizmus elleni szócikk, Tibetről sem fogunk találni semmit, és nincsenek benne a tienanmeni események sem.

A kínai internet a rémhírekkel ellentétben nem drága: a legnagyobb szolgáltatók (China Telecom,  China Netcom, természetesen mindkettő állami tulajdonú cég, bár provinciális alapon, nincsen tehát monopólium) kb. havi 3000 forintért kínálnak 1M DSL hozzáférést, korlátlan adatforgalommal. Előbbi 216 millió előfizetőjével a legnagyobb vonalas internetszolgáltató a világon, de a mobilcégek között is a harmadik legnagyobb.

Szintén Kínában található a világ legnagyobb wifi-hálózata: a China Telecom 30 ezer hotspottal rendelkezik, ez a hálózat lefedi a 250 legnagyobb kínai települést, beleértve szinte az összes hotelt, éttermet és benzinkutat. Ha már számokról beszélünk: az egyik legnagyobb kínai hírportál, a Sina 2009-ben 94,8 millió regisztrált felhasználót számolt – el lehet képzelni, mennyire szeretnének ide bekerülni a külföldi cégek, még ha csak egy irinyó-pirinyó hirdetésről is lenne szó.

A Baidu megtalálja a Techline-t

De nem lehet – a kínai internet köszöni, de zárva van. A kínai internetezők pedig nem kérnek belőlünk: a Google, bár most morcosan fontolgatja a kivonulást a piacról (a cenzúra miatt), azt már kevésbé hangoztatja, hogy amíg a piacon voltak, addig sem örvendtek túl nagy népszerűségnek: fénykorában 19%-os részesedést tudott magáénak a Google a kínai keresőpiacon, ez az utóbbi időben 17%-ra csökkent. (csak érdekességképpen: hasonló a helyzet Oroszországban is, ott Yandex nevű kereső veri toronymagasan a Google-t, pedig ott cenzúra sincsen).

A kínai internet azonban, nagy számok ide vagy oda, nem fenékig tejfel: a Nagy Kínai Tűzfal (Golden Shield Project) 2003. óta felügyeli szigorúan az országból elérhető tartalmakat, olyan szigorúan, hogy maga a Nagy Testvér is megirigyelhetné. A pajzsot 800 millió dollárnak megfelelő összegből fejlesztették és (állítólag) 30 ezer azonnal bevethető rendőr áll a szervezet rendelkezésére a nap 24 órájában. A „fal” működési alapja nem túl bonyolult: az IP címeket szűrik – szakemberek gárdája vizsgálja a neten elérhető tartalmakat, és ők döntenek arról, mely IP címek mehetnek át a hálón.

Kína tehát zárva van – kérdés, hogy meddig? A „nyitás” ideje egyelőre még bizonytalan, sőt a jelei sem igazán látszanak, ráadásul a kínai netezőknek nem is igazán van igényük a nagyobb nyitottságra, hiszen Facbook/Myspace/Wiki klónokkal el vannak látva rendesen, sőt némelyik szolgáltatás „kínai” megfelelője még jobb, mint az eredeti. Persze nincsen pornó, bombareceptek, kábítószeres site-ok és politikailag uszító weboldalak – hogy ez most jó vagy rossz, az már nézőpont kérdése.

A Google által kavart vihar pedig jelen esetben inkább a külföldi sajtónak szól, a „Google az internetcenzúra ellen” szalagcímek mellé elfelejtik odaírni, hogy a Google inkább a 300 millió felhasználóra pályázik, és a cenzúra jelen esetben ennek az útjában áll, arról nem is beszélve, hogy a Google valószínűleg „kevés” ahhoz, hogy lebontsa a Kínai Tűzfalat. Ironikusan fogalmazva: a Google valószínűleg kivonul Kínából… És akkor mi van?