Brad Pitt amerikai színész. Gének kérdése a népszerűség? © AP

Nicholas Christakis, a Harvard Egyetem kutatója a University of San Diego két tudósával - Christopher Dawes-szal és James Fowlerral közösen 1110 tinédzserkorú ikerpárt vont be a vizsgálatokba. A kutatók olyan népszerűségi mutatókat értékeltek, hogy hányan tekintették barátjuknak az adott személyt. A tudósokat az is érdekelte, hogy valaki a társaság középpontjában igyekszik-e lenni, vagy szerényen meghúzódik a csoport szélén.

Mint kiderült, több hasonlóság mutatkozott az egypetéjű ikerpárok társasági helyzetében, mint a kétpetéjűekében. Ez viszont az örökletes komponens szerepére utal, hiszen míg az egypetéjű ikerpárok esetében teljes a genetikai azonosság, a kétpetéjűeknél a hasonlatosság semmivel sem nagyobb, mint a "közönséges" testvérek esetében - mutattak rá a kutatók, akik eredményeikről az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata, a PNAS (Proceedings of  the National Academy of Sciences) legújabb számában számoltak be.

Mint hangsúlyozták, az emberek bonyolult társadalmi kapcsolatrendszere jelentős mértékben a génektől függ.

"Vélhetően a természetes kiválasztódás nemcsak abban játszott szerepet, hogy valakinek a szervezete ellenáll-e a náthának vagy sem, hanem abban is, hogy kikkel kerül kapcsolatba" - emelte ki James Fowler.

A kutatók véleménye szerint evolúciós tényezők játszhattak közre abban, hogy valaki a társaság középpontja kíván lenni, avagy marginális pozícióban van. Egy súlyos járvány esetén jobbak a túlélési esélyei annak, aki a közösség perifériáján van, mivel gyérebb kapcsolatrendszere kevésbé teszi ki a fertőzésnek. Ugyanakkor éhínség idején a központi pozíció a kifizetődőbb, hiszen az egyén így több életbevágóan fontos információhoz juthat az esetleges élelemforrásokról.