A BBC értesülései szerint Shane O’Mara a dublini Trinity College professzora szerint a vallatási technikák káros hatással lehetnek az agy memóriáért felelős területeire. A kutató tíz módszert sorolt fel, amelyeket az amerikai kormány alkalmazott vallatásra, köztük a szűk helyre bezárást és a szimulált vízbefojtást, a waterboardingot.

O’Mara professzor szerint az amerikai Igazságügyi Minisztérium (Department of Justice - DoJ) által áprilisban közzétett feljegyzések szerint az amerikai kutatások rámutattak: a hosszabb időn át tartó sokkos állapot, aggodalom, a tájékozódó-készség, valamint az önkontroll elvesztése hatékonyabbnak bizonyultak az igazság felszínre hozásában, mint a hagyományos vallatási technikák.

„Ez azon az elképzelésen alapszik, hogy az alanyokat az motiválja az igazság elmondására, hogy minél hamarabb szabaduljanak ebből a helyzetből” – magyarázta a szakember. „Emellett azon is, hogy ezek a módszerek nincsenek kihatással a memóriára. Azonban az amerikai kutatások semmiféle tudományos bizonyítékot nem szolgáltattak ez utóbbi állításra.”

A kutatás során olyan különleges osztagokban szolgáló katonákon végeztek teszteket, akik intenzív stressznek voltak kitéve. A szakemberek azt találták, hogy a korábban tapasztalt emlékek újbóli előhívását negatívan érintették, hátráltatták a korábban megélt traumák.

A szimulált vízbefojtás heves zihálást és a vízbefúlás érzetét kelti © AP

„A szimulált vízbefojtás különösen extrém stresszforrás, s akár szélesebb területen is negatív hatással lehet az agyi funkciókra” – tette hozzá O’Mara, aki szerint a memóriát jelenleg leíró neurológiai modellek szerint rendkívül fontos szerepe van a hippokampusznak, valamint a homloklebenyeknek. A kortizol nevű stresszhormon éppen ezeken a területeken kapcsolódik a receptorokhoz, ami hosszabb ideig tartó kitettség esetén károsíthatja az agy normál működését. Emellett a katekolamin nevű, szintén stressz esetén felszabaduló hormon megemeli a vérnyomást és a szívverést is gyorsítja, amely hosszú távon szintén károsíthatja az agyat.

A professzor szerint a kínzást támogatók első számú érve, hogy megbízható információkat eredményez, amelyek a fogoly hosszú távú memóriájából származnak. Pszichológiai kutatások szerint azonban ilyen esetekben a rabok rövid idő alatt arra kondicionálódnak, hogy a beszédet a biztonsággal kapcsolják össze. Ugyanez a jelenség játszódik le a vallatást végzők szempontjából is, akik ugyancsak stresszként élik meg a kínzást.

„Ha a fogoly elkezd beszélni, a vallatás véget érhet, ilyenkor azonban egyáltalán nem biztos, hogy az igazságot mondja el” – magyarázta O’Mara. „Ezek a módszerek azonban súlyos, ismétlődő és hosszú időn át tartó stresszt okoznak, amelyek meggátolják az agy memóriáért felelős területeinek helyes működését.

Dr. David Harper a University of East London klinikai pszichológusa szerint a felfedezés egybevág a korábbi, a memória és a traumák kapcsolatát vizsgáló tanulmányokkal, illetve a korábban kínzást elszenvedők beszámolóival, illetve a hírszerzés területén dolgozó, a kínzást ellenző szakemberek véleményével.

„A kényszerítésen alapuló kihallgatások pártolói azt gondolják, hogy a foglyok az igazságot mondják, azonban számos bizonyíték arra mutat, hogy az alanyok általában olyasmit mondanak, amelyről azt gondolják, hogy a kínzójuk számára kielégítő lesz és így véget érhet a tortúra. Ezt egyébként már a Spanyol Inkvizíció idején megfigyelték.”

Dr. Stuart Turner, a Centre for the Study of Emotion and Law munkatársa megerősítette, hogy szilárd bizonyíték támasztja alá, hogy a kínzás alapjaiban zavarhatja meg a memória működését.