Tarol-e itthon a svéd státusszimbólum?
Stílusos, egyedi és egyszerű telefonnal próbálja a magyar mobiltulajok figyelmét felhívni a svéd Neonode. Kérdés, megéri-e 2007-ben olyan telefont vásárolni, amelynek kamerájával nem tanácsos fotózni, adatátviteli képességei pedig nem igazán mutatnak a jövőbe.
Az N2 fő különlegességét – a fenti érzetre némileg rájátszva – a kezelését szolgáló, "láthatatlan lézerhálónak" titulált megoldás adja. Az iPhone-hoz és a modernebb érintőképernyős készülékekhez hasonlóan ugyanis nincs rajta billentyűzet, ehelyett az LCD-képernyő széleibe beépített infravörös szenzorok érzékelik az ujjak mozgását és helyzetét, lézerről igazából szó sincsen.
Ha a képernyőn függőlegesen vagy vízszintesen húzzuk az ujjunkat, minden menüben vagy alkalmazásban a képernyőn elhelyezett apró, halvány nyilak jelzik, hogy milyen lehetőségeink vannak. A menürendszer fülei között például úgy lépegethetünk, ha a képernyő tetején húzzuk el ujjunkat balról jobbra (vagy fordítva), az adott szolgáltatáshoz tartozó opciókat pedig úgy hozhatjuk elő, ha a képernyő jobb alsó sarkából húzzuk fel ujjunkat a bal felső sarokba. A legkönnyebben még az jegyezhető meg, hogy ha a képernyő alján balról jobbra söprünk egyet az ujjunkkal, akkor fogadjuk a bejövő hívást vag hagyunk jóvá dolgokat; ha pedig jobbról balra, akkor utasítunk el vagy szakítunk meg beszélgetést, illetve lépünk ki alkalmazásokból.
Kifejezetten kellemes viszont, hogy tárcsázáskor és szövegbevitelkor a képernyőn megjelent gombokra rányomva a készülék vibromotorja jelez egy rövidet, így ha a készüléket nem is tudja majd mindenki vakon használni, a visszajelzés kényelmet nyújt a „gombos” telefonok használata után – a tárcsázás és az sms-küldés is simán zajlik, félreütési lehetőség pontosan annyi van, mint a gombos telefon esetében.
Tárcsázni és telefonálni kényelmesebb így vele, mint egy iPhone-nal, egy kézzel is remekül lehet használni, igaz, eltelhet némi idő, amíg az ember rájön , hogy a telefon hátoldalát kell a füléhez érintenie beszélgetés közben, nem pedig a képernyőt – ellenkező esetben problémánk lehet a beszélgetés hangminőségével.
Ami az N2 multimédiás képességeit illeti, zene- illetve videolejátszóként megfelelő: kezeli az MPEG, WMV, MPEG4, MP3, WMA és WAV formátumokat, a videókat akadás nélkül képes lejátszani, a zenehallgatási élményt pedig csak javítja a tény, hogy Sennheiser fülhallgatót mellékelnek a gyári csomagolásban az N2 mellé. A képernyő csak 176x220 képpontos felbontásra képes, ami pontosan annyira jó, hogy rosszabb felbontású videót, például egy mozitrailert megmutathassunk egy ismerősünknek, de részletgazdagabb fotóval vagy videóval ugyanez már elég problémás lehet. Miközben valamirevaló hobbitelefontól épp ezek a multimédiás képességek várhatóak el, elszomorítóan rossz minőségű, 2 megapixeles fényképező kapott benne helyet, amellyel szinte lehetetlen elmozdulás nélkül exponálni.
A Neonode N2 hazai ára 95 ezer forint körül lesz; jár hozzá egy Sennheiser fülhallgató, egy töltő, egy töltőként is használható USB-kábel, valamint egy 1 gigabájtos memóriakártya is. A készüléket összességében főként azoknak merjük ajánlani, akik készüléküket inkább státuszszimbólumként akarják használni. Míg a telefon alapfunkcióit gond nélkül teljesíti, addig kérdéses, megéri-e a viszonylag magas összegért a manapság elvárható funkciók elég fájó hiányában.