Az általuk kifejlesztett rendszer elemei egy szemüvegre szerelt kamera és egy chip, amely a beteg szervezetében kerül beültetésre. A parányi szerkezet hivatott a sérült ideghártya helyettesítésére és az információ továbbítására a látóidegnek. A megvakult ember így - legalábbis részben - visszanyerhetné a látását. 

A látáskorlátozottaknak készült implantátumokkal ellentétben a MIT találmánya a véglegesen megvakult embereknek készül. A rendszer mindazonáltal nem képes teljes mértékben helyreállítani a látást. A szembe beültetendő chip prototípusait tíz hónapon át sikeresen tesztelték sertéseken - közölték a kutatók a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása szerint.

A mesterséges látórendszer lényege, hogy megkerüli a kór által elpusztított ideghártyasejteket, és a chip segítségével közvetlenül a látóideget stimulálja. A szemüvegen rögzített kamera felveszi környezetét, majd egy vezeték nélküli kapcsolattal továbbítja az információt a chipnek. A chip a látóideghez csatlakoztatott elektródákat vezérli, a látóideg pedig közvetíti az elektromos jeleket az agynak, amely azokból képet alkot. Az áramellátás is vezeték nélkül történik, a szemüvegben elhelyezett tekercsek segítségével.

John Wyatt, az MIT elektrotechnikusa és számos szakterületet képviselő kollégái húsz éve dolgoznak e területen. A jelenlegi prototípus bemutatásától azt remélik, hogy nagy lépést sikerült tenniük a kísérleti stádium felé. A három éven belül sorra kerülő emberi kipróbálás sokat fog lendíteni a folyamaton, hiszen a sertésekkel ellentétben az ember vissza tudja adni, amit érzékel. Így sokkal közelebb lehet majd kerülni a chip optimális konfigurációjához.

A mesterséges látórendszerek nagy kihívása, hogy ne sértsék meg a szemet. A korábbi prototípusoknál az elektródákat kockázatos eljárással közvetlenül az ideghártyához csatlakoztatták, a jelenleginél azonban mögötte helyezték el, veszélytelenebbé téve az eljárást. A chip borítása titán, ellentétben a korábbi, hosszú távon nem vízállónak bizonyuló szilikonnal szemben.