A BBC értesülései szerint a 87 esztendős Howard Richardson ezredest sokan hősnek tekintik, aki az amerikai légierő egyik legbátrabb és legvakmerőbb manőverét hajtotta végre, s aki ezért megérdemelten kapta meg a kitüntetést tettéért. Mások szerint a felelőtlenségének tulajdonítható, hogy amerikai felségvizek felett repülve elveszített egy 3500 kilós hidrogénbombát, amelyet azóta sem találtak meg.

1958. február 5-én Richardson az amerikai Stratégiai Légiparancsnokság (U.S. Strategic Air Command) kötelékében repülve szigorúan titkos gyakorló bevetésen vett részt. A hidegháború csúcsán az akkor még őrnagyként szolgáló fiatalembernek hosszú távú repülési gyakorlaton kellett részt vennie, amelynek keretében a floridai Homestead légibázisról felszállva Oroszországig kellett volna repülnie, az egyik olyan célpont fölé, amelyet az Egyesült Államok hírszerzése korábban beazonosított. Mivel a tréninget minél valóságosabb körülmények között akarták végrehajtani, a fedélzeten egy valódi hidrogénbomba is volt. 

Észak-Karolina és Georgia határán repült B-47-es bombázójában, 11 500 méteres magasságban, amikor összeütközött egy másik katonai repülőgéppel. A légi baleset következtében a B-47-es szárnya kilyukadt és az egyik hajtómű meglazult, veszélyeztetve a gép biztonságát.

A B-47-es bombázó legénysége: (b-j) Howard Richardson, Robert Lagerstrom és Leland Woodward © AP

Richardson saját elmondása szerint azt gondolta, itt a vég, a bombázó ugyanis zuhanni kezdett, a pilóta pedig kétségbeesett küzdelembe kezdett, hogy megpróbálja valahogy befolyásolni a repülőgép mozgását.

„Voltak katapultüléseink” – magyarázta Richardson a BBC-nek adott nyilatkozatában. „De azt mondtam a társaimnak, hogy még ne katapultáljanak, megnézzük, hogy tudunk-e repülni a géppel.”

Magasságuk 11 500 méterről alig valamivel több mint 6000 méterre csökkent, amire Richardson visszanyerte uralmát a bombázó felett. A pilóta és másodpilótája ekkor sorsdöntő lépésre szánták el magukat, ezzel minden bizonnyal megmentették saját életüket és számtalan olyan emberét, akik a térségben éltek. Richardson szerint azonnal meghozták a döntést, amelynek helyességét illetően a mai napig nincsenek kételyei.

A bombát a lehető leghamarabb igyekeztek eltávolítani a fedélzetről, hogy a repülőgép tömegét csökkentsék a kényszerleszálláshoz, emellett el akarták kerülni, hogy robbanás következzen be, amikor a sérült géppel leszállnak a legközelebbi reptéren.

„A Stratégiai Légi Parancsnokság taktikai doktrínája felhatalmazott, hogy a legénység biztonsága érdekében megszabaduljak a bombától” – magyarázta Richardson. A pilóta egy-két mérföld távolságra kirepült az Atlanti-óceán fölé, Savannah partjaitól nem messze, és a sekély vízbe dobta a bombát. Ezután sikeres kényszerleszállást hajtottak végre, s a legénység összes tagja megúszta a kalandot sérülés nélkül. Az ütközésben érintett másik repülő – egy F86-os vadászgép – pilótája is túlélte a balesetet, miután sikeresen katapultált.

Az eset után azonnal a ledobott bomba keresésére indultak, mert veszélyes terhüket az USA második legnagyobb kikötőjéhez kényelmetlenül közel dobták le a bajba jutott repülősök. Azóta számos hivatalos és nem hivatalos keresőexpedíciót indítottak a térségbe, de egyikük sem járt sikerrel. A bomba ma is ott nyugszik valahol az óceán mélyén, ráadásul egy olyan területen, amelyet előszeretettel látogatnak a rákászhajók, amelyek a tengerfenék kotrásával gyűjtik be zsákmányukat.

A bomba veszélyeit illetően megoszlanak a vélemények. Az amerikai légierő szerint a legbiztonságosabb, ha nem bolygatják a robbanóeszközt, Richardson ezredes szerint pedig nem következhet be nukleáris robbanás, mert a bombából hiányzik a láncreakció előidézéséhez szükséges plutóniumkatalizátor, amelyet szándékosan nem szereltek fel a fegyverre a gyakorló küldetés előtt.

„Csak hadgyakorlat volt, folyamatosan apróbb problémák kiküszöbölésén fáradoztunk” – tette hozzá az egykori bombázópilóta.

A mélyben nyugvó bomba azonban sokakat nyugtalanít, s számos szervezet és csoport emelte fel hangját, tartva az esetleges termonukleáris robbanástól, amely az USA keleti partvidékének jelentős részét lakhatatlanná tenné.

Mások attól félnek, hogy a bombát felfedezheti és megkaparinthatja egy terrorista szervezet, sőt, olyan vélemények is napvilágot láttak, melyek szerint ez már meg is történt. Richardsont pedig a sikeres kényszerleszállás és a kitüntetés ellenére a mai napig kísérti a baleset.

„Volt egy balesetünk, amelyet követően biztonságban lehoztam a földre a gépet, ezért pedig egy tábornok ki is tüntetett” – emlékezett vissza a veterán. „Azt hittem, ennyi volt a történet, pedig valójában minden a nukleáris fegyverről szólt. 51 éve élek ezzel együtt.”