Elhallgatja Sztálin rémtetteit az új orosz tankönyv
Ismét átírják az orosz tankönyveket - a nyolcvanas-kilencvenes évek óta ez szinte rendszeresnek mondható. A gorbacsovi glasznoszty megdöbbentő számokat derített fel a sztálini terrorról, ezután módosították a szovjet idők tananyagát. Most azonban megfordulni látszik a folyamat, és a "pozitív történelemírás" jegyében Moszkva megint kezdi elhallgatni Sztálin bűneit.
Egy brit újságíró, a Times munkatársa, John Sweeney áttanulmányozta az új orosz történelem-tankönyveket, és megdöbbbentő felfedezéseket tett: mint kiderült, az Alekszandr Filippov által írt új orosz könyvben, amely már az új, putyini "pozitív történelem" jegyében született, elképesztő tévedések, torzítások és elhallgatások vannak. A brit újságíró számára a legmeglepőbb az volt, hogy visszatérve a szovjet idők hagyományaihoz, a nyugati hatalmakat vádolja a tankönyv a világháború idején a nácikkal folytatott különtárgyalásokkal. Nem szól ugyanakkor arról, hogy Sztálin még 1941 első négy hónapjában is negyedmillió tonna üzemanyaggal és háromnegyedmillió tonna gabonával látta el Németországot, amely ekkor már rég hadban állt Angliával, zajlott a légiháború a brit szigetek felett, az Atlanti-óceánon pedig a német tengeralattjárók tizedelték a brit kereskedelmi flottát.
A Molotov-Ribbentrop-paktum
Annak ellenére vádolja a nyugatot a tankönyv, hogy 1939-ben Sztálin és Hitler, illetve a német és a szovjet külügyminiszter a Molotov-Ribbentrop-paktumban gyakorlatilag felosztotta Kelet-Európát egymás között, így megkímélve Hitlert a kétfrontos háború veszélyétől, megpecstélve a Baltikum és Besszarábia sorsát, és lényegében Lengyelország felosztását is előrevetítette. (Végül a lengyel területek nem a paktumban meghatározott módon kerültek német és orosz uralom alá, de a lengyelek harapófogóba szorítását mindenképpen ez a szerződés döntötte el.)
Sztálin fogadja Ribbentropot © Wikipedia.org |
Különös az is, hogy Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök útmutatásai nyomán immáron kevesebb szó esik a tankönyvben a sztálini terrorról, így például a 3-20 millió közöttire becsült halálos áldozat helyett egy valódi, de a valóságot nem tükröző adat áll Filippov könyvében. A "pozitív történetíró" ugyanis egyetlen számot idéz: 786 ezret, ennyi embert ítéltek halálra és végeztek ki a sztálini Szovjetunióban.
Ez sem lenne kevés, de valójában ennél sokkal több embert öltek meg fogolytáborokban, börtönökben, kínzókamrákban, gulágokon, Szibériában és máshol, valamint az ukrán holodomor, az ukrán parasztok halálra éheztetése sem kapott túlzott hangsúlyt, pedig becslések szerint 4-10 millió áldozata volt. Mindemellett nemcsak kifejezett "öléssel" gyilkoltak - halálra dolgoztatások, halálra éheztetések más vidékeken is előfordultak, így az áldozatok számát még megbecsülni is szinte lehetetlen.
Egy kis csecsen kitérő
A brit újságíró nem szól róla, de a sztálini terror idején egész népek tűntek el, deportálták őket általában a Szovjetunió ázsiai vidékeire, Szibériába, Kazahsztánba. Volgai (népi) németek, krími tatárok, csecsenek kerültek szülőföldjüktől sokezer kilométerre, iszonyatos körülmények közé. A mai csecsen terrorizmus és a közelmúlt véres csecsen háborúi is részben sztálini akciókra vezethetők vissza, de a csecsenek elleni fellépés már a cárizmus idején is kiábrándította az orosz közveleményt. Erről szól részben Lermontov Korunk hőse című munkája is, amely már 1840-ben így írt a Csecsenföldön állomásozó orosz csapatok életéről:
"- S maga sok ideig élt Csecsnyában?
- Tíz esztendeig voltam ott az erődben a századommal, Kamennij Brodnál állomásoztunk, tudja, hol van?
- Hallottam a hírét.
- Hát bizony, bátyuska, megelégeltük azokat a fenegyerekeket; ezek az idevalók, istennek hála, békességesebb fickók, de ott megesett, hogy ha az ember száz lépésnyire túlment a sáncon, valahol egy bozontos ördög lesett reá; s ha egy pillanatra elmélázott, egyszer csak vagy pányva repült a nyakába, vagy golyó a tarkójába. Azok olyan legények!"
Pozitív történetírás
Visszatérve a modern kori orosz történetírásra, a Times szerint a putyini Oroszországban azért értelmezik újra az eseményeket, hogy optimista és magukban bízó fiatal generációkat neveljenek - legalábbis így magyarázta saját tankönyvének célját Filippov a brit újságírónak, Sweeney-nek. Szerinte rossz az a tankönyv, amelyből a gyerekek úgy tanultak saját történelmükről, hogy az borzongással és undorral párosuljon.
"Egy iskolai tankönyv hangnemének általában véve pozitívnak kell lennie" - magyarázta a szerző. Filippov egyébként tagadta a brit lapnak nyilatkozva, hogy Sztálin segítette volna Hitlert. Szerinte a szovjetek kereskedtek a németekkel, "és mindkét országnak haszna volt ebből". Filippov elismerte azt is, hogy nem írt Sztálin és Hitler kereskedelméről, és az úgynevezett Atlanti-csatáról sem, a német tengeralattjárók pusztításáról. Végül a szerző hiába kereste könyvében azt a részt is, amely a sztálini terror sok milló áldozatáról szólt volna. Igaz, mutatott három oldalt a művében, amely a sztálini elnyomásról szólt - miközben Sweeney felidézte, hogy az ugyanekkor zajló iparosítással 83 oldal foglalkozik az orosz kormány által jóváhagyott könyben.